Egy rendőrnek jól áll, ha teli torokból üvölti a Fuck the Police-t, és közben gumibottal adja a ritmust? A Gucci új reklámmal jelentkezett, és még mindig töretlen elszántsággal használja fel a luxus megszerzésénél világról többet gondoló szubkultúrák külsőségeit.
Mao Ce-Tung pezsgőt prédikál
Az 1968-as diáklázadások 50 éves évfordulóját kihasználva 2018-ban a Gucci készített egy #GucciDansLesRues hashtaggel ellátott reklámfilmet.
A reklám vizualitásában olyan filmrendezőktől merít, mint Jean-Luc Godard vagy François Truffaut. A diákok pulzáló zenére rázzák benne az öklüket, mutatós ruhákban művészkednek és lázadnak. De miért? Hogy még többet fogyaszthassanak?
Pre-Fall 2018 Campaign: Gucci Dans Les Rues | Gucci
For Gucci Dans Les Rues the eclectic Gucci tribe are young dreamers transported to Paris in May 1968. The Gucci Pre-Fall 2018 campaign directed by Glen Luchf…
Nekem inkább úgy rémlik, hogy a munkásokkal együtt a kapitalizmus és a rendpárti erők ellen épültek akkoriban a barikádok. Egyesek Maóért lelkesedtek, mások más marxista gondolkodókat tűztek a zászlajukra.
A Gucci ideológiát és múltat kilúgozó, lázadást termékesítő reklámját komolyan venni nem lehetett, csak elismerni, hogy szép emberek jó zenére izgalmas dolgokat csinálnak, mindez pedig ötletesen lett rögzítve.
Olyan volt az a szürreális agymenés, mintha Spartacusszal akarná valaki eladni a modernkori rabszolgaságot. Ami nem áll jól, az egyszerűen nem áll jól. Persze értem én, hogy komoly kihívás ez a cég reklámosai részéről: mindent összemosni mindennel, amíg az egymásnak ellentmondó dolgok is egy irányba mutatnak. Egy valamit rajzolnak csak ki, a márka nimbuszát. A szubkultúrák nem idegen országok, amelyekben turistáskodni lehet, és nem heringrajok, amelyeket konzervbe kell gyömöszölni, miután lehalászták őket.
2019-ben szintén az antikultúrához nyúltak. Ezúttal a Félelem és reszketés Las Vegasban című, a hippikorszak kiégéséről szóló filmben is felcsendülő White Rabbit duruzsol a reklám közben. Szicília ókori görög romjai között szörfösök és punkok duhajkodnak. Egy luxusmárka fogyasztása, egyáltalán a Gucci, az hol és mióta punk?
Gucci Pre-Fall 2019
Presenting Gucci Pre-Fall 2019: a modern-day version of a symposium by Alessandro Michele. In this historic Ancient Greek site in Sicily, friends and lovers …
Nem kell így járnod, ha nem tudsz így menni
Kínos látni, ahogy cégbirodalmak kreatív alkotók munkába állításával rabolják ki azokat a szubkultúrákat, amelyeknek a képviselői darabonként hordanák el a világot, amit ezek a vállalatok fenntartanak és újratermelnek.
A Gucci 2020-as, ’70-es évekbeli szórakozóhelyet megidéző „pszichedelikus” reklámja ugyanazokat a kockaköveket koptatja.
Világos a recept: minden tömegtársadalomból kilógó csoportosulásra rá kell telepedni és Báthory Erzsébetként megfürdeni a vérükben. Itt a lóláb kevésbé lóg ki, de azért az összhatás legalább annyira elidegenítő.
GG Psychedelic Campaign
From the cloakroom to the dance floor, the new campaign shot by Jordan Hemingway captures the GG Psychedelic collection designed by Alessandro Michele in an …
Én kérek elnézést abban az esetben, ha legközelebb egy diák fél milliós táskából veszi elő Marx Tőkéjét, vagy a Hétköznapi csalódások tagjai egy olyan ruhában éneklik el következő koncertjükön a Commandante című dalukat, ami egy tanár háromhavi keresetét súrolja.
Ha a Gucci Magyarországra kalibrálva készül legközelebb reklámfilmet gyártani, ajánlanék nekik pár ötletet: amíg a CPG Erdős Pétert anyázza dalában, addig a Lenin fiúk parfümöket hajigálhatnának kézigránát helyett, vagy a Szabadság híd alatt szipusok brummoghatnák bele a higítós krokodilbőr táskájukba a Neurotictól, a „neked a divat mondja meg, hogy ki vagy” sorokat.
A szubkultúra is kultúra. Van tartalma, értéke, és hús-vér tagjai, akik gondolkodó, érző emberek. A hippiket nem lehet a virágmintás ruhákra és a drogra, a punkokat pedig bőrszerkóra és tarajra redukálni. Elég úgy tiszteletben tartani őket, hogy nem üresítjük ki az eszméiket, és használjuk fel a mozgalmaikat marketingcélokra. Pláne a marginális csoportokkal ne próbáljuk meg a felsőbb osztályok fogyasztását trendivé, lázadóvá és fiatalossá avatni.
Lady Gaga belebújik Gucci gyilkosa bőrébe Ridley Scott új filmjében
Ridley Scott új filmjében Maurizio Gucci meggyilkolásának történetét meséli el, amelyben Gaga alakítja a férfi volt feleségét, akit a gyilkossággal vádoltak és ítélték el. A Gucci-divatház akkori vezetőjét az irodájában lőtte le egy bérgyilkos. Két évvel később Patrizia Reggianit letartóztatták és 29 év börtönbüntetésre ítélték a férje halálában való közrejátszás miatt.
A rendkívül bugyuta Macskanő című filmben, ami megtorpedózta Halley Berry karrierjét, Sharon Stone kozmetikai cége olyan arcápolót szándékozik a piacra dobni, ami folyamatosan rohasztja a bőrt. Így kényszerítenék vásárlóikat a krém állandó megvételére.
A Gucci technikailag remek reklámfilmjei ugyanúgy külcsínt és belbecset, egy életérzés megvételét ígérik, ezt viszont csak imitálni tudják.
Belül valami nagyon nem okés, sőt a koncepció zavaros és nevetséges. Ha túlzásba esik, egyenesen önmaga paródiája. A punkok ebben a kicentizett világban nem halottak, hanem élő halottak. Nem ezt érdemlik.
