2018 igen termékeny év volt a magyar filmbemutatókat illetően, és kétségkívül remek alkotások láttak napvilágot. A legtöbbet vétek lenne kihagyni a TOP 5 listából. Válogatásunkban mégis megkíséreltük a lehetetlent, és összeszedtük az elmúlt év legbravúrosabb hazai alkotásait.

Napszállta

A nemzetközileg elismert, Oscar-díjas alkotó, Nemes Jeles László a Napszállta című filmben a háborúk előtti utolsó békés napokat viszi vászonra. A Saul fia sikerei után pedig mindenki lélegzetét visszafojtva várta a rendező legújabb filmkockáit.

1913 nyarán játszódik a történet, Leiter Írisz (Jakab Juli) hosszú idő után újra visszatér az Osztrák-Magyar Monarchiába.

Írisz a békés élet és nyugalom reményében jön haza, de egészen máshogy alakul az élete. Álma, hogy szülei nagy hírű kalapszalonjában dolgozhasson.

Ez a vágya azonban nem teljesülhet, az új szalontulajdonos ugyanis nem hajlandó együtt dolgozni a lánnyal. Ha pedig ez nem lenne elég, Írisznek egy éjszaka váratlan vendége érkezik és a furcsa idegen a bátyjáról érdeklődik. Nem is habozik sokáig, nyomozni kezd eltűnt családtagja és titkai után. Az árva lány számára ezáltal múltjának egy ismeretlen szelete tárul fel.

A neves családi örökség, a kalapszalon többé már nem otthon, sokkal inkább a megválaszolatlan kérdések rejtekhelyévé válik.

Írisz pedig elhatározza, hogy tisztázza családja homályba vesző ügyeit. Küldetése által nem csak múltját, de jelenét, sőt, önmagát is megismeri.

Habár a Napszállta mind megjelenítésben, mind történetileg hasonló a Saul fiához, mégis tud valami újat nyújtani a nézők számára. Nemes Jeles László tökéletesen tükrözi a korhangulatot, a feszültség, a nyugtalanság belengi a filmkockákat. A fordulatos történetet a főszereplő perspektívájából látjuk, így nekünk is személyes ügyünkké válik a családi múltat övező tévhitek tisztázása.

Akit rabul ejtett a Saul fia, egészen biztosan nagy rajongója lesz a Napszálltának is.

Egy nap

Szilágyi Zsófia filmdrámája nem csak a nemzetközi filmkritikusok díját nyerte el, hanem a mi tetszésünket és rajongásunkat is.

Anna (Szamosi Zsófia) átlagos mindennapi életet él.

Családja van, látszólag boldog házassága, három szép gyermeke és a nyelvtanári állásából tudja finanszírozni maguknak mindazt, amire szükségük van.

A feszített tempó, a munkahely, az iskola és óvoda közötti ingázás azonban teljesen kimeríti. A mindennapi rohanásban a teendők annyira elhalmozzák, hogy reménytelenül elveszti a kontrollt élete felett. Folyamatosan félelmek és megválaszolatlan kérdések gyötrik. Mindeközben szünet nélkül emészti a gondolat, hogy férje megcsalja őt, és nem lesz képes rendbe hozni válságba került házasságát.

A filmdrámában megjelenített kérdések és problémák nem állnak messze tőlünk sem. Örökérvényű igazságok fogalmazódnak meg, miközben tükröt mutat minden néző számára: tulajdonképp a mi életünk is egy ilyen körforgásban merül ki. Az Egy nap segít ráébreszteni, hogy az, amit mi “jól megszokott rutinnak” hívunk, valójában csak véget nem érő hajsza és küzdelem önmagunkkal és a világgal.

Tökéletes választás azoknak, akik imádják a mély, elgondolkodtató filmeket és nem félnek szembenézni önmagukkal.

Genezis

Bogdán Árpád legújabb filmjére kíméletlenül szüksége volt már társadalmunknak. A Genezisnek talán végre sikerül lerombolnia a folytonos előítéleteket és rágalmakat, amik kétségkívül meghatározzák napjainkat.

Bogdán három történetet gyúrt össze, melyek ugyan összefonódnak, mégsem az események végkifejlete lesz majd az érdekes.

A film középpontjában egy roma kisfiút (Csordás Milán szereplésében) láthatunk, akinek élete egy szempillantás alatt többfelvonásos tragédiává alakul. Ismeretlen bűnözők gyújtják fel a házukat, és rajta kívül minden családtagja életét veszti.

Az igazi áldozat azonban mégiscsak az életben maradt fiú, ezek után egész sorsát meghatározzák a diszkrimináció, a rasszizmus igazságtalanságai.  A sikeres ügyvédnő (Cseh Annamária alakításában) az egyik tettes védelmét próbálja ellátni, de az ügy összetettebb, mint gondolná. A film történéseiben meghatározó szereplő lesz majd egy hallássérült lány (Illési Enikő Anna) is.

