Hogyan lehet művészi produktummá emelni egy nyomdaipari eszközt vagy egy polctartó elemet? Kristóf Gábor művei többek között erre keresik a választ. Ezúttal a szlovákiai művészeti életről, az ofszetlemezekről és a standardizált színskála újraértelmezéséről beszélgettünk vele.
ContextUs: Kassán születtél, de több mint tíz éve élsz Magyarországon. Milyennek látod innen a szlovák művészeti életet?
Kassán most nagyon friss és fiatal a művészeti közeg. Talán sok szempontból befogadóbb és egészségesebb is, mint Budapesten. Tervezem is egyre tudatosabban együtt dolgozni a szlovák és a cseh szcénával. Ez a motiváció az elmúlt pár évben jelent meg bennem újra, és az elmúlt időszakban, amikor Szlovákiában vagy Csehországban állítottam ki, dolgoztam vagy csak utaztam, nagyon üdítő élmény volt.
ContextUs: Mit értesz az alatt, hogy Kassán egészségesebb a művészeti közeg, mint Budapesten?
Úgy gondolom, hogy Magyarországon a művészeket nagyon megszorongatják a kultúrpolitikai és úgy általánosságban a politikai mozgások. Egy kissé mérgezett a közhangulat. Kevés pénz és független nonprofit intézmény van. Ehhez képest azt látom, hogy például Csehországban szinte minden kisvárosában megtalálható egy komolyan vehető kiállítóhely helyi közönséggel. Sokkal nyitottabb a művészeti élet, nem annyira zárt világ, mint Budapestet érzem.
ContextUs: A neved mára Magyarországon eggyé vált az ofszetnyomtatás fogalmával. Hogyan került a látóteredbe az ofszetlemez mint alkotói felület?
Az ofszet egy, a mai napig meghatározó négyszínnyomásos nyomdatechnikai sokszorosítási eljárás. Ami nyomtatásban sokszorosítással készül, az általában ofszet. Ez a legolcsóbb profi technika. Teljesen véletlenül talált meg engem ez az anyag. Még egyetemistaként, egy festészeti pályázatra vittem be a munkám a megadott helyre, egy nyomdába. Lenyűgözött a gyár és nem hagyott nyugodni, amit ott láttam. Először selejt nyomdai lemezeken kísérleteztem, majd rájöttem, hogy több van ebben a közegben.
ContextUs: Elég speciális anyagokról beszélünk. Mennyire egyszerű hozzájutni ezekhez?
Az ofszetlemezeket mindig csak addig használják, amíg nyomtatnak róluk. Ezeket általában könnyen odaadták. A Heidi-sorozat alapanyagául szolgáló gumiköpenyeket már nehezebb volt beszerezni, mivel szigorú szabályok szerint kell elszállítaniuk mint veszélyes hulladékot. Ráadásul egy nyomdának bizalmasan kell kezelnie a megbízásait, emiatt semmi olyat nem adhatnának ki nekem, amin akár csak fragmentumai is láthatóak a nyomtatásnak. Legyen szó a lemezekről, gumikendőkről vagy bármilyen más melléktermékről. Kaptam már viszont – feltételezhetően – véletlenül olyan selejt ofszet gumikendőt is, amin migránsozó szövegek álltak. Ez a nyomdának is kínos lehetne, ha éppen úgy használnám fel.
ContextUs: Miben más az alkotói folyamat a fémlemezek és gumiköpenyek esetében ahhoz képest, mint mikor vászonra festesz?
Eleinte festettem és maratással dolgoztam a lemezekre. Több munkám azon alapszik, hogy mi volt a nyomtatási kép, és sokszor napilapokból kiszedett fotókat is felhasználtam. A lemezeket egy fényérzékeny anyag borítja, ennek segítségével kerül rá a nyomtatási minta. Ez a felület gyakorlatilag olyan, akár egy nagyon speciális fotópapír, amire le lehet másolni bármilyen vizuális információt, majd erről végtelen másolatot nyomni elképesztően rövid idő alatt. Egy kísérleti munka folyamán erre a tulajdonságára építettem fel magát a sorozatot, ami egyrészről technikailag és konceptuálisan mostanáig is érdekel. Sőt, most az a tervem, hogy újra visszatérek hozzá. A gumikendők esetében viszont általában törekszem a legminimálisabb beavatkozásra, úgy állítom ki őket, ahogy kikerülnek a nyomdagépből.
Ez egy annyira tökéletes, talált absztrakció és egyben esztétika, amelynél én nem tudok jobbat csinálni. Sokáig csak tárolgattam őket a műteremben, nem tudtam, hogy mit kezdjek velük, aztán be kellett látnom, hogy ez így, ahogy van csodálatos.
Azért is neveztem Heidi absztraktjainak, hogy visszaadjam a Heidelberg márkájú gép szerzőiségét, mivel nem az én alkotásaim.
