Megjelent a Ricsárdgír legújabb EP-je, ami a My horse is going to die címre hallgat. És eljött az idő, hogy alapos és értő elemzésnek vessük alá. A zenekar sajnálatos módon máig félreértett és degradált státuszban van. Nagyon kevés a vájtfül a mai underground törzsközönségében, de ezennel megragadom az alkalmat, hogy ezen változtassak.
Add a kezed, kedves Olvasó, hadd világítsam meg neked a zenébe rejtett üzeneteket! Ha pedig ezeket már mind észrevetted, akkor valószínűleg egy zártosztályon ülünk, és arra kérlek, mondd meg a főorvos úrnak te is, hogy a koalák tényleg beszélnek!
Táncolj a hazáért!
Kezdjük is az első számmal, ami a Let’s dance! Egyértelmű tisztelgés ez Csongrádi Kata 2014-es azonos című klasszikusa előtt. Érdekesség, hogy kevésbé ismert előadók is használták már ezt a címet, mint például egy David Bowie nevű brit zeneszerző. Nem véletlen az angol nyelvű refrén sem, hiszen a művésznővel egyetemben ők is megcélozták a külföldi közönséget.
Emellett egy politikailag rendkívül érzékeny dalszöveget hallhatunk. A „beütött a kábszi most senkise / mindenki náci” kétszer is elhangzik.
Ezek a sorok a XX. századi ideológiák végét és értelmezhetetlenségét fejezik ki a jelenkorban. A költői tartalomra egy fiatalos szleng kifejezés kontrasztál.
Így a forma és a tartalom olyan ellentétbe kerül egymással, mint a „senki” és a „mindenki”. A Let’s dance verzéjébe implantált üzenet pedig újabb bizonyíték a társadalmi tudatosságra és a hazaszeretetre. A művész ugyanis nem öncélból, a fertőző nyugati eszmék ragacsos exhibicionista smoothie-jában lubickolva hív táncra. Ellenkezőleg, a vészterhes idők hívószavát meghallva felkiált: „találkozunk a szülőszobán!”
A Ricsárdgír új lemezét most már könyvtárból is kikölcsönözheted – – ContextUs
Tavaly jelent meg a Ricsárdgír zenekar új albuma, amely a The Dark Side of the Moon nevet viseli. Ám most már könyvtárból is kikölcsönözhető a korong. A The Dark Side of the Moon a Pink Floyd első koncepcióalbuma, mely 1973. március 24-én jelent meg.
Ez a fajta erényesség sosem volt idegen a bandától. Gondoljunk csak a tavalyi Mindenki boldog című számukra, ami egy őszinte és realista tisztelgés a jelen Magyarországa előtt! Kellő tisztelettel fordul az ország vezetője felé és nem fél kimondani, hogy igen is, jó itt élni! A legvégén pedig csodálatos az a rejtélyes valakinek lekevert pofon.
Mambo italiano a temetésen
A Temetés, ahogy azt a címből egyesek gondolhatják, már egy sokkal lírikusabb és melankolikusabb ballada. A népies motívumokkal tarkított dalszöveghez a technót a népzenével elegyítő zeneiség párosul. Egy plátói szerelmi vallomást hallhatunk Sophia Loren felé, az ő egyik leghíresebb slágerének idézetével derül fel a művésznő alakja: „hey, mambo, mambo, italiano”. A színésznő ugyanis szeptember 20-án ünnepelte 84. születésnapját. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a Temetést szeptember 4-én jelent meg.
Sajnos arra a mai napig nem derült fény, hogy a szerelmi üzenet eljutott-e címzettjéhez.
A lírai én, félve szerelmének beteljesületlenségétől, a síron túl remél megváltást, akár a középkori Dante. Ezúton is reménykedve kívánok sok sikert az énekesnek, Márton Daninak!
A harmadik dal a szintén angol Shut up! címet viseli. Alapvetően a generációs konfliktus aspektusait taglalja. Kissé agresszív retorikával ad hangsúlyt a mondanivalójának. Nem is csoda, hogy a zenekar alapítótagjai közül senki sem vállalta magára a feladatot, hogy ilyen szavakat mondjon a mikrofonba.
Ricsárdgír: Mága Zoltánról és Ludacris-ről is dalt fog írni a zenekar / ContextUs
Márton Dániel: Szerettem volna egy olyan zenekarnevet, ami jól hangzik, és nem létezik még. Paál László: Kicsit amerikai hangzása van. EZ AZÉRT JÓ, MERT AZT HIHETIK, HOGY ROCHESTERIEK VAGYUNK. PL: Szeretnénk fellépni a Miami Ultra Fesztiválon, és már készül a szobor rólunk. MD: Ez a szobor a Margit Híd közepén lesz, vagy a végén.
Szabad világban mindent szabad?
Negyedikként, az EP dramaturgiai csúcspontján foglal helyet a Szabad világ. A refrén magáért beszél: „Szabad szöveg, szabad zene, itt szabad mindent, mert szarni bele”. A babitsi alliterációra építő sorok ritmikája önkéntelen mozgásra hívja a testet.
Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy koncerten akár még arra is késztetést érezhet a közönség, hogy ezen dallamok hallatán elhagyja székeit és átadja porhüvelyét az érzésnek. Ezúton is szeretném felhívni a figyelmet a kulturált szórakozásra és az előadók iránti tisztelet jegyében óva intek mindenkit az effajta magatartástól!
Nyugodjon békében a ló!
Zárásképpen pedig a címadó dal, a My horse kapott helyet az albumon. Egy klasszikus country-nóta, ami megmelengeti mindannyiunk szívét. Remek dramaturgiai húzás, hiszen lássuk be, az ezt megelőző számok alatt átélt intellektuális hullámvasút után jólesik egy kis szentimentalizmus.
Ricsárdgír – Let’s Dance
A Let”s Dance a My Horse is going to die 🙁 című EP-nk 1. száma. vendég gitár: Szabó Guyla ‘Bozo’ A felvételek az Artistfactoryban készültek, Cs. Szabó zoltá…
De ne búslakodjunk a jószág közelgő halála miatt!
Gondoljunk csak bele, nem a Szvatopluknak ajándékozott lóról van-e szó, Árpád ajándékáról, amiért cserébe a Kárpát-medence jogos örököseivé váltunk!
Ha így van, és ennek a lónak a képét eleveníti fel előttünk a szerző a dalban, ne szomorkodjunk! Csekély áldozat ez azért az évezredért cserébe, ami lehetővé tette, hogy a Ricsárdgír ma köztünk alkosson. Üsse csak agyon a lovat a kapzsi morva fejedelem, mi pedig ünnepeljük felsőbbrendűségünket és adjunk hálát a mai napért, melyen ismét tanulhattunk valamit!