Csütörtökön kezdődött a Margó Feszt, amelynek idén a Tesla adott otthont. Az udvaron a Mayer Fanni és Kiss Péter Akusztik játszott kellemes dallamokat, az épületre vetített Margó felirat mutatta, hogy jó helyen járok.

Hirdetés

Fél nyolckor a Loftban kezdődött az Amy Schumer: A deréktetovált lány bemutatója. A terem átjárós volt, nagy volt a hangzavar, de a három hölgy igyekezett fenntartani a figyelmet. Kormos Anett és Ráskó Eszter beszélgettek a könyvről, az utolsó pillanatban ugrott be moderátornak Molnár Berta Eleonóra, aki egyben a könyv fordítója is.

Kormos Anett, magyar humorista és újságíró, Ráskó Eszter szexuálpszichológus és szintén humorista. Így vették ketten górcső alá a híres színésznő és komikus első könyvét, amiről az szerepelt a leírásban, hogy személyes hangvételű, őszinte és harsány esszék gyűjteménye. Képet kaphattunk a könyvről és a női humoristák életéről is. A hölgyek poénokkal indítottak, voltak személyes, eltúlzott és kevésbé vicces poénok is, de lassan beindult a beszélgetés. A hallgatóságról kézfeltartásos módszerrel kiderült, hogy kevesen ismerik Amy Schumert, én sem ismertem, ez különös, mert elég nagy hírnévre tett szert az utóbbi években, közel három millió követője van Facebookon, és több filmje is, nem beszélve a világot körbejáró Inside Amy Schumer sketch comedy sorozatáról. Még sem tört be hozzánk. Egyelőre. Ettől még igazán élvezhető volt a beszélgetés.

Röviden Amyről: Amy Schumer, az Emmy-díjas komikus, színésznő és író, az Amynek áll a világ és a Kész katasztrófa sztárja. Előadásában a fontos, de általában elvont és fárasztó formában tárgyalt témák is könnyedek és viccesek. Az ezredforduló lányainak valami olyasmit jelent, mint Madonna a nyolcvanas években, egy okos, szórakoztató, politikailag aktív, agresszíven szexuális ikont, írta róla a Vogue.

A moderátor megjegyezte a könyvről, hogy rendkívül személyes hangvételű kitárulkozás,

nem csak ruha, de semmi sem marad rajta, belőle.

Élete minden területéről nagyon őszintén és tabuk nélkül ír, az évek alatt átélt kalandjairól, így a szexuális élményeiről is. Azt is kifejti, hogyan lett komikus, és a stand-up megkoronázatlan királynője.

A rövid betekintő után, a moderátor a két magyar komikustól érdeklődött, milyen itthon ebben a szakmában, hogyan lehet betörni, mik jelentenek nehézséget nőként.

Anett volt a realista, tapasztalt kritikus, szerinte ez egy “megúszós” könyv. Nem sokat mond, nem igazán jó, de megveszik, mert TE írtad. Könnyed és “viszonylag” szórakoztató olvasmány.

Amy nem életrajzi regényt akart írni, azt kilencven éves korára hagyná, de Anett szerint a majdani könyv első negyven oldala már készen van.

Tetszett neki ahogyan az író arról ír, amivel foglalkozik, és hogy ezek szerint ezeket a kérdéseket minden stand-up-osnak felteszik. Ha azt mondod írásból élsz, az utána következő egymillió kérdésre nem akarsz válaszolni. Ezért ő azt mondja, “ezzel is, azzal is” foglalkozik, így levonják a következtetést hogy kurva. Nincs jó válasz. Tehetségkutatóval kezdte, aztán azóta is csinálja, hol több, hol kevesebb sikerrel – vallja.

Eszter szerint vannak izgalmas részek, de sok olyan is, amit bármelyikünk meg tudna írni, mert mi is keresztülmentünk rajta.

Nem tudtam eldönteni, hogy ők mint humoristák vagy éppen mi, mindannyian. Megjegyezte, hogy ő nem feküdt még le huszonnyolc férfival. És tőlünk meg nem kérdezték.

Anett pár jól irányzott mondattal igyekezett Esztert a realitás talajára hívni. Véleménye szerint a közönségnek van egy befogadóképessége, és az már tele van a tévében látott arcokkal – nehezen jegyeznek meg újakat. Eszter viszont elmondta: mikor megfestették a Sixtus-kápolnát, nehezen tudtuk elképzelni, hogy lehetne ennél szebb, monumentálisabb, aztán mégis sikerült hozni szebbet, jobbat, újabbat. Ha valakinek van saját hangja, őszinte és önazonos, akkor lehet ötezer stand-upos Magyarországon, akkor is ki fog tűnni.

