A Brexit óta nem olyan könnyű britnek lenni. A „remainer” jelzőt viselők (az EU-ban maradásra szavazók – a szerk.) némi humorral könnyebben el tudják fogadni a kialakult helyzetet. Közéjük tartozik Martin Parr fotográfus is.
Parr legújabb kiállítása, az Only Human: Photographs by Martin Parr május 27-ig látogatható a National Portrait Galleryben. A képek nem csak azt adják vissza, milyen embernek lenni. Hanem a brit emberek britségét ragadják meg, annak minden furcsaságával együtt. Amióta Nagy-Britannia EU-ból való kilépése elindult, Parr megkísérelte lencsevégre kapni, milyenek valójában a brit emberek. Mindezt humorral és iróniával.
A művész elképesztő tehetséggel ragadja meg a nem mindennapi pillanatokat. Ezekben a helyzetekben pedig benne foglaltatik az identitás, a kultúra, a hovatartozás és az egyediség kérdése.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az emberek nagyon furcsák. A feladatom, hogy ezt a furcsaságot fotográfusként megörökítsem[/perfectpullquote]
– mondja Parr.
A kiállítás berendezése talán kételkedéssel tölti el a látogatókat. Az egész nagyon teátrálisra sikeredett, még inkább fokozva a hatást. Parr pedig nem tagadja, szereti, hogy a fotográfiával átlépheti a kultúra határait.
Bob Geldof vezetésével zenészek és kutyások követelik Londonban, hogy ne legyen Brexit
Vasárnap a legnagyobb zenészek álltak ki nyílt levélben a Brexit ellen. Ebben arra figyelmeztetnek, hogy “kulturális börtön” lesz, ha az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból. Londoni és Glasgow-i kutyatulajdonosok is úgy döntöttek, hallatják a hangjukat egy Brexit-ellenes referendum érdekében. Felszólították Theresa May miniszterelnököt, hogy váltson politikát a Brexittel kapcsolatban.
A kiállítás, amennyire csak lehet, humorosan kezeli Anglia helyzetét. Parr szerint, ha éppen nem tudjuk eldönteni, sírjunk vagy nevessünk a helyzeten, ő mindig az utóbbit javasolja.
Képeit, mint mondja, mélyebb értelemmel is fel lehet ruházni, de ő végső soron szórakoztatni szeretne.
A kiállítás része a Parr-ajándékbolt, ahol a lehető legszükségtelenebb, aművész nevével ellátott dolgokat lehet megvenni. Az egész olyan hatást kelt, mintha egy Parr-fotó szereplői lennénk vagy egy parodizált ajándékboltban állnánk. Vajon ez valamilyen célzás akar lenni?
