„Mikor hallottál utoljára kurva jó észt zenekarokat? Na, ugye! Pedig van egy pár, gyere a BUSH-ra!” – mondja Lukács Áron a szerdán startoló Budapest Showcase Hubbal kapcsolatban, ami a kelet-európai régió zenei esszenciáját pulzálja a pesti éjszakába három napon át. Amellett, hogy zeneileg nagyon színes palettáról válogathatunk, a BUSH napközbeni konferenciaprogramja a zeneipari szakembereket is idevonzza szerte a világból. Motivációkról, célokról és tapasztalatokról beszélgettünk a négy főszervezővel, Horváth Renátóval, Somló Dániellel, Lukács Áronnal és Pécsi-Szabó Dénessel.
ContextUs: Sokan sokfélét mondanak a showcase-ekről, néhány zenekar a világmegváltást várja tőle. Mi egy ilyen fesztivál lényege és célja?
Horváth Renátó: Több célcsoportja van egy ilyen rendezvénynek. A koncertlátogató közönség egyszerűen jó bulikat akar látni, lehetőleg minél többet, minél jobbat. Az ő számukra semmiben nem különbözik ez más fesztiváloktól, talán csak annyiban, hogy több az ismeretlen előadó és rövidebbek a koncertek. Egy másik nagy csoport a zeneiparban dolgozó emberek, ők valamilyen formában zenekarokat akarnak venni vagy eladni.
Főként miattuk lelhetők fel nappali programok is, amiken zeneipari problémákat tudnak fejtegetni, tanulni és nem utolsó sorban networkölni, hogy az előbb említett kereskedés megtörténhessen.
Vannak más előadások és workshopok is, amik a harmadik nagy csoportot célozzák: a zenészeket. Ők már egy bonyolultabb elvárásrendszerrel érkeznek, amiből könnyen adódhatnak félreértések, szerencsére egyre ritkábban. Akadnak olyan zenekarok, akiknek beültették a fülébe a bogarat, hogy egy showcase-től majd minden megoldódik,végre felfedezik őket. Bár kétségtelenül történnek legendás első találkozások, ahol egy zeneipari mogul beleszeret valakibe és azonnal a piramis tetejére repíti, de ez nem jellemző. A realitás az, hogy mivel sok a fellépő és sok a zenei szakember, meg kell küzdeni a figyelmükért.
ContextUs: Miért jó, hogy nálunk is van egy ilyen?
H. R.: Az, hogy itthon is fut egy ilyen rendezvény, az a hazai zenekaroknak vagy a zenében dolgozóknak egyértelműen helyzeti előnyt jelent, hiszen kiemeltebb figyelem mellett találkozhatnak a külföldi kollégáikkal, vagy egyszerűen tanulhatnak egy sor olyan előadótól a zeneipar rejtelmeiről, ami inspirálhatja a karrierdöntéseiket. A koncerteket tekintve pedig a helyi zeneszerető közönség kap olyan merítést friss, új zenekarokból, ami kielégítheti a kíváncsiságát, újdonság utáni vágyát.
ContextUs: Negyedik éve rendezitek meg itthon a BUSH-t. Mi volt az, ami anno arra motivált, hogy ekkora projektbe kezdjetek?
Somló Dániel: Egyéb zeneipari tevékenységeink miatt (Eastaste, Banding) évek óta rendszeres látogatói vagyunk a hasonló rendezvényeknek, mint például a ljubljanai MENT fesztiválnak, melyről négy éve a hazafelé vezető úton pattant ki a fejünkből a BUSH első csírája.
Folyamatosan kapcsolatban vagyunk több száz könnyűzenei előadóval és a mögöttük munkálkodó szakmabeliekkel, akiknek szerettünk volna biztosítani egy ilyesfajta lehetőséget, illetve a budapesti közönségnek is szerettünk volna adni egy minőségi klubfesztivált.
Az is volt a célunk, hogy honosítsuk ezt a fajta zenefelfedezős formátumot. Legalább ugyanennyire volt fontos az is a számunkra, hogy a régióban tevékenykedő zeneipari szereplőket is összehozzuk egymással.
ContextUs: Hogyan érzitek négy év távlatában, mennyire sikerült összehozni a szereplőket?
H. R.: Nemrég megszondáztuk a magyar és külföldi zenekarokat, menedzsereket, hogy milyen eredményeket társítanak a BUSH-hoz. A közel 70 válaszadóból szinte mindenki tudott mondani olyan értékes nemzetközi meghívást, turnét, fellépést, szerződést, megjelenést, amit közvetlenül vagy közvetve a BUSH-on szerzett vagy ott tovább mélyített kapcsolatoknak köszönhet.
