Életének 89. évében meghalt Ungvári Tamás Széchenyi-díjas és József Attila-díjas író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár – tájékoztatta a család a Népszavát.

Ungvári Tamás 1930. szeptember 25-én született Budapesten, az Eötvös Gimnáziumba a numerus clausus miatt nem vették fel, így került a Zsidó Gimnáziumba. Diplomát 1952-ben, 21 évesen szerzett az ELTE angol-magyar szakán. Először tanított, majd a Csillag című folyóirat rovatvezetője lett. 1960-tól fordító, dramaturg, a Budapester Rundschau szerkesztője volt.

Ungvári Tamás Író, Irodalomtörténész, Műfordító / Fotó: Mti

1960-1961-ben a Petőfi Színház dramaturgja. 1970-től a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa, 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1980-1981-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, 1982-től egyetemi tanára. Több külföldi egyetem vendégprofesszora.

A Cambridge Egyetemen a Churchill College „overseas fellow” tiszteleti tagságban részesült. Fulbright vendégprofesszorként négy esztendőt töltött a kaliforniai Claremontban.

IREX csereprofesszorként a Columbia, a Yale és a Harvard egyetemen tartott előadásokat. Művelődéstörténetet tanított a Zsidó Egyetemen, a Rabbi Szemináriumban. Ötvennél több önálló könyve jelent meg, regények, tanulmányok, esszék, továbbá több tucat színdarabot és regényt fordított magyarra.

Munkásságát több díjjal, kitüntetéssel elismerték, így többek között Széchenyi- és József Attila díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és Budapest díszpolgára is volt. Közéleti tevékenységét többek között a Radnóti Miklós antirasszista díjjal és a Hazám-díjjal ismerték el. A tavaly Hernádi Judit színésznek ítélt Psota Irén-díj kuratóriumának tagja is volt.

85. születésnapját négy éve a Színház- és Filmművészeti Egyetem (korábban: Főiskola) Ódry Színpadán ünnepelték barátok, pályatársak, tanítványok – akkor azt mondta, ha egyetlen eredményt kellene választania a munkásságából, az is a főiskolához kötődne: az egykori színészhallgatók ugyanis egyedül neki köszönhették, hogy az államvizsgán nem marxizmusból, hanem magyar irodalomból kellett vizsgázniuk.

Honlapján így írt magáról: „Nem egészen értem, hogyan jutottam el az idős kor küszöbére, mégis hálás vagyok, hogy ezt a magasnak számító kort elérjem. Serdülőkoromat tönkretette a második világháború, ifjúkoromat egy másik diktatúra. A berlini fal leomlásával beköszöntő szabadság hatalmas esély, bár kulturális hozama egyelőre csekély. Panaszáriát mégse várjon tőlem senki. Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom, mi volt az életem, ennyit mondok: menekültem előre.