ContextUs: Tehát egyáltalán nem egy hagyományos alkotói metódusról beszélünk. Mi ezeknek a talált tárgyaknak a művészeti dimenziója?
Mikor kikerülnek a gépből ezek a felületek, nagyon sokféle képet tudnak mutatni. Vagy rajta van még olvashatóan az utolsó pár nyomat, illetve szöveg vagy teljesen elmosódott vagy csak töredékek látszanak rajta. Engem pont ez nem hagyott nyugodni. Van ebben egy nagyon egyszerű ok-okozati viszony. Ha nem nyomtatnának politikai plakátot vagy újságot, akkor nem születnének meg ezek az absztrakt talált tárgyak. Annak ellenére, hogy egyforma nyomatokat készítenek, az eredmény mindig nagyon eredeti. Ez a fajta automatikusan megtörténő absztrakció az én szememben örökké aktuális és releváns lesz.
ContextUs: A Heidi absztraktjai szériából következett, hogy más, az ofszetnyomtatáshoz nagyon hasonló iparágak is elkezdtek érdekelni?
Az egyik alkalommal, amikor a nyomdában jártam, találtam egy nagyon fura kimetsző szerszámot, amivel előre gyártott kartondobozokat vágnak ki. Erre a tárgyra épült aztán több kerekebb sorozat is. Számomra a talált tárgyak sokkal izgalmasabbak és inspirálóbbak, mint amit én ki tudok találni, mivel ilyeneket nem lehet kitalálni, nincs szemünk előtt a gyárak gépparkja, csak a termékei. Az ipari termelés területén mindig adódnak nagyon fura dolgok. A művészet meglehetősen egyedi teremtményeivel szemben ott a másik oldalon a tömeggyártott tárgyak világa. Ezt a témát nagyon érdekes megpiszkálni.
Izgalmas, amikor egyszer csak valami organikusabb logikát vélek felfedezni benne, mint egy mutációt az ipargyártott elemekben, ami alapján teljesen újraértelmeződhetnek a fejemben.
Nem a világból csinálok absztrahált modellt és abból művészetet, hanem úgy gondolom, ezek az iparágak eleve egy absztrakt világot teremtenek.
ContextUs: Legutóbbi Munkák a szürkezónából című kiállításod középpontjában is az ipari közeg áll, pontosabban a globális piacgazdaság törvényszerűségéiből fakadó standardizált színek egy rendszere. Hogyan értelmeződik át ez a leszűkült színlátás az alkotásaidban?
A legtöbb sorozatgyártott fémtárgyat porfestéssel színezik. Ehhez szervesen párosul egy színskála, amit még 1927-ben kezdtek el kidolgozni a németek. Mostanra ez egy körülbelül kétszáz színből álló skála, ami uralja a világban ipari körülmények között létrehozott fémtárgyakat. Ha homogén színeket látsz, akkor ez általában abból a skálából jön. Ez a színskála teljesen úgy működik, mint egy domináns ideologikus játéktér. Ebben tudsz mozogni, ezt látod mindenhol, ez határozza meg, hogy milyen színű környezetben szocializálódunk. Az ebből a skálából legtöbbet használt tíz szín mind a szürke egy-egy árnyalata. Innen jön a hipotézisem, hogy a világban leggyakrabban előforduló szín ez a tíz szürke.
Kozák Gábor: „A műgyűjtés közelebb áll a szenvedélybetegséghez, mint egy kedélyes hobbihoz”
Hogyan lesz valakiből műgyűjtő? Milyenek ma a vásárlói szokások, és milyen stratégiát kövessen egy fiatal művész, ha sikeres akar lenni? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ, beszélgetőpartnerünk Kozák Gábor, a Godot Galéria vezetője, aki maga is lelkes műgyűjtő.
ContextUs: Tervezed, hogy más, az ipari termeléshez kapcsolódó anyagokat is bevonsz az alkotói folyamatba, vagy esetleg azt, hogy teljesen elkanyarodsz tőle?
Pont az a legizgalmasabb ebben, hogy nem látod be, mekkora világot takar az ipari környezet. Eddig mindig egy újabb lehetőségre bukkantam ezen a területen. Most úgy látom, életem végéig foglalkozhatnék azzal, hogy összefonogassam azokat a témákat, amiket eddigi munkásságom során elkezdtem kibontani. Sokan mondják, hogy túl sokfélét csinálok, de valahol ez mind abból az elképzelésből születik, ami a Heidi után fogalmazódott meg a fejemben. És ez valószínűleg még bővülni fog.
CV
Kristóf Gábor képzőművész 1988-ban, Szlovákiában, Kassán született. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja. Jelenleg Budapesten él és alkot. A Budapesti Képzőművészeti Egyetem festő és intermédia szakán szerzett diplomát 2014-ben. 2011-ben Erasmus ösztöndíjjal tanult a londoni Chelsea College of Art and Designban. Munkája a hagyományos képzőművészet és a különböző ipari médiumok közötti átfedések vizsgálatán alapul.