Azok az előadók vagy szakmai szereplők, akik nálunk merítkeznek meg először és rendesebben a régió zenei lehetőségeiben és esnek át ezen a keresztségen, később is nyitottabban állnak hozzánk és azokhoz, akiket itt ismertek meg. Számos ilyen külföldi kolléga azóta állandó vendége egyéb hazai szakmai eseményeknek, aktívan részt vesz a tehetséggondozásban, piacépítésben vagy a terjesztésben. Egyre több nemzetközi pályázaton indulnak hazai szereplők külföldiekkel közösen, ami szintén az egyre mélyülő kapcsolatok és bizalom jele.
ContextUs: Úgy tudni, idén szorosabb az együttműködés a HOTS-szal is.
S. D.: Igen, és a konferencia programját szinte teljes egészében ők rakták össze, ami így szinkronban áll az év többi részében végzett munkájukkal.
Idén közel egy tucat nemzetközi kulturális intézetet is a partnereink között tudhatunk, jelentősebb osztrák, szlovén és ukrán delegáció érkezik, utóbbiak egy dokumentumfilmet is forgatnak a tripről.
Több, nagyobb nemzetközi szervezet is tart nálunk meetingeket, többek között a 4000 független kiadót tömörítő Impala vagy a 3000 klubot/fesztivált számláló LiveDMA szervezet. Ezek alapján én azt látom, hogy közelednek a szereplők, és ebben mi is aktívan részt veszünk.
Philippe Weiss: Utat mutatok a fiataloknak, hogyan hallgassanak zenét – Interjú
Nagyon vékony határ választja el egymástól a két szakterületet. Az én szerepem leginkább akkor lép életbe a mixelési folyamat során, amikor magasabb szintre kell emelni a dalt. A munkám nem feltétlenül a produceri folyamatokban merül csak ki. Mixelés során a producer és a hangmérnök munkája szorosan összekapcsolódik, mert hangmérnökként a producer elképzelését kell megvalósítanom.
ContextUs: Minden showcase-nek van valamilyen profilja, a MIDEM inkább a sync-ről szól, a Reeperbahn inkább a német piacra fókuszál, a Nouvelle Prague a közép-kelet-európai régióra. Hogyan érzitek, a BUSH-nak mi a fő fókusza, ami megkülönbözteti a többi showcase-től?
Lukács Áron: A legtöbb showcase általában egy-egy nemzeti piacokat tömörítő térségre fókuszál. A BUSH egyik fontos célja, hogy a kelet-európai térség szereplőit hozza egymáshoz közelebb, elmossa a nyelvi- és országhatárokat, hogy élénküljön a régió belső piaca. Kevesebb szakmai bullshittel: mikor hallottál utoljára kurva jó észt zenekarokat? Na, ugye! Pedig van egy pár, gyere a BUSH-ra!
ContextUs: Milyen vezérfonal mentén rakjátok össze általában a zenei line-upot és a konferenciaprogramot?
Pécsi-Szabó Dénes: A zenei programot minden évben több száz szakmabelivel karöltve rakjuk össze. Idén 15 országból 700 ember szavazott a legizgalmasabb előadókra a saját országából.
Ez egy demokratikus rendszer, ahol tényleg az arra leginkább rátermetteket választják ki. Ezért nincs kifejezett zenei vezérfonal, a könnyűzenét leszámítva.
Ennek köszönhető, hogy minden évben bárki meg tudja találni a számára izgalmas zenei programokat.
ContextUs: Oké, megtalálhatják a számára izgalmas zenei programokat. De mennyire reprezentálja a BUSH line-upja a közép-kelet-európai régió aktuális zenei trendjeit?
P-Sz. D.: Elsődleges célunk, hogy aktuális előadókat hozzunk el, bármilyen könnyűzenei stílusról is legyen szó. Ezért is kérdezzük meg a helyi megmondó arcokat, hisz ők sokkal jobban tudják ezt nálunk. Rengeteg, a saját országaikban már befutott zenekar koncertjeire lehet eljutni a BUSH három napja alatt.
Nagyon érdekes az ilyen produkciókat látni egy számukra sokszor idegen környezetben, jóval kevesebb ember előtt, kis klub koncerteken. Amit személy szerint hiányolok az idei line upból, és a régió talán legpopulárisabb zenei trendje, a hiphop.
Ezt a szegmenst idén kivételesen nem reprezentáljuk, de azért lesznek beatekkel ügyködő, hiphopközeli artistok is, például a Szlovéniából érkező, saját magát „slavic gangsta geisha popként” aposztrofáló КУКЛА.
ContextUs: Feltételezem, az elmúlt négy év alatt elég sok tapasztalatot összegyűjtöttetek, látjátok a hibákat, erősségeket. Mik a legfontosabb tapasztalataitok, és mi az, amin még érdemes lenne erősíteni?
