Több amerikai és angol szerző hozta nyilvánosságra, mekkora összegű előleget kaptak a könyveikért. Ebből egyértelműen kiderül, a fekete írók lényegesen kevesebbet keresnek.
Konkrét összegekről nem beszélhetnek
A kezdeményezést L. L McKinney fantasy-szerző indította útjára, aki #publishingpaidme hashtag alatt arra kérte írótársait, fedjék fel, mennyi pénzt kaptak a kiadóiktól, írja a The Guardian. A brit Matt Haig bár kényelmetlennek nevezte a szituációt, de megírta, hogy az első könyvéért 5 ezer font előleget kapott, a tizedikért pedig 600 ezret. A barbadosi gyökerekkel rendelkező Malorie Blackman – brit gyerekirodalom területén végzett munkásságáért 2013 és 2015 között a Children’s Laureate pozícióját tölthette be – elmondta, életében nem kapott annyi pénzt, amennyit egynémely fehér szerző posztol.
Mivel a szerződései titoktartási záradékot tartalmaznak, így nem beszélhetett konkrét számokról, de azt mondta, a számára kiutalt pénz sehol sem volt a fehér kollégáihoz képest. Márpedig az ő történeteik is érdemesek arra, hogy elmondják őket, és el is kell mondani őket.
1500 dolláros különbség fehér és fekete író között
A fehér amerikai sci-fi-szerző, John Scalzi, mint írta, emlékei szerint az első két könyvéért 6500 dollár előleget kapott, majd tíz évvel később kötött 3,4 millió dolláros szerződést, amely 13 könyvre szólt.
Összehasonlítva: a fekete sci-fi-író, N. K Jemisin az Inheritance-trilógia könyveiért (könyvenként) 40 ezer dollár előleget kapott, az utóbb Hugó-díjjal elismert A megtört föld-trilógia könyveiért meg 25 ezret.
Roxane Gay szerint a faji vonalak mentén mutatkozó különbségek létező dolgok, és azt mondta, bár nagyon kedveli a kiadóját, az egyenlőtlenségről szóló közösségi kijelentéseket mégis abszurdnak nevezte, hiszen egy Instagram-poszt nem kompenzálja az diverzitást. Ő A rossz feministáért 15 ezer dollárt kapott, a Hunger című könyvéért 100 ezret, a Year I Learned Everythingért 150 ezret.
Úgy vélik, a kiadók nem értékelik a fekete hangokat
A fekete amerikai Jesmyn Ward a második regényét úgy írta meg, hogy nem volt szerződése előlegre, végül 20 ezer dollárt kapott érte, a könyv pedig elnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. A kiadója ugyanakkor ezek után sem akart 100 ezer dollárt kifizetni a következő könyvéért. A Hallgasd a holtak énekét című regényét már egy másik kiadónál jelentette meg, amiért megkapta a 100 ezer dollárt, és később ez a könyv is elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat.
A hashtag-akciót elindító McKinney úgy vélte, a szerzői előlegösszegek közötti különbségek azt mutatják, hogy a kiadói szakma nem értékeli a fekete hangokat.
Ha egy fehér szerző könyve nem népszerű, akkor nagy eséllyel kap második esélyt (és újabb 100 ezer dollár előleget), ellenben egy fekete – sikertelen – szerző esetében a komplett közösség kerül célkeresztbe, és azt mondják nekik, hogy az emberek nem veszik a fekete szerzők könyveit.
20 hétköznapi példán keresztül érthetjük meg, mi is a fehérek kiváltsága
George Floyd borzasztó haláltusája és az abból fakadó, jogosan érzett düh miatt sokan átgondolták, hogyan válunk akaratlanul is a rendszerszintű rasszizmus haszonélvezőivé. Kényelmetlen igazság, hogy a fehérek kiváltsága azt jelenti, hasznunk származik színesbőrű embertársaink elnyomásából – gondoljunk csak a médiaszereplők többségének bőrszínére, vagy ha egy színesbőrű család költözik a szomszédunkba.
Blackman mindenesetre kitartásra buzdította a reménybeli fekete szerzőket és illusztrátorokat, és azt írta, a helyzet javulni fog – muszáj neki.
A könyvipar mellett a filmipar sem mentes a rasszizmustól. Egy tanulmány szerint mindössze 4,5% latin-amerikai kap fő- vagy mellékszerepet sikerfilmekben. Két évvel ezelőtt fekete nők tiltakoztak a cannes-i filmfesztiválon a filmiparban tapasztalható rasszimus ellen. Nemrég összeírtunk néhány olyan könyvet, amely jobban megérteti velünk, mi zajlik a világunkban, és mit tehetünk a rasszizmus ellen.