A pop-art, az op-art, az absztrakt expresszionizmus és a radikális festészet is megjelenik Kusovszky Bea és Tomasz Piars festőművészek legújabb munkáin. A két művész viszont nem szereti, ha kategóriákba szorítják őket, amúgy se maradnának meg egy stílus mellett.
Örök kísérletezők
A két kísérletező kedvű festőművész, Kusovszky Bea és Tomasz Piars, pár évente nemcsak új tematikával, de megváltozott stílussal lépnek színre. A most nyílt Layered Realities / Rétegelt valóságok című közös kiállításukon konvex és konkáv sokszögek, raszterpontokból álló vonalak és erős gesztusú ecsetvonások keverednek egymással a kilencedik kerületi Szenecsár Galériában.
Ahogy a tárlat címe is jelzi, Tomasz és Bea önálló, külön bejáratú valóságokat hoznak létre. Olyan világokat, melyeket rétegenként visznek a vászonra, így keltve azt a különös hatást, mintha nem is festményeket, hanem szitanyomatokat látnánk. De képeik nemcsak technikájukat tekintve lépnek egymással párbeszédbe, hanem mert több művészeti stílust is megidéznek.
Kusovszky Bea: a pop-art vonzásában
Noha Bea és Tomasz pályája más-más stílusú és tematikájú munkákkal indult, a jelen kiállításra mégis „találkoztak” a képeik. Mindkét művészről elmondható ugyanis, hogy három-négy évente szívesen váltanak ábrázolásmódot. De ügyelnek arra is, hogy minden stádiumban tovább építsék művészi világukat.
E tényt bizonyítja, hogy a jelen kiállítás képeinek kifejezésmódja és jelképei már a két művész első munkáiban is felfedezhetők voltak.
Akárcsak a mostani Inside the collage című festményén, Kusovszky Bea korai képein is magas, hosszú hajú nőalakok – egyes alkotásokon a művész maga – pózoltak híres festők, úgymint Henri Rousseau, René Magritte és Jackson Pollock művei előtt, vagy épp az amerikai rendező, Tim Burton Batman visszatér című filmjéből ismert Macskanő sokszorosított mása képezte a hátteret.
Bea jelen érdeklődése a művészettörténet nagyjai, valamint a popos, színes ábrázolásmód iránt továbbra is letagadhatatlan: új képeit szemlélve a pop-art egyik ikonikus alkotójának, Roy Lichtensteinnek a művei juthatnak eszünkbe. Lichtenstein művein a klasszikus képregények sztereotip ábrázolásmódja, az emberi érzelmek, a hétköznapi drámák tipikussá egyszerűsített jelenetei mutatkoznak be.
Bea azonban a legújabb képein nem pusztán felidézi a pop-art hőskorát, hanem tovább is gondolja azt.
A jellegzetes ábrázolásmódot kifordítja, és az eredetileg figurális ábrázolásra szánt eszköztárat absztrakt képalkotásra használja fel. Így válik az erős, fekete vonalakból, az alapszínekből megfestett raszterpontok halmazából absztrakt festmény. Az említett képen ráadásul egy magazinból kölcsönzött nőalak szemléli a kompozíciót, így bővítve azt egy fotórealista dimenzióval, és önreflexív módon egyben utalva is annak képszerűségére is.
Tomasz Piars: terjeszkedő absztrakt
Beától eltérően a Lengyelországban született Tomasz már az egyetemi évei alatt az absztrakt felé húzott, de évekkel a diploma után az érdeklődése a figurális festészet irányába fordult. Kékes-lilás árnyalatú képein különböző alakú, arcú gyermekek, fiatalok és felnőttek testét rajzolta meg hajszálvékony vonalakból, majd adott hozzá szürreális elemeket vagy épp absztrakt formákat.
Kortársat ajándékba? Igen! – – ContextUs
A karácsonyi őrület már mindenhol kezdetét vette, a boltok már roskadásig vannak az ajándékokkal. De mit tegyenek a művészetek szerelmesei, akik nem a századik pulóvert akarják a fa alá tenni? A LATARKA idén is lehetőséget ad, hogy baráti áron juthassunk hozzá a legmenőbb kortárs művészeti alkotásokhoz.
A miniciózus munkával készült képek így, bár a realitásból indultak ki, de a rendhagyó kiegészítésekkel el is rugaszkodtak attól. Egy későbbi, már festményekből álló kiállításán, melyen ugyancsak gyermekalakok szerepeltek, ismét megjelentek az absztrakt formák egy ritmikusan elkent gesztus vagy több apró ecsetvonás képében.
Az igazi fordulat azonban idén tavasszal érkezett el.
Tomasz ekkor mutatta be Veszprémben, a Művészetek Házának Várgalériájában immár túlnyomórészt absztrakt formákból építkező képeit A tér törékeny geometriáján túl című tárlaton.
Hiba lenne azonban pusztán geometrikus ábrázolásról beszélnünk. A tavasszal született képeken még itt-ott feltűnt egy-egy görög szoborrészlet, emberi arc, egy-egy kézfej, de a képeken az uralmat már inkább a geometrikus vonalak, valamint a konkáv és a konvex sokszögek vették át.
A jelen kiállításon azonban végérvényesen eltűntek az arcok: a képeken a különböző formájú, színű felületek, síkok, ívelt és elnyúló formák jelennek meg.
A különös alakzatok pedig mint apró molekulák lépnek reakcióba egymással, hogy aztán szétessenek, felbomoljanak és váljanak végül cseppfolyóssá.
És bár hiába tűnnek Tomasz képei első látásra szigorúnak, az ide-oda mozgó alakok játékossá teszik azokat.
Így keltve azt a hatást, mintha egy mikroszkóp alatt szemlélnénk egy örökkön mozgásban lévő organikus anyagot vagy a számítógép képernyőjén egy színpompás animációt.
Irányzatokon túl
A két alkotó legújabb képei több művészeti irányzatot is megidéznek. Besorolhatók akár a pop-art, az op-art, az absztrakt expresszionizmus vagy a radikális festészet kategóriájába is. Bea és Tomasz azonban nem kíván egy stílus mellett sem elköteleződni, úgy érzik, az nagyban korlátozná alkotói szabadságukat.
Mucsi Zoltán: “Ebben az országban már mindenki beleugat mindenbe”
A Váci utcán épp képet fest Mucsi Zoltán. Lakatos Márk éppen arra jár, aki kérdőre vonja, hogy hogy fest. Mint mondja Lakatos, azt tudta, hogy Alföldi Róbert fest, de nem tudta, hogy Mucsi is. – vágta rá Mucsi. Miután elüldözte Mucsi a divattervező barátját, jön Wahorn, aki elképed, milyen nőt festett Kapa.
Ehelyett inkább a kísérletezésre törekednek, és játékos hozzáállásukkal az eltérő stílusokat ütköztetik egymással. A Rétegelt valóságok alkotásain végigtekintve pedig nemcsak az egyes irányzatok, de Bea és Tomasz képei is párbeszédbe lépnek, ami egy közös tárlaton amúgy sem elhanyagolandó szempont.
A kiállítás megtekinthető 2018. december 21-ig. Helyszín: Szenecsár Galéria és Kreatív Műhely, Budapest, 9. kerület, Üllői út 69., Kapucsengő: 15.
