Csonka Gábor – ahogy Vándorboy beceneve is elárulja – a világ majdnem összes országát bejárta – stoppal. Tapasztalatai szerint hiányzik az emberekből az általános kíváncsiság. A magyar társadalmat inkább a Balkánhoz, mintsem Nyugat-Európához viszonyítja. Vándorboy-t a hamarosan megrendezésre kerülő 8. Járatlan Utakon Fesztiválról is kérdeztük.
ContextUs: A weboldaladon is olvasható önéletrajzodban azt írod, hogy a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán diplomáztál. Mennyiben formálták a világhoz való viszonyodat az ott tanultak és a buddhizmus?
Ez a buddhista főiskola eredetileg egy utóformálás volt, az én mesterem eredetileg Hamvas Béla. Még nyolcadikos voltam, amikor kezembe került a Sientia sacra. Talán akkor még keveset értettem belőle, viszont ahogy Hamvas írt, azok a szófordulatok meg az a gondolatiság, amit ő képvisel, ott maradt bennem. Kimentem Moszkvába, ahol leérettségiztem, és amikor visszajöttem Magyarországra, ilyen témák iránt érdeklődtem.
Támadt egy nagy űr a rendszerváltással, én pedig elkezdtem érdeklődni a hinduizmus és a taoizmus iránt.
Lao-ce könyvét bújtam. Ekkor kezdtem megérteni azt a közös, gondolati magot, amiről Hamvas Béla is beszélt. Ez indított el ebbe az irányba, és pont ekkor manifesztálódott a buddhista főiskola.
Itt egy olyan szellemiséggel találkoztam, ami hagyott szabadon gondolkodni és nem feltétlenül kellett beállnod valamelyik filozófus mögé.
ContextUs: Figyelembe véve az utazási élményeidet, mik azok a tényezők, amelyek közelebb hozhatják az embereket globálisan?
Az, hogy nem egy lezárt létben vagyunk, amiről valószínűleg a buddhizmus is beszél. Ezt áttéve az utazásra: nagyon sok az olyan nemzetközi szervezet, mint amilyen a Servas, akik vendégül látnak más országból érkező embereket. Én is ennek a szervezetnek voltam tagja, és ezen keresztül megérthetjük, hogy ugyanazért küzdünk – egymás ellenségévé minket csak a politikusok tesznek.
ContextUs: Utazásaid során dolgoztál Calcuttában Teréz anya kórházaiban, angolt tanítottál menekülttáborban Pakisztánban. A tapasztalataid alapján milyennek látod Európa hozzáállását a menekültekhez?
Az a baj, hogy sokan nem látják át, milyen életük van a hazájukból menekülni kényszerülő embereknek. Azt szoktam mondani, hogy minden magyar embert, aki nem elégedett az életével, kivinnék egy-két hétre Afrikába.
Ami neked egy új táska ára, abból a világ szerencsétlenebb felén 2 hónapig élnek
A képek valahol Afrikában készülhettek. A fotókon sovány fekete nők és férfiak kvázi modellként tartanak a kezükben egy-egy táskát, napszemüveget vagy csak egy pohár frissen csapolt sört. Olyan dolgokat, amelyek legtöbbünknek meg sem kottyannak, mert van annyi pénzünk, hogy költsünk rájuk. A termék mellett fel van tüntetve az ára (euróban).
Azért, hogy lássa milyen az, mikor nincs áram, nincs víz, porosak az utak, feszültség van körülötte és küzdeni kell a megélhetésért. És amikor hazajön, rájön arra, hogy mennyire egyszerű és könnyű életünk van. Az a depresszió, ami itt minket körbevesz, lehet, hogy elmúlna. De érdekes tapasztalat, hogy a nehézségek ellenére ott sokkal boldogabbnak látom a társadalmat.
Nagy áttörés lehetne, ha az emberek elkezdenének egy kicsit globálisabban gondolkodni vagy holisztikusan látni a problémákat.
A szomorú ebben, hogy kereszténynek valljuk magunkat, ehhez képest szöges ellentétben vannak a tetteink a keresztény erkölcs sugallatával. Az, hogy már erre is elveszítettük a fülünket, a legnagyobb katasztrófa. Nekünk magunkkal kell együtt élni, és ez az életminőségünket is befolyásolja.
