A címben szereplő kérdést Bálint András tette fel a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott est ünnepeltjének kabátjával kapcsolatban, a hetven éves Spiró György írónak. Ám kettejük beszélgetése csupán a rendezvény legutolsó pontja volt, ezt számos kolléga köszöntő gesztusa előzte meg.

Körülbelül négy terem telt meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban április 5-én, Spiró György születésnapi ünnepségén. Akadt, aki szék híján a padlóra ülve (köztük e sorok írója is), volt, aki állva nézte vagy hallgatta végig a köszöntést. Azt est konferansziéja, Szegő János, látva az igencsak népes közönséget, azzal a tréfás kiszólással nyitotta meg az estet, hogy üdvözli a Víg-, a Katona József, és a Radnóti Miklós Színház törzsközönségét. Ez a megállapítás egyébként a programot végighallgatva talán nem is akkora túlzás, mint amilyennek elsőre hangzik, de ne szaladjunk ennyire előre.

Spiró György / Závada Pál / PIM
Spiró György író / Fotó: Gál Csaba / PIM

Két írókolléga is köszöntötte ezen Spirót: Grecsó Krisztián, laudációjában felidézte az első találkozást, és ekképpen fogalmazott:

Én még sosem láttam előtte tényleg független embert.

Grecsó beszédéből az idős mester iránti tisztelet hangjai hallatszódtak ki egy nála fiatalabb szemszögéből. Felolvasásán érződött a tiszteletteljes zavar is, volt szó, aminek többször nekifutott. Závada Pál ellenben már írása címével – Pontatlan emlékeim Spiró György elmúlt néhány hetven-évéből – is lazább, ironikusabb hangot ütött meg, és szórakoztató emléktöredékek sokaságát idézte fel. Tekintve, hogy azóta mindkét említett beszéd netes felületen is elérhető (Grecsóé a Litera.hu-n, Závadáé a Facebookon), további részletezésüktől eltekintek.

A folytatásban Spiró drámái, illetve színházi közreműködései kerültek előtérbe: először a Radnóti Miklós Színház két színésze, Börcsök Enikő és Schneider Zoltán adtak elő egy rövid jelenetet Spirónak a korábban a Radnótiban bemutatott, Prah című komédiájából, a zárómondatot némileg az alkalomhoz igazítva:

Mi nem jut eszedbe? Éppen most, amikor a Spiró hetven éves?

Őket Dés László követte egy rövid zenei improvizációval, amelyben egyaránt felcsendültek az Örömóda, illetve a Happy birthday motívumai is. A Katona József Színház részéről Spiró sikeres drámáinak (mint Az imposztor és a Csirkefej) rendezője, Zsámbéki Gábor megtartotta az est talán legérzékenyebb hangvételű beszédét. Szándékosan nem akarta hosszasan felidézni az állítása szerint hol boldog, hol keserű közös pillanatokat, csupán egy félmondatot szúrt be a keserűség javára, a Csirkefej főszerepét játszó Gobbi Hilda színpadi rosszullétére emlékezve. Beszédét azzal zárta, örül, hogy ők ketten Spiróval kortársak – vagyis inkább kortársak voltak.

Spiró György / PIM
Spiró György író / Fotó: Gál Csaba / PIM

Az est hasonlóan keserédes hangvételben, komolyabb – mondhatni, klasszikus szerzői – témákkal folytatódott: Gyabronka József olvasta fel Spiró, Utópia című – kulcsfontosságúnak mondott – novelláját. Az írás a világháború utáni újrakezdésről, kétségek közötti vergődésről szól. Csupa olyan kérdésről, amelyről akár magát, a szerzőt is lehetne kérdezni, az irodalmi alkotáson kívül is. Így lett stílszerűen az est utolsó pontja Bálint András beszélgetése a szerzővel. A címben említett tréfás kérdést követően (a válasz: bőr, körülbelül 50 éves) rögtön komolyabb vizekre evezett, szorosan erősítve az Utópia által keltett hangulatot.

“Mi az identitásod?” – tette fel a kérdést Spirónak. A válaszban – azok ellenére, hogy figyelmeztetőleg hatott – volt valami mélyen megnyugtató.

Nem biztos, hogy kötelező, hogy az embernek legyen valamilyen identitása. Ha követelményként jelenik meg, ott valami baj van. Miért nem elég, ha valaki állampolgár? De ha több identitása van, az se baj. Nekem nincs is, meg nagyon is sok van. Ez az egész nagyon mesterkélt.

Felvétel híján csak a saját jegyzeteimre tudok hagyatkozni, így az idézés pontatlanságának lehetőségét fenntartom, előre is elnézést kérve Spiró Györgytől, aki az est folyamán azt is elmondta, nem szereti, ha meghamisítják a gondolatait. Ezért volt nála egy magnó a kilencvenes évek elején, egy, a Radnóti Színházban tartott esten, ahol rögzítette a saját válaszait. Ugyanakkor azt is elmondta, tudja, hogy az erre való törekvés hiábavaló, valamint a legjobb védekezés a gondolatok meghamisítása ellen a mű. És végül is mi más lehetne egy író ünneplésének a legfontosabb konklúziója, mint az, hogy olvassuk a műveit?

Spiró György / PIM
 Spiró György író / Fotó: Gál Csaba / PIM

Persze a beszélgetés közel sem volt ennyire didaktikus, ezt követően még szó esett többek között Spiró színházzal való kapcsolatának kezdeteiről és jelenéről is laza, anekdotikus hangnemben, így maga a lezárás is némileg hirtelen következett be. És éppen ezért nehéz lezárni egy Spirót ünneplő est tudósítását is.

Spiró örök.

Akár műbőrből van a kabátja, akár valódiból.