Sokak által érzékeny vizekre evezünk, ha az LMBTQ témája felmerül. Úgy látom, hogy lényegében három tábor alakult ki a téma köré. Elsőként maguk az LMBTQ tagjai és azok, akik támogatják a törekvéseiket. A második csoport, akik ellenzik a mozgalmat teljes váll és/vagy mellszélességgel. És ott van az a bizonyos harmadik csoport, amelyet megközelítőleg egyáltalán nem érdekel sem egyik, sem másik csoport véleménye sem.

Nem csak a Coca-Cola áll a melegek mellett

Hirdetés

Idén a Coca-Cola úgy döntött, Magyarország egyik legnagyobb és nemzetközileg is elismert rendezvényére, a Szigetre egy új kampánnyal rukkol elő. A fesztivál két szlogennel is dolgozott: Zéró cukor, zéró előítélet, és Love is love. A plakátjaik pedig boldog párokat ábrázoltak. A kampányuk egybevág a Sziget Love Revolution kampányával, amelyen számtalan LMBTQ-s programot is felvonultatott. A Love Revolution lényegében a kisebbségek, a melegek, illetve egyéb társadalmi változásokra igyekszik felhívni a figyelmet.

A