ContextUs: Ferenc pápát többen is elítélik, mert szorgalmazza a menekültek befogadását. Emiatt sokan úgy gondolják – Magyarországon is –, hogy nem törődik a nemzeti érdekekkel. Te, aki az ezt érintő helyszíneken önkéntes voltál, milyen állásponton vagy?
Kik ők, hogy kritizálják Ferenc pápát? Ha valaki vallásos és elfogadja a katolikus egyház hierarchiáját, akkor nincs miért kritizálni, mert ő egyszerű hívőként az egész egyház alatt van.
Ha ezt vállalata, akkor ezt el kell fogadnia. Ha meg nem vallásos, akkor mi köze hozzá?
Végre nem egy politikus tölti be ezt a posztot!
Egyszer felvett stoppolásom során Olaszországban a dél-olaszországi ortodox pátriárka. Megkérdeztem tőle, mit gondol II. János Pálról és azt mondta róla, hogy ő egy politikus.
Ehhez képest Ferenc pápa végre átérzi, hogy mi lenne a kereszténység dolga, a mélyebben gyökerező értelme. Az európai világ ezt már nem tudja elfogadni, nem tud azonosulni ezekkel az értékekkel.
ContextUs: Független rádiósként dolgoztál több rádiónál: a FIKSZ-nél saját műsorral, Keleten a nyugalom változatlan címmel. Elmondásod szerint rengeteg érdekes emberrel beszélgettél ezekben a műsorokban; előadásokat, idegenvezetéseket tartasz a világ számos pontján. Szerinted mik azok az értékek, amelyek a magyar kultúrából hiányoznak?
Az biztos, hogy nem vagyunk nagyon rugalmasak, van egy röghöz kötött szemléletünk, az, hogy a földhöz tartozunk. Jó száz éve viszont már nem a föld adja meg a nemzettudatot, sőt, lassan már a nyelv sem.
Ez a változásra képtelenség hosszú távon vesztessé fogja tenni a magyarságot.
Be kell látnunk, hogy a világ nélkülünk is létezik, és kontextusokban kell gondolkodni. Soha nem tudunk együtt csinálni semmit, hacsak egy külföldi hatalom ránk nem tapos. Inkább egymást bontjuk és ennek meg is van az eredménye. A miénk egy nem működő, pszichésen beteg társadalom. Mikor a hosszú útjaim után hazajövök, pár napig még turistaként nézek az itteni világra. És azt látom, hogy az emberek hihetetlenül türelmetlenek egymással. Majdnem azt mondom, hogy Balkán vagyunk: ez ellen tiltakozunk, de igazából nem lettünk Európa.
ContextUs: Mik azok az értékek, amelyekben a magyar kultúra kitűnik?
Az irodalmunkra, a filmművészetünkre büszkék lehetünk. Zseniális elméink voltak, főleg a művészetek terén, és elég nagy a pezsgés, nemzetközi szinten is felszínre kerülünk. Régen a technikatudomány területén pont az volt a magyarok specialitása, hogy nem rendelkeztünk erőforrásokkal, minimális munícióból kellett megoldanunk kreatívan problémákat.
Ezeket nem pénzzel, hanem ötletekkel oldottuk meg. Ez a mentalitás a nyugatiakban nem volt meg.
Abban a pillanatban, amikor a magyarok kikerültek egy olyan országba, ahol az ötleteik mellé még anyagi forrásokat is társíthattak, akkor nagyon nagy eredményeket értek el. Amerikában meglehetősen specifikusan tanulnak: például a biológiát és annak egy szakirányát ott valaki nagyon jól tudja. Viszont fogalma sincs fizikáról, matematikáról, történelemről.
Nálunk ez a tudáspiramis sokkal szélesebb. Ebben biztos, hogy a magyarok valaha kitűntek, de a mai oktatási rendszer, ahogy hallom a fiataloktól, elég gyenge lábakon áll. Ez a kitüntetett szerepünk sajnos meg fog szűnni a világban.