A film végére pedig kiderül, a három idegen sorsa miként fonódik össze, a kapcsolódási pont pedig a roma kisfiú családjának tragédiája.

Bogdán Árpád elsősorban nem egy jól megírt detektív sztorit akart vászonra vinni. Nem az a fontos, ki a tettes, mi az indíték, mi eredményezte a tragédiát. Sokkal inkább az eset hangulata, a valóságossága kap hangsúlyt. A mai embert már kevés minden mozgatja meg, korunk problémái olyan távolinak, idegennek tűnnek. A Genezis a rengeteg szimbólummal, biblikus utalással és mély, felkavaró üzenettel tudatosítja bennünk, hogy az egyes emberek életét valóban körbeszövik ezek az igazságtalanságok.

A Genezis mindenképpen beleturkál kicsit a lelki világunkba, gondolatokat ébreszt bennünk és a végén egyértelművé válik: legtöbbször a tragédiák írói… mi vagyunk.

Könnyű leckék

A listán biztos helye van Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumentumfilmjének is, amelynek aktualitása és finom célzásai társadalmunk szűklátókörűségére abszolút meggyőzött minket.

Kafia múltjáról és otthonáról keveset tudunk, a történetet illetően ez nem is olyan lényeges.

A fiatal szomáliai lány Magyarországra menekül, miután anyja – szembeszállva a hagyományokkal és hitének elvárásaival – megszöktette, hogy esélyt adjon lányának az önmegvalósításra.

Zurbó Dorottya azonban nem hagyja ennyiben a dolgot. A filmben folyamatosan a két, egymással szembenálló, más értékeket képviselő keresztény és muszlim kultúra vonásait jeleníti meg. Kafia pedig minden erejével küzd, hogy végre megtalálja kérdéseire a választ. Hogyan található meg Allah a keresztény Európában, valóban bűnnek számít-e felfedni mások előtt az arcát? És mennyire ítélhető el azért, mert nem veti magát alá valakinek, hanem saját maga határozza meg életét?

A történetben egy menekült kamaszlány életét ismerjük meg.

A film különlegességét a főszereplőben kavargó érzelmek, kérdések és gondolatok határozzák meg.

Zurbó Dorottya nem csak Kafia arca, de a mi szemünk elől is lerántja a leplet. Megmutatja, milyen nehéz beilleszkedni egy közösségbe, alkalmazkodni az új szokásokhoz és hagyományokhoz.

Kafia ugyan ügyesen csinálja mindezt, mégis elképesztő látni, hogy mennyire nehéz megfelelni a nyugati civilizációnak, miközben nem akarja elveszteni önmagát sem.

Ruben Brandt, a gyűjtő

Milorad Krstić rendezésében látott napvilágot 2018 egyik legkreatívabb magyar animációja, melyet Oscarra is jelöltek. A lélegzetelállító megjelenítés, a több szálon futó, fordulatokban gazdag cselekmény, a karakterek cselekedeteinek pszichológiája egyszerűen elképesztő.

A látvány pedig képes annyira lefoglalni, hogy elfelejtettünk levegőt venni is.

Ruben Brandt (Rubens és Rembrandt nevének ötvözetéből) művészet- és pszichoterapeuta élete látszólag kifogástalan. Az önfeledt boldogság és elégedettség érzete helyett azonban folytonos félelem keríti hatalmába. Rubent leküzdhetetlen rémálmok és látomások gyötrik, melyekben ráadásul a leghíresebb festők karakterei jelennek meg. Ugyan terápiájának mottója, hogy a félelmek leküzdése ellen csak a szembenézés segíthet, ő képtelen erre.

Mindeközben Kowalski detektív nyomoz a művészettörténet legjelentősebb, de immáron eltűnt festményei után.

Ijesztő gyorsasággal válnak füstté a világ leghíresebb műalkotásai. A bűncselekmények közötti összefüggés pedig egyértelmű.

De vajon ki állhat a dolog mögött, és mi az indíték? Az animáció különlegessége, hogy a figurák a Picasso által festett karakterek stílusjegyeit viselik.

Ha pedig szemfüles az ember, szinte minden második kis képkockában felfedezhető egy-egy rejtett műalkotás. Az utcai plakátokon, a szobák falain, az újságok címlapján is visszaköszön ránk egy-egy remekmű.

A történetnek ugyan nincs szívekig hatoló mondanivalója, de talán nincs is rá szükség. A hibátlan kivitelezés, a műalkotások feltűnése és az egész cselekmény pszichológiai háttere kárpótol mindezért. Az animáció szerelmeseinek, művészetkedvelőknek és lélekkurkászóknak biztos befutó, és méltó az első helyre is.