Peggy McIntosh fehér amerikai nő a ’80-as évek végén, saját megfigyelései alapján gyűjtötte össze a példákat, amelyeket azóta is tanítanak.
A fehérek előjoga a mindennapi életben
George Floyd borzasztó haláltusája és az abból fakadó, jogosan érzett düh miatt sokan átgondolták, hogyan válunk akaratlanul is a rendszerszintű rasszizmus haszonélvezőivé. Kényelmetlen igazság, hogy a fehérek kiváltsága azt jelenti, hasznunk származik színesbőrű embertársaink elnyomásából – gondoljunk csak a médiaszereplők többségének bőrszínére, vagy ha egy színesbőrű család költözik a szomszédunkba.
Először 1988-ban jelent részletes tanulmány a témában. Peggy McIntos, a Wellesley College diákja A fehérek és a férfiak kiváltságai: személyes példák a nők és társadalmi nemek tantárgyhoz című tanulmányában 46 olyan személyes történetet sorol fel, amelyekben tetten érhető a fehérek előjoga.
Feltette magának a kérdést: a mindennapjainkban melyek azok a szituációk, amikor úgy kapunk meg dolgokat, hogy nem kell értük tennünk semmit?
Ezt a kérdést vizsgálva olyan listát állított össze, amelyekkel könnyen megérthető, hogyan is működik a kiváltságok világa. Azóta is ezeken a szituációkon keresztül tanítják a fehérek előjogainak megértését, ezek a téma legtöbbször idézett példái az egész világon, írja a Harper’s Bazaar.
McIntosh ma már 85 éves. 1987-ben indította el Seed Project elnevezésű kezdeményezését. A projekt célja tanárok és közösségek számára a kulturális diverzitást igazságos módon szem előtt tartva a társadalmi nemek szempontjából korrekt, szociálisan és gazdasági szempontból tudatos, valamint globálisan aktuális tantervet összeállítani.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működnek a kiváltságok, látnunk kell a társadalomban a mintázatokat és a rendszert, de az egyén tapasztalatait is figyelembe kell vennünk. Az egyéni tapasztalat szent és rendkívül fontos. De azt is meg kell érteni, hogy mindez egy keretrendszer része, amelyről egészében nem lehet személyes tapasztalatunk, mert jóval nagyobb és ismétlődő, statisztikailag is kimutatható minták jellemzik[/perfectpullquote]
– mondta McIntosh 2014-ben a The New Yorkernek adott interjújában.
Kapcsolódó cikk
Delroy Lindo: „A brit rasszizmus is csak olyan erőszakos és fertőző, mint az amerikai”
McIntosh példái közül megosztunk húsz olyan, a hétköznapi életből vett szituációt, amelyeket a többségi társadalom gyakran magától értetődőnek vesz, és amelyek segítik a fogalom megértését.
Peggy McIntosh példái a ’80-as évek végéről még mindig aktuálisak
- Ha ahhoz van kedvem, többnyire a velem egy rasszhoz tartozók társaságában lehetek.
- Ha el kéne költöznöm, olyan környéken bérelhetnék vagy vásárolhatnék lakást, amit megengedhetek magamnak, és ahol szeretnék élni.
- Biztos lehetek abban, hogy a környékbeliek és a szomszédaim semlegesen vagy barátságosan állnak hozzám.
- Nyugodtan elmehetek egyedül vásárolni, és nem kell attól tartanom, hogy közben az üzletben szemmel tartanak vagy zaklatnak.
- Ha bekapcsolom a tévét vagy belenézek egy újságba, akkor láthatom a rasszom képviselőit.
- Ha a nemzeti örökségünk és kultúránk kerül szóba, akkor megtudhatom, hogy a rasszomhoz tartozók mivel járultak hozzá.
- Biztos lehetek abban, hogy a gyermekeim olyan tananyagból tanulnak, amely szót ejt a rasszunkról.
- Ha szeretném kiadatni, akkor biztosan találnék kiadót a fehérek előjogáról szóló tanulmányomnak.
- Ha lemezboltban járok, akkor ott megtalálom a rasszom zenéjét, az élelmiszerboltokban a hagyományos, alapvető élelmiszereinket. Ha bemegyek egy szalonba, akkor találok olyan fodrászt, aki ért a hajamhoz.
- Bármilyen fizetőeszközzel fizetek, biztos lehetek abban, hogy a bőrszínem miatt senki sem kételkedik abban, hogy pénzügyileg megbízható vagyok.
- A gyermekeimet a legtöbb esetben megvédhetem azoktól az emberektől, akik nem kedvelik őket.
- Káromkodhatok, hordhatok használt ruhákat, vagy megtehetem, hogy nem válaszolok meg leveleket anélkül, hogy az emberek ezt a rasszom rossz erkölcsének, anyagi helyzetének vagy iskolázottságának tudják be.
- Felszólalhatok befolyásos, hatalommal bíró férfiak előtt anélkül, hogy ítélkeznének a rasszom felett.
- Sikeres lehetek kihívást jelentő szituációkban anélkül, hogy abban a bőrszínemnek szerepe lenne.
- Soha nem kérnek fel arra, hogy a rasszom képviselőjeként mindenki nevében beszéljek.
- Megfeledkezhetek azoknak a színesbőrűeknek a nyelvéről és szokásairól, akik a világon a többséget alkotják, anélkül, hogy bűntudatom lenne emiatt.
- Nyugodtan szidhatom a kormányt és szóvá tehetem, hogy mennyire tartok a politikájától, anélkül, hogy kívülállónak tekintenének.
- Biztos lehetek abban, hogy ha szeretnék „az illetékessel” beszélni, akkor a saját rasszomból valóval tárgyalhatok.
- Ha igazoltat a rendőr vagy az adóhatóság ellenőrzi az adóbevallásomat, akkor biztos lehetek abban, hogy nem a bőrszínem miatt vegzál a hatóság.
- Könnyen találok olyan képeslapot, képeskönyvet, játékokat, gyerekeknek szóló újságokat, amelyek hozzám hasonló bőrszínűeket ábrázolnak.
Kapcsolódó cikk
A Londonban megrendezett Black Lives Matter szimpátiatüntetés fotókon
Ha szeretnétek további ismeretekre szert tenni a rasszizmus témájában, összegyűjtöttük a legjobb irodalmi műveket. Edukációs, érzékenyítési célból Dr. Robin DiAngelo könyvét, illetve a Roma hősök című drámakötetet ajánljuk. A rasszizmus kérdéséről az aktuális hazai helyzetre vonatkoztatva, a romákkal szemben tanúsított előítéletekről ebben a cikkünkben írtunk. A beszélgetést ezen a linken lehet megtekinteni.