ContextUs: Számos nonprofit szervezetnek dolgoztál önkéntesként, és ahogyan már volt róla szó, független rádiók műsorát vezetted, és rendszeresen tartasz előadásokat. A politikától mégis úgy tűnik, távol tartod magad, megérzésem szerint tudatosan. Miért?
Nem feltétlen tartom távol magam a politikától. Abban gondolkodom, hogy mitől jobb egy társadalom. Én egy olyan társadalmat építenék, ami értelmes, gondolkodó és önkorlátozó.
Megvan a környezettudatosság benne, hogy ne elpusztítsuk a világunkat rövid távú célokért. Fontosnak tartom, hogy hosszú távon gondolkodjunk. Én már több mint 20 éve a fenntartható nemfejlődés elvét követem.
Nem feltétlenül az a megoldás, hogy elmenekülünk, hanem inkább az, hogy itt hozzunk létre változást.
Nekem ez sokat számít, hiszen valahol ez a hazám. Akárhogy is, világpolgár vagyok, mert bárhol tudok élni. Azokra gondolok, akik nem rendelkeznek ezzel a képességgel. Nekik miért ne lehetne minőségibb életük?
Perger András, a Greenpeace munkatársa: „Ennek véget kell vetnünk”
Erdőtüzek pusztítanak, olvadnak a jégsapkák, elpusztul a Föld. A 444-en megjelent cikk kizárólagosan az embert tette felelőssé ezekért a katasztrófákért és az ezeket okozó felmelegedésért. Mennyi ráció van ebben? Ha pusztán a felmelegedés lenne a kérdés, akkor azért egyértelműen az emberi tevékenység általi szén-dioxid-kibocsátás a felelős.
Olyan életet érdemes élni, ami minőségi. Mindig azt szoktam mondani, hogy egy országnak olyan vezetője van, amilyet megérdemel. Remélem, hogy ez nálunk nem állandó, hanem csak egy múló rosszullét.
ContextUs: Elgondolkodtál valaha azon, hogy esetleg a magyar mainstream közéletben egy kivételes hitelességű alternatívát képviselhetnél?
Persze. Világuralkodó és miniszterelnök akartam lenni. Aztán persze ahogy idősödtem, realistább lettem, és láttam, hogy a dolgok nem így működnek.
Vezetőnek lenni is egy folyamatos harc, én pedig nem akarom az életemet harcban eltölteni.
Vannak gondolataim, ötleteim, és azokat szívesen manifesztálom. Aztán majd eljön az az idő, amikor ezeket továbbadom a fiatalabb generációnak, hogy ők csinálják tovább. Most jön az életemnek egy olyan fázisa, amikor újra egy kicsit befele fordulok, és önmagamat építem.
Nyilván mellette tartok előadásokat, meg írok a Vándorboy blogomon, amihez már évek óta nem nyúltam.
ContextUs: A világ számos pontján egyre több populista párt kerül kormányra, amelyek kérdőre vonják a globális felmelegedést, az őslakosok létjogosultságát saját hazájukban és nem vesznek tudomást a fenntartható fejlődés szükségességéről, legtöbbször pusztán önös érdekekből. Mi lehet az oka, hogy a különböző társadalmak több évtized után ugyanazokat a kérdéseket teszik fel maguknak?
Az emberek mindig is szélsőségesek voltak. Csak adott rendszerek moderálták őket. Amikor szabadjára engedik az embereket, akkor ők is állatokká válnak. Nézz meg egy katasztrófahelyzetet Japánban! Mindenki decensen a feladatát teszi.
Nézz meg Amerikában egy két napos áramszünetet: mindenki lop, rabol és öl! Az ázsiaiakban valahol belül van a morál.
Ha ez csak kívülről van, és eltűnik a látókörből a rendőr, abban a pillanatban elszabadul minden. Ez az ösztönlény belénk van kódolva, amit az erkölcs és a vallás moderálni próbál Ha ezek az erkölcsi fundamentumok eltűnnek, akkor sokkal extrémebb módon törnek elő az indulatok.
ContextUs: Az előzőekre vonatkozóan beszélhetünk-e a kulturális diverzitás megszűnéséről?