/ Fotó: Szőke Tamara

Pozitívként említik, ahogyan Amy beteg édesapjáról ír, aki illetlen dolgokat csinál, de lánya szeretettel és törődéssel viszonyul hozzá, nem az elmúlás és szomorúság hangulatát kelti, ahogyan ír róla, a helyzet megoldását keresi. A naplóbejegyzések felszínesek, az első harminc oldalon át kell rágni magad, megúszós mentegetőzés, sekélyes, és olyan, mintha az összes kommentelőnek szeretne válaszolni. Ez után jönnek jó történetek, jó poénok. Érdemes elolvasni, de az első harminc oldalt tépjük ki, és tegyük a végére, mert kihagyott jeleneteknek sokkal jobbak lennének.

Előbeszéd-szerű, ami megkönnyíti az olvasást – mondja Anett –, azonban nála a szemérmesség határai máshol húzódnak, neki sok Amy beszámolója arról, hogy reggel hol, milyen szaga van, de “ízlés dolga” – teszi hozzá. Személyesen érinti az a rész, amikor az írónő az anyagi helyzetéről ír, hogy voltak szegények, gazdagok, aztán megint szegények, és szimpátiát váltott ki belőle, egyrészt a közös szál, másrészt az, hogy a mostani sikerek sem változtattak a híresség személyiségén, realitásérzésén. Eszter kiemeli, mekkora merészség az, hogy vállalkozóként nekimegy az ismeretlennek, másokra kell hagyatkoznia, és párhuzamot vont az amerikai helyzet és a sajátja között. Bár a gázszámla kifizetése néha nehézséget okoz, mégsem úgy kellett kezdenie, hogy húsz embert behív az utcáról.

A moderátor átveszi a szót, a párhuzamot követve benne is felelevenedett a könyvben leírt komikusi élet, pár szóban elmesélte, hogy az írónő kínai levesen élt, kis lyukakban lakott, és hogy nehéz volt az az időszak, ami a toborzással telt. Hidegrázósan hangzik, úgy gondolom, legtöbbször borzadva, de izgalommal nyúlunk olyan történetekért, amik nehéz sorsokat mutatnak be, hümmögünk, hitetlenkedünk olykor.

Eszter nem hagyja szó nélkül az „ízlés dolgát”, szexuálpszichológusként és jó barátként elmondja Amynek, hogy a sajtszagok reggel orvosi szűrésért kiáltanak, és hallott ő már azért szörnyű dolgokat, de az írónő nem hagy tabu témát kibontatlanul.

Anett visszaemlékszik, hogyan tudta kiskanállal adagolni az olyan témákat, ami férfiaknál természetes volt, az ő szájából viszont nem vették jó néven, “itt egy csoffadt kislány és ocsmányságokat beszél”. De úgy látja, lassan ezek a határok kitolódtak. Eszter poénkodva mondott köszönetet a kitaposott útért.

Fontosnak tartja megtalálni annak a módját és eszközeit, hogy tabu témákról is beszélhessenek, és ezzel közelebb hozzák magukhoz a közönséget.

Szükség van a kölcsönös nyitásra – mondja.

A moderátor rákérdezett, hogy vajon Amy lehet-e példamutató, elöljáró, ami úgy stand-uposnak, mint egy átlagos olvasónak aha-élményt nyújthat. Mindketten azt az utat érezték magukénak, ahol Amy is megtalálja a humort mint eszközt, és ahogyan használja ezt az élet több területén is.

Érdekes volt betekinteni a női komikusok világába, és ízelítőt kapni egy híresség életéből, nehézségeiből. A könyv felkeltette az érdeklődésemet, azonban a magyar komikusok élete sokkal közelibb, szívesebben olvasnék róluk könyvet és néznék be az ablakukon.

Hogy kinek való a könyv? Aki szeretné megtudni, hogyan tegye túl magát a gyerekkori és felnőttkori traumákon; hogyan lásson helyzeteket viccesen, hogy még a morbid szituációkról is azt érezze, jó hogy kijött belőle, és tudott nevetni olyasmin, amin mások sírnak. Olyan dolgokat is fogalomként kezel a Amy regénye, amiket mi csak érzésként tudunk leírni, így önismeretileg is jó lehet. Nem egy mély tanulmány, de jól elhelyezi a valóságban azt, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az ember ráhangolódjon erre a stratégiára, és a humor eszköz legyen a kezében.

Hirdetés