S. D.: Az egyik legfontosabb tapasztalatom talán a zenei befogadó helyszínek élettartamának kiszámíthatatlansága, és az ezzel járó megoldandó feladatok. Idén teljesen új koncepcióval próbálkozunk, egy jobban szétterült, több helyszínes klubfesztivállal, mely nagyobb részét fedi le a belvárosnak, mint korábban. Ezt jó lenne a jövőben tovább erősíteni, akár olyan megkerülhetetlen, kultikus helyeket is bevonva, melyek alapjáraton nem koncerthelyszínek, de erre a pár napra áttranszformálódnának, például ruhaboltok, kávézók, terek.
Ez nagyot fog szólni mind a szakmának, mind az újdonságra vágyóknak – Teljes a BUSH 2019
A koncerteket a város kultikus klubjaiban, a Lärm, Robot, Instant zegzugos termeiben, valamint a Beat on the Brat, a Toldi és az Ellátóház színpadain tartják. A konferenciának pedig idén a Fészek Klub ad otthont. Mivel igazi klubfesztiválról van szó, a helyek száma limitált, a jegyek pedig rohamtempóban fogynak.
ContextUs: Úgy tűnik, nem fogytok ki az ötletekből. De mi a helyzet az OFF programokkal? Úgy értesültem, hogy sok elképzelés kimaradt az idei évből, például a fentebb említett OFF is. Ezeket jövőre meg tudjátok szervezni?
L. Á.: Egyáltalán nem maradt ki, csak baromi későn kezdtük el az OFF szekciót szervezni. Abban a nagyszerű helyzetben vagyunk, hogy nem kell új ötletekkel készülni, csak elő kell rántani a fiókból mindent. Ilyenek az OFF Programok, a BUSH nagykövet munkacímen futó projekt. De fontos terveink közé tartozik, hogy a nappali programokat kinyissuk a nagyközönség számára, ne csak szakmázós konferenciapanelek legyenek, hanem mondjuk szubkulturális városi séta, lemezbörze vagy speckóbb városi helyszíneken meglepetés fellépők.
ContextUs: A BUSH helyszínei évről évre picit mások, aminek részben az is az oka, hogy néhány klub már nem is létezik, ahol elkezdtétek, mint a Gödör vagy a Kuplung. Ahogy Dani is említette, az „élettartamuk kiszámíthatatlan”. Hogyan látjátok a budapesti klubhelyzetet 2019-ben? Ez egyébként milyen irányba fogja befolyásolni a BUSH-t?
L. Á.: A budapesti klubhelyzet katasztrofális. De ez nem újdonság, Moszkvától Berlinig mindenhol ezt a panaszt hallod.
Sorra szűnnek meg a menő klubok, szűkül az élőzene tere, kevés a próbaterem. Ennek az okait ezer helyen lehet keresni, nyilván a leggyakoribb a dzsentrifikáció.
Budapesten az évtizedes kult helyeket egész egyszerűen kinyomták az ingatlanárak és a turistákat itató kocsmagyárak.
Ha fenntarthatóan akarsz működtetni egy klubot, ahol pénzt (!) adsz egy zenekarnak és/vagy pénzt (!) fizet a közönség egy nem feltétlenül többszáz főt mozgató koncertre, ahhoz minimum szükség van fizetési hajlandósággal rendelkező, nem elkényelmesedett, hanem érdeklődő közönségre. Másodsorban pedig egy nem túl külvárosi helyszín sem jön rosszul, ahol megfizethetőbb ingatlanárral tudsz működni és kevésbé vagy kitéve a turizmus és szabályozás okozta árfluktuációnak.
CV
A Budapest Showcase Hub 2016-ban jött létre azzal a céllal, hogy közelebb hozza egymáshoz a környező országok zeneiparát kezdve a V4-ektől a Baltikumon át a Balkánig. Szervezők: Horváth Renátó (alapító-generálkivitelező), Somló Dániel (alapító, booking, A&R), Pécsi-Szabó Dénes (alapító, programszervező), Frank Barbara (sajtóreferens), Lukács Áron (marketing-kommunikáció). Olyan zenekarok, előadók, producerek, mixerek, kutatók járták már meg a BUSH-t, mint a szlovén Koala Voice, a 2016-os Eurosonic fesztivál egyik legnagyobb felfedezettje, a Stranger Things című Netflix-sorozat supervisorja, Nora Felder, Thomas Golubic Los Angeles-i music supervisor, dj és Grammy-díjra jelölt lemezproducer, akinek olyan sorozatokon dolgozott már, mint The Walking Dead vagy a Breaking Bad. Idén, 2019-ben Kendrick Lamar és Madonna mixere, Philippe Weiss, a Westminster Egyetem professzora, Sally-Anne Gross vagy éppen az European Radio Plugging vezetője, Jeroen Siebens vesz részt a BUSH konferenciáin.