Persze, globalizáció címszó alatt. Ázsiában is mindegyik törzsi nép már kínai pólót hord. Nyilván gazdasági okai is vannak ennek. De ezzel ők is elveszítik a kultúrájukat, a saját identitásukat. Nagyon sokszor megyek törzsi területekre, és azt látom, teljesen úgy élnek, mint mi.
A nyelv még talán nem globalizálódik annyira, de már ott is eléggé jelen vannak az asszimilációs folyamatok.
Mikor elkezdtem utazni húszon éve, az pont azért volt, mert tanultam kulturális antropológiát és borzasztóan érdekeltek ezek a törzsi kultúrák. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a mai modern embernek is legyen rálátása ezekre a gyökerekre, mert akkor sokkal stabilabb tud lenni.
Bármilyen világhelyzetben vissza tud térni a fundamentumhoz – persze közben nem negálva a világ változásait. A kettőnek szimbiózisban kellene élni.
ContextUs: A low-budget utazásnak, főleg a stoppolásra tekintettel megvannak a veszélyei, egy korábban adott interjúban említetted is, hogy próbáltak már megerőszakolni. Ért már kritika azért, mert a veszélyek ellenére népszerűsíted a világjárás ezen módját többek között a Járatlan Utakon Fesztivál keretében?
Engem folyamatos támadások érnek amiatt, hogy utazom, és nem veszek részt a társadalomban, sőt, élősködöm a társadalmakon. Lehet, hogy látszólag haszontalannak gondolnak egy utazót, de ha úgy vesszük, a tatárjárásra is egy utazó figyelmeztetett.
Az utazó egy csomó dologra fel tudja hívni a figyelmet, amit mi még nem láttunk.
Lehet, hogy a hírekben, a televízióban látsz mindenfélét, de a helyszínen nem úgy történnek az események, ahogyan itthon interpretálják. Az utazónak nem áll politikai vagy gazdasági érdekében, hogy ne mondjon igazat.
A TOP 5 úticél a világon a Lonely Planet szerint 2019-ben
A megtisztelő listán helyet kapott a távoli és egzotikus helyek mellett egy európai ország is. Lássuk, hogy jövőre hová lesz érdemes utazni a Lonely Planet ajánlásával! Íme a Best in Travel 2019 szerinti TOP 5 desztináció!
Talán mi egy földhöz közelibb látásmódot tudunk továbbadni az itthoniaknak, és így ők egy reálisabb képek kapnak a világról általunk. Nyilván az emberek meg csak azt látják (a televízióban), hogy én csak ott stoppolok, utazok, de én nem költök benzinre, alkoholra, cigire, s ha ők is így tennének, akkor ők is tudnának utazni.
ContextUs: Apropó, Járatlan Utakon! Idén a Hungexpón szervezed meg a 8. Járatlan Utakon Fesztivált, amely nagy látogatottságnak örvend. Mi az oka, hogy egyre népszerűbb?
Amikor elindult, akkor én is sokat utaztam, meg az ismerőseim is. És amikor hazajöttem, gondoltam, összehozom őket, hogy meséljünk az élményeinkről. Kibéreltük anno a MÜSZI-t, és nagyon jól sikerült a találkozók.
Telt házasak voltak, ezen én is meglepődtem. Akinek volt pozitív élménye, visszajött, és elmondta másnak. Azóta már profibban szervezzük, és még több emberhez el tudunk jutni. Most ismét a HUNGEXPO társrendezvénye leszünk az Utazás kiállításon.
Van saját rendezvényünk is novemberben, ahol négy teremben zajlanak párhuzamosan az előadások és csinálunk még emellett workshopokat is, ahol sokkal egyénre szabottabban tudunk beszélgetni.
Ez most egy jó próbálkozás, én is igyekszem új dolgokat behozni, színesíteni az eseményt. Vannak már kiegészítő előadások is, például tahiti táncelőadás, afrikai dobolás, 3D vetítések a barlangászatról, 3D virtuális sisak, és már külföldi előadók és fesztiválok is megkerestek minket.
ContextUs: Hány éves korodig tudnád folytatni a világvándor életmódot, ki lehet-e egyáltalán öregedni belőle?
Pont most jöttem vissza pár napja Délkelet-Ázsiából. Bangkokban megszólított egy hetvenvalahány éves emberke vándorbottal a kezében, hogy tudok-e ajánlani valami olcsó szállást. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy Dél-Afrikából jött és mind a mai napig vándorol.
Én 15 évig folyamatosan utaztam – most is, csak már csoportokat viszek –, azt érzem, hogy amit meg akartam tanulni a világról, azt megtanultam.
Amit meg akartam tanulni magamról, megtanultam. Most átadom másoknak, amit tapasztaltam. Az utazás egy katalizátor, ott szembejönnek veled a dolgok, meg kell oldani, nincsen maszk, ami mögé elbújhatsz. Most arra gondoltam, hogy ezt a megszerzett tudást szeretném jobban feldolgozni.
Erre adnék magamnak időt és arra, hogy ezt utána tovább adhassam. Egyébként bármeddig lehet és tudok utazni, és továbbra is szeretek.
ContextUs: Melyek a legbizarrabb élményeid az utazásaidból?
Ebben az a nehéz, hogy mi a leg és hogy mi a bizarr. Mondjuk, Pakisztánban hegyet mászni egyedül elég bizarr, mert, ha kibicsaklik a lábad, nem vesz észre senki és meghalsz gyakorlatilag. Bizarr volt a sztori a pátriárkával is. De említhetném azt is, hogy egyszer Ausztriában felvettek minket a barátnőmmel egy kabrióval, és mondtuk, hogy Salzburg felé megyünk.
Megkérdeztük, ő merre, mire ő: neki mindegy, csak autókázik, és a végén még pénzt is akart nekünk adni.
Szaúd-Arábiában történt, hogy nem tudtam úgy felállni az asztaltól a vendéglőkben, hogy valaki még nem fizette ki a számlámat. Avagy Szíriában rögtön meghívnak magukhoz, ha megtudják, hogy nincs hol aludnom.
ContextUs: Van olyan hely a világon, ahol még nem jártál, de megismernéd?
Sok helyen nem jártam még. Valószínűleg nem is fogok elmenni mindegyikre, mert ezek kicsi, csendes-óceáni és Karib-szigeteki országok.
Ami az életlistámon még rajta van, Jemen, ahová eljutni életem nagy vágya.
Az egyik legjobb ország, amit sajnálok, hogy kihagytam, pedig kétszer is voltam a határán. Még esetleg megnézném Mongóliát, Argentínát, Grönlandot és az Antarktiszt.
ContextUs: Melyik országban érzed leginkább otthon magad?
Jelen pillanatban itt, Magyarországon. A kapcsolati háló, a baráti társaságom ide köt. Nyilván az ismerőseim nagy része már külföldön él, de ők nagyon fraktáltan, mindenhol.
Én annyit tudok tenni, hogy ebben a mikrokörnyezetben próbálom élni azt a levegőhiányt, ami jelenleg van.
Egyébként Délkelet-Ázsia az én hazám: ha leszállok Bangkokban, úgy érzem, hogy hazaérkeztem. Ez elég furcsa, de mindig így van, akárhányszor odamegyek. Ugyanez a helyzet Ománban is.
Kedvesek az emberek, élhető a társadalom és nem is értem, mit keresek Európában. Van egy ilyen skizofréniám, hogy itt is jó meg ott is, de igazából nem tudom, hová tartozom.
CV
Csonka ’Vándorboy’ Gábor 1971-ben született. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanult 1993-tól. A FIKSZ rádió Keleten a nyugalom változatlan című műsorát vezette. 1993-tól kanapészörfölt, gasztro- és filmklubokat, városnéző sétákat szervezett szerte a világban. 2003-tól kezdett bele igazán a világvándor életmódba. A jelenleg 197 elismert országból 155-öt járt be, főleg stoppolva. 2014-ben szervezte meg az első Járatlan Utakon Fesztivált. A mai napig csoportokat vezet Kanadától Kazahsztánig a világ 33 országában.
A korábban vele készült interjúk, a blogja, részletes életpályája és tervezett csoportos utazásai a weboldalán megtekinthetők.
