Most már tudományos kutatás is alátámasztja azt a rendszerszintű hátrányos megkülönböztetést, amelyről eddig csak egyes, befutott szerzőktől lehetett hallani. Bernardine Evaristo, az egyik legelismertebb fekete kortárs szerző is élesen bírálta a könyvkiadók jelenlegi gyakorlatait, és könypiaci refomot remél.
„Az irodalom túllép minden vélt különbözőségen és korláton”
Korábban már írtunk arról, hogy az Egyesült Királyságban milyen hátrányok érik a színes bőrű szerzőket, ha könyvet akarnak kiadni. Beszámoltunk arról, hogy mindezek ellenére, mintegy a Black Lives Matter mozgalom „mellékhatásaként” két fekete hölgy műve is a sikerlisták élére került Angliában.
Azóta elkészült a Rethinking “Diversity” in Publishing (A „sokszínűség” újragondolása a kiadói szektorban) című tanulmány a Goldsmiths Londoni Egyetem, a Spread the Word civil szervezet és a The Bookseller könyves szaklap összefogásából, amely a szépirodalmi és a kiadói világban jelen lévő diverzitást vizsgálta. Bernardine Evaristo, az első fekete írónő, aki elnyerte a Booker-díjat Girl, Woman, Other című művéért, jegyzi a tanulmány előszavát, írja a The Guardian.
Milyen lehet feketeként a divatszakmában dolgozni?
Arról már ejtettünk szót, hogy a színesbőrű írók miként kerülnek hátrányba fehér kollégáikhoz képest, bár most a Black Lives Matter mozgalom felerősödésével alkotásaik fókuszba kerültek és vezetik az eladási listákat. A The Guardian ezúttal néhány fekete bőrű britet keresett fel, akik a divatszakmában különböző pozíciókban dolgoznak vagy próbálnak érvényesülni, hogy meséljenek személyes tapasztalataikról.
A kutatás során több mint száz interjú készült szerzőkkel, ügynökökkel, kiadóknál a tervezés, hirdetésszervezés és marketing területén dolgozó alkalmazottakkal a szakmai tapasztalataikról és gyakorlatokról. Az egyik válaszadó szerint a könyvkiadók a közép- és felsőosztálybeli, 50-es fehér női olvasóközönséghez szólnak elsősorban, akik elég szabadidővel és könyvekre költhető jövedelemmel rendelkeznek.
No Title
No Description
A felmérés rávilágított, hogy a könyves szakma nem változott elég gyorsan és még mindig jelen van a kirekesztés. Az egyik legfontosabb megállapítás szerint a színes bőrű szerzőket és műveiket „kifehérítik” vagy egzotikumként tálalják azért, hogy jobban megfeleljenek a brit kiadók által vélelmezett fehér, középosztálybeli olvasóközönség ízlésének.
A színes bőrű szerzők a könyvkiadás minden szakaszában hátrányban vannak az ügynökük kiválasztásától a szerződéskötésig, mindeközben a fehér, középosztálybeli szerkesztők elvárásainak kell megfelelniük.
No Title
No Description
Evaristo ezzel kapcsolatos személyes tapasztalatát is megosztja az előszóban: a 2013-ban megjelent Mr. Loverman című regénye néhány szakmabeli szerint többszörösen is rétegmű, mert a főszereplője egy idős, meleg fekete férfi.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mit is jelent mindez? Hogy a fehér többség dominál, a heteroszexualitás az általánosan elfogadott, és az idősebb generációt száműzhetjük a történetekből, mert a többséget nem érdeklik? A színvonalas szépirodalmat, szóljon az bármilyen témáról, bárki élvezheti. Az irodalom túllép minden vélt különbözőségen és korláton. Éppen ez a lényege[/perfectpullquote]
– írta Evaristo.
Egzotikum, kispad, lemeszelés
A tanulmány szerzői, Dr. Anamik Saha és Dr. Sandra van Lente szerint a kiadók abból indulnak ki, hogy célközönségüket nem érdeklik a színes bőrű szerzők írásai, ami véleményük szerint helytelen feltételezés. Főleg a nagy kiadók hajlamosak alábecsülni a fekete, ázsiai származású és egyéb etnikai kisebbséghez tartozó, valamint az alsóbb társadalmi osztályokhoz tartozó olvasókat. Emiatt kínálatukban a színes bőrű szerzők művei egzotikumként vagy a pálya szélére szorulva jelennek meg.
A könyvborítók tervezésekor attól tartanak, ha valamilyen etnikum képviselőjét rakják a borítóra, az csökkenti az eladásokat, jelezte az egyik válaszadó. Ezt a vélekedést erősítette meg néhány másik megkérdezett is, akik szerint az etnikumokat szó szerint kifehérítik a borítókon. A kiadók számára a színes bőrű szerzők gazdasági kockázatot jelentenek a tanulmány szerint.
A tanulmány szerzői könyvpiaci reformra szólítják fel a szakmát, és hogy nézzenek szembe gyakorlataikkal, hozzáállásukkal, kulturális eltérésekből fakadó elfogultságaikkal. Kezdjenek el ismeretlen, tehetséges színes bőrű szerzőket foglalkoztatni, felvételi elveikben alkalmazzák a diverzitást. Foglalkozzanak az alsóbb társadalmi rétegek olvasóközönségével is.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A kutatás rámutatott, hogy a kiadók és értékesítők nem rendelkeznek forrásokkal, tudással vagy sajnálatos módon hajlandósággal, hogy szélesebb közönséghez jussanak el. Nem is értik ennek a gazdasági vagy kulturális előnyeit. A nagy kiadók és értékesítési láncok lényegében a fehér középosztályhoz szólnak, és ezen változtatni kell[/perfectpullquote]
– mondja Saha. A tanulmány megjelenése előtt alakult meg a Fekete Írók Szövetsége, amely szintén a kiadói szakma megreformálását tűzte ki célul.
