Göndör László a TÁP Színház fiatal színésze és alkotója beszélt nekünk a színház 25. évfordulójára bemutatásra kerülő első darabjáról a BajuSSról.

ContextUs: Miért rendez 2018-ban egy fiatal srác diktátorok bajszáról színdarabot?

Érdekes időszakban élünk. Elég nagy a generációm távolsága a 20. század és az emberi lélek legsötétebb iszonyatától ahhoz, hogy annak szónokain már tudjon nevetni és  szánalmas, abszurd figuráknak tudja őket látni. Mindeközben, grotszek módon, a világszerte tomboló populista politikai klímában ugyanilyen abszurd figurák emelkednek a társadalom legmagasabb hatalmi pozícióiba és hoznak létre valami nagyon furcsa, apokaliptikus társadalmi hangulatot. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a 21. századi autoriter-hajlamú vezetők a 20. századiakkal ellentétben nem valamiféle társadalmi utópia beteljesítésben érdekeltek. Ennél sokkal kicsinyesebb politikai agendát követnek, sokkal kicsinyesebb hatalmi vágyaik irányítják őket: például a Bajusz megszerzése. Ettől persze küzdelmük lényege és tragédiája hasonló.

ContextUs: Mi ennek a művészeti és a politikai krédója, ha egyáltalán beszélhetünk politikai krédóról?

Hogy korunk egyik legnagyobb hatású gondolkodójának, Schmidt Máriának Orbán Viktorról mondott szavait kölcsönözzem: darab művészi és politikai krédója „mindenekelőtt a bátorság”.

ContextUs: Azt olvastam egy interjúdban, hogy izgalmasan került a “birtokodba” ez a darab.

Igen, Indonéziában, Jáván, a Yogyakartai Szultánság Kasihan negyedében S. Teddy képzőművész egyik hálószobájában, a baldahinos ágyam szélén 35 fokban mangó- és banánfák árnyékában Horváth Lili Olga átnyújtotta nekem Laboda Kornél (Dzsangaman) jó barátommal közösen írt aranykötésű karácsonyi ajándékukat, a BajuSS-t.

Posch Roland / Göndör László: BajuSS / Fotó: Szőke Péter

ContextUs: Hogyan zajlott az alkotói folyamat?

Természetesen diktatórikusan. Amit éjjel megálmodtam, másnap ráerőltettem a színészekre.

A próbafolyamat egyetlen kellemetlen kísérőjelensége az volt, hogy egy idő után nem tudtam elkülöníteni a valóságot a színháztól, ezért a Hitlert alakító Váradi Gáborral és a Sztálint alakító Dzsangamannal (Laboda Kornéllal) való korábbi jó viszonyom már helyrehozhatatlannak tűnik.  

ContextUs: NeoDadaista freakshow opera a darab műfaji meghatározása. Ez a címke mit jelent a szótáradban?

Ez egy kumulatív műfaji meghatározás, külön-külön minden szava igaz a darabra, egyben meg pont annyit jelent, mint a részek összessége.

Mindenképpen egy opera, köszönhetően Preiszner Miklós lehetetlent nem ismerő géniuszának, aki egy 24 tételből álló teljes nagyzenekari művet írt a darabhoz.

A recitativókat több prózai jelenet, valamint szintetikus zenei világú tudatalatti jelenetek szakítja meg. Freak show, mivel a darab szereplői könnyen láthatóak egy kortárs freak show szereplőinek is. És végül dadaista, mert maga a szöveg is az.

ContextUs: Mikor először gondolkoztam a neked felteendő interjúkérdéseken, épp Hajnóczytól olvastam újra a Fűtőt. Az jutott eszembe, hogy nekünk itt, Magyarországon milyen furcsa volt mindig is a viszonyunk a valósággal. Hogy aktualizáljam: a BajuSS éppenséggel leírhat mindent a mai magyar társadalomról. Miért nincs idehaza elegendő hely számunkra a valóságban?

„Boldog Karácsonyt!”

ContextUs: Egy barátom szerint a darabod a machiavellista hatalmi harcok által gyermekké tett állampolgárnak mutat fityiszt. Kin nevet a darab, a bajuszokhoz ragaszkodó fejedelmeken vagy az embereken?

Ez a darab nem nevet senkin.

Monhor Viktória és Znajkay Zsófia / Göndör László: BajuSS / Fotó: Pintér Leo

ContextUs: A hatalomért folytatott harc minden esetben valamilyen nevetséges aktus?

Szerintem igen, az én szememben eléggé szánalmas aktus, mert az értékrendem szerint fontosabb dolgoktól von el erőfeszítést és figyelmet. Biztosan én is csinálom, de az is szánalmas.

ContextUs: „Hatalom, szerelem, erotika, közös gyermek.” – olvashatjuk a darab leírásában. Ezek önmagukban véve egyébként fontos dolgok is lehetnének mindannyiunk történetében. Mikortól válik ez nevetségessé?

Amikor mániává vagy kényszerré válnak. De valószínűleg ez nem így van, ahogy mondom. Elfogyott az önbizalmam az interjú ezen pontján.

ContextUs: Azt olvastam a Facebook-oldaladon, hogy tudományos karriert, külföldi munkát hagytál ott a TÁP Színház miatt. Nem bántad meg, hogy itthon maradtál?

Egyáltalán nem bántam meg, hogy a tudományos kutatói közgazdász karrierem hátrahagytam, bár nagyon szeretem és tisztelem ezt a diszciplínát. A valószínűségszámítás az egyik legizgatóbb dolog a jó színház és még pár dolog mellett. Ha azt kérdezed, hogy megbántam-e, hogy nem maradtam az USA-ban és folytattam az ott megkezdett színházi tanulmányaimat, a válaszom már nem ennyire egyértelmű.

Összességében szerintem szakmailag jól jártam azzal, hogy hazajöttem. Az enyémhez legközelebb álló, kiváló ízlésű emberekkel dolgozhatok Budapesten együtt, ami nem lenne ennyire egyértelmű az USA-ban.

Viszont ott valószínűleg elvégeztem volna egy nagyon jó iskolát, ami után még mindig sóvárgok egy kicsit. Lehet, hogy visszamegyek tanulni még pár évre. Ez abszolút a számításaim között van. 

Göndör László: “A valószínűségszámítás az egyik legizgatóbb dolog a jó színház és még pár dolog mellett” / Fotó: Győri Alíz

ContextUs: Mi a jelentősége a TÁP Színháznak ma Magyarországon?

Egy nagyon szabad kísérletező terep, ahol lehet sok rosszat csinálni, ezért egy idő után sok jó születik. Olyan színvonalú és ízlésvilágú emberek alkotnak itt Vajdai Vilmos vezetése mellett, mint Fekete Ádám, Znajkai Zsófi, Dzsangaman, Egger Géza, Hajmási Peti és még sorolhatnám. Rengeteget tanultam itt, és külön örülök, hogy a TÁP Színházon keresztül megismerhettem Vasvári Emesét, aki barátom és egyben mentorom is lett.

ContextUs: Sokak szerint kulturkampf zajlik körülöttünk. Kultúrharcos időkben hogyan és milyen művészetet lehet csinálni?

Valószínűleg ugyanolyat, mint bármikor máskor, csak kevesebb pénzből. Bár, valószínűleg erre a darabra pont nem-kultúrharcos időkben lett volna nagyon nehéz pénzt szerezni, ilyenformán a darab a kultúrkampf egyik közvetett terméke, gyümölcse.

ContextUs: Várhatunk újabb Göndör Laci által rendezett darabokat?

Igen, nagyon is. Következő rendezésem rövid időn belül, október 18-án és 19-én látható Budapesten és később Berlinben. Ez egy monodráma, melynek címe Dear Future Me, amely a darabot játszó Ónodi Adél, transznemű lány életútjából, élményeiből és fantáziáiból építkezik. Egy újszerű megközelítéssel nyúlunk a témához, amiről azt gondolom, világszinten is érdekes lehet.

Ónodi Adél: „Most lett a transznemű közösségnek elég hangja ahhoz, hogy a problémát Hollywood” – Interjú

Olyan előadást próbálok, amelyik az én életemből indul ki. Műfaját tekintve voltaképpen a performansz és a monodráma között helyezhető el. Transznemű lány vagyok, a transzneműségem történetét és az identitást akarjuk bemutatni művészi formában, színházi előadás keretén belül. Ezzel fogok színésznőként debütálni. A címe Dear Future Me, és a Bakelit Multi Art Centerben kerül bemutatásra október 18-19-én.

Nagyon intim előadásra számítok, ami segít kapcsolódni Adélhoz, így abban is, hogy elsősorban egyenrangú emberként tekintsünk egymásra akár radikális különbözőségeink ellenére is. Nagyon nagy alkotói kihívás ez, de ha valamit, ezt a munkát érdemes csinálni. Az általam létrehozott alkotócsapat, a Bíborszalon működik együtt ennél a darabnál is Horváth Lili íróval, Daoud Dániel dramaturggal és Fátyol Hermina produkciós vezetővel.

ContextUs: Izgalmas életutat tudhatsz már eddig is magad mögött. Úgy hallottam, közös ismerőseinktől, hogy éltél az USA-ban és Ázsiában is. Ha megengeded így a végére, lenne egy személyesebb kérdésem is: hova tovább, merre tart az életed? Maradsz a jövőben egyáltalán a színészetnél és a rendezésnél?

Rossz hír az ellenségeimnek: biztosan maradok. Színészetre és rendezésre is szükségem van, ez most már világos. Mint korábban említettem, szeretném fejleszteni magam akár külföldön is rendezőként és színészként, de mostanában nagyon jól érzem magam a budapesti független színházi közegben. Különösen élveztem a közelmúltban az Utas és Holdvilágban játszani, valamint a Dollár Papa Gyermekeivel és az FAQ társulattal való közös munkákat.

Az idei évadban is részt veszek több izgalmas készülő projektben színészként: a Sztereo Akttal egy meglepően formabontó hangjáték-rituálét mutatunk be a Trafóban, Tisztasági festés címen.

Ezt követően majd Németországban dolgozunk együtt velük, valamint a TÁP Színházas agytröszttel is készülünk egy új produkcióval Csatorna címen, amely a Dumaszínház és a Füge által kiírt humorpályázat egyik nyertese. Elképesztő lesz!

ContextUs: Ha nem a bajusz, akkor mi is a minden és mi a semmi?

De, a bajusz.

CV

Göndör László 1986-ban született Budapesten. Színész, rendező, 2014 óta a TÁP Színház tagja. Eredeti végzettségét tekintve alkalmazott közgazdász. 2012-től kezdve foglalkozik színészettel. Az Egyesült Államok-beli Portland Actors Conservatory-ban tanult színészetet, a Portland Playhouse és a Hand2Mouth színházakban szerzett szakmai gyakorlatot. Ezt követően a Yogyakartai Indonéz Művészeti Intézetben és a Teater Garasiban tanult táncot és mozgást. Az idei évadban szerepel a TÁP Színház, az FAQ Színház, a Dollár Papa Gyermekei és a Stereo Akt előadásaiban, valamint a napokban az év legjobb független színházi előadásaként díjazott Utas és Holdvilágban. Rendezőként jelenleg a Dear Future Me című darab bemutatóján dolgozik.