Január 1-jétől közkincsbe kerülnek a híres operettkomponista Lehár Ferenc, a szecesszió magyar képviselője, Kozma Lajos, a hadifogságot megjárt író, Markovits Rodion és számos további alkotó művei. Az Európai Unió hatályos szabályozása alapján december 31-gyel minden olyan alkotás szerzői jogi védettsége megszűnik, melynek utolsó élő szerzője 70 éve, tehát 1948-ban hunyt el. Ennek értelmében a külföldi alkotók közül például Gandhi, Einstein és a dadaista Kurt Schwitters munkássága is szabadon felhasználhatóvá válik 2019 elejétől.
Mit jelent a védelmi idő?
A szellemi tulajdonjogok sajátossága, hogy – a fizikai tulajdontól eltérően – csak bizonyos ideig nyújtanak oltalmat a szerzőknek, feltalálóknak, jogtulajdonosoknak. A szerzői jog az Európai Unió államaiban mindenütt a szerző életében és halála után 70 évig védi a műveket. Ebben az időben csak a szerző vagy örököse engedélyével lehet nyilvánosan felhasználni a verseket, regényeket, zeneműveket, fotó-, film- és képzőművészeti, valamint építészeti alkotásokat.
Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker magyar történelemkönyvet kapott ajándékba
Molnár Miklós Magyarország rövid története című, angol nyelvű könyvét küldte el ajándékba Jean-Claude Junckernek Ujhelyi István EP-képviselő szerdán. A szocialista politikus ezzel szeretne segíteni az Európai Bizottság elnökének, hogy jobban megismerje a közép-európai múltat, és ne tegyen olyan kijelentéseket, amelyekkel botrányt kelt Magyarországon.
A védelmi idő elsősorban azért ilyen hosszú, hogy a szerző házastársa, gyermekei, unokái számára hagyatékot jelenthessenek az alkotások. Az ezekből készült feldolgozások, átdolgozások, illetve műfordítások azonban továbbra is mindaddig jogi oltalom alatt állnak, amíg az ezeket készítő szerzők halálától nem telik el a hetven év. A zenei művek esetében a szerzőn kívül a hangfelvétel tulajdonosának és az előadóinak is vannak jogai, így egy lejárt szerzői jogvédelemmel rendelkező zenemű felhasználásnál ellenőrizni kell az előadó és a hangfelvétel előállítójának a jogait is.
Csak a képzelet szab határt
Hogy mit jelent a közkincsbe kerülés a gyakorlatban? Azt, hogy ezen alkotók műveit engedélykérés és jogdíjfizetés nélkül, tehát gyakorlatilag teljesen ingyen és szabadon használhatjuk fel. Például megfilmesíthetjük Markovits Rodion történeteit, pólókra nyomtathatjuk Kozma Lajos illusztrációit, vagy készülő reklámfilmünk aláfestő zenéjeként használhatjuk Lehár Ferenc operettslágereit – feltéve, hogy az eredeti mű szövegírója és fordítója.
Továbbá minden további társszerzője legalább 70 éve elhunyt, és amennyiben saját hangfelvételt állítunk elő belőlük. A színdarabokra különösen jellemző, hogy időről időre feldolgozzák őket, hogy így aktualizálják a kor nyelvezetének, kulturális igényeinek megfelelően.
A szerzői jog ezeket az átdolgozásokat létrejöttüktől fogva védi, az eredeti mű azonban közkincs marad.
A szerzői jogi védelem idővel lejár ugyan, de a szerző névjoga nem. Tehát ha átdolgozzuk, attól még nem állíthatjuk, hogy mi írtuk vagy mi terveztük az eredeti alkotást.
Magyar alkotók, akiknek művei januártól közkincsbe kerülnek
Lehár Ferenc: Komáromban született zeneszerző, operettkomponista. Műveit világszerte nagy sikerrel mutatták és mutatják be a mai napig, többek közt Bécsben, Berlinben, az amerikai Broadway-en, Párizsban és ebben az évben például a kínai Shanghai Opera House-ban is.
Élete során összesen 31 operettet írt. Legismertebb művei: A víg özvegy (1905), Luxemburg grófja (1909), Cigányszerelem (1910) és A mosoly országa (1929)
Kozma Lajos: Kossuth-díjas építész, belsőépítész, iparművész, grafikus. Dolgozott Lajta Béla tervezőirodájában, megalapította az Budapest Műhelyt, később pedig a Műegyetem Lakásművészeti tanszékének tanárává és az Iparművészeti Főiskola igazgatójává is kinevezték. Grafikusként könyvillusztrációkat tervezett, rajzai többek közt Ady Endre és Révész Gábor köteteiben jelennek meg, melyek részletgazdagságát és aprólékosságát akár maga a szecesszió nagyja, Gustav Klimt is megirigyelhetné. Többek közt az ő neve fémjelzi az egykori Magyar Divatcsarnok átépítését, a Rózsavölgyi könyv- és zeneműkereskedés berendezését, az Átrium Film-Színház, a jellegzetes Lupa-szigeti nyaraló, valamint a mai Nyomdaipari Múzeum és a Németh László Gimnázium épületét is.
Markovits Rodion (Markovits Jakab): író, újságíró, hadifogoly-regény író, az avasi zsidóság krónikása.
Szederkényi Anna: író, hírlapíró és drámaíró.
Hamvas József: filozófus, író, tanár, Hamvas Béla édesapja.
Zerkovitz Béla: műépítész, zeneszerző, színigazgató, népszerű sanzon- és operettszerző, a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja.
Lajos Bíró: Oscar-díjra is jelölt, Londonban élt író és forgatókönyvíró.
Emery Roth, azaz Róth Imre: magyar származású amerikai építész, New York meghatározó lakóépületeinek, hoteleinek, felhőkarcolóinak tervezője. Egyik jelentős munkája a San Remo ház, New York első ikertornyos épülete, amely még ma is meghatározza a Central Park nyugati oldalának látképét.
Külföldi alkotók, akiknek művei közkincsbe kerülnek
Mahátma Gandhi: jogász politikus, az indiai függetlenségi mozgalom vezetője, aki az egész világon a békés ellenállás jelképévé vált.
Kurt Schwitters: német képzőművész, Dalí mellett a dadaizmus egyik leghíresebb képviselője. Schwitters, szakítva a hagyományos festészettel, különböző maradékokat, szedett-vedett anyagokat (pl. rongyokat, konzervtetőket, bélyegeket stb.) használt fel kollázsaihoz, melyeket később Merz-nek nevezett el, mellyel a kollázs műfajának egyik típusát teremtette meg.
Claude McKay: jamaikai-amerikai költő és író, a harlemi reneszánsz jelentős képviselője.
Arshile Gorky: absztrakt expresszionista festőművész, az irányzat egyik alapítója.
Zelda Fitzgerald: F. Scott Fitzgerald, A nagy Gatsby írójának felesége. Házasságukról írt regénye: Save Me the Waltz (1932)
Szergej Mihajlovics Eisenstein: rendező, a filmtörténet kiemelkedő alakja, az attrakciós montázs elmélet megalkotója
