Grete Unger Heinz gyerekkora óta rajongott azért a Jacopo del Sellaio-festményért, ami értékes öröksége volt. A műalkotásnak azonban nyoma veszett, miután a német hatóságok kifosztották a zsidó család gyűjteményét.
Több festménynek is nyoma veszett
Grete Unger Heinz gyerekkora óta rajongott Jacopo del Sellaio, firenzei festő 15. századi munkájáért, ami Madonnát és gyermekét ábrázolja. A műalkotást édesanyja örökségét tette ki, ám a német hatóságok elkobozták azt a zsidó családtól 1942-ben. A festmény azonban nem tűnt el örökre.
Grete Unger Heinz a Cerruti Alapítvány gyűjteményében látta viszont a családi kincset, amely a torinói Castello di Rivoli Kortárs Művészeti Múzeum által üzemeltetett házmúzeumban található. Az intézmény úgy döntött, kompenzálja őt és örököseit a festményért. A visszatérítési megállapodást a New York-i Holocaust Claims Processing Office (HCPO) jelentette be.
Kapcsolódó cikk
Több mint 19 ezer ellopott műkincsre találtak egy fekete piacon
A HCPO állítása szerint, amely a New York-i Pénzügyi Szolgáltatások Minisztériumának része, kompenzációt nyújtottak be Heinz örökösei számára további két elkobozott mestermű miatt is. Jacopo Tintoretto Szent Család és Pieter de Bloot Jelenet egy holland parasztházban alkotásai szintén Gustav Arens, a bécsi zsidó üzletember és gyűjtő tulajdonában állt. Ám a náci kifosztások során ezek is elkerültek a család tulajdonából. A három festmény kompenzációjának összegét nem tették közzé, írja a The Art Newspaper.
Majdnem elvesztett remény
Grete Unger Heinz családja az Anschlusst követően 1938-ban Franciaországba menekültek, ahol a család gyűjteményét Párizs egyik vámraktárában őrizték, mielőtt egy évvel később Amerikába emigráltak volna. Az Egyesült Államok katonai erőinek segítségével a második világháború után Heinzék sok festményüket visszakaphatták, Jacopo del Sellaio alkotásának azonban nyoma veszett. A festmény felkerült a nácik által ellopott alkotások hivatalos listájára. Apja halála után Grete Unger Heinz és anyja évekig tartó kutakodásba kezdtek, hogy visszaszerezzék örökségüket. Az 1960-as évek végén a reménytelennek tűnő nyomozást azonban feladták.
Kapcsolódó cikk
A Castello di Rivoli Kortárs Művészeti Múzeum kutatása szerint a festmény 1985-ben a londoni Christie’s aukción került eladásra. Abban az időben ugyanis még nem léteztek olyan nyilvántartások, amelyek megakadályozhatták volna a lopott műkincsek értékesítését.
Kapcsolódó cikk
Heinz anyjának 1994-es halála után feladta a kutakodást. 1999-ben azonban a Lost Art Register értesítette, hogy a kép jelenleg egy olasz művészeti kereskedő tulajdonában áll, aki a Christie’s-ben jutott hozzá a Sellaio-darabhoz. 2018-ban a Cerruti Alapítvány kapcsolatba lépett a New York-i HCPO-val, és általuk az örökösökkel is, akik azonosítottak a megtalált festményt. Megkezdődtek a tárgyalások, ezt követően pedig az év elején barátságos megállapodás született a kompenzációt illetően. Afestmény akkoriban a Cerruti Gyűjtemény része volt, amely a Castello di Rivolitól rövid sétára levő villában volt található.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]93 éves koromban elvesztettem a reményt, hogy szüleimhez tartozó, szeretett olasz reneszánsz festményt valaha újra lássam[/perfectpullquote]
– mondja Grete Unger Heinz. Az utóbbi időben több képzőművészeti rejtélyre is fény derült. Csillagászok megfejtették atörténészéket régóta lázban tartó Vermeer-festménynek a titkát. Egy kutatás igazolt a feltételezést, miszerint Raffaello egy koronavírushoz hasonló fertőzésben vesztette életét. A műkincsrablók pedig bevallották, hogyan rabolták el Klimt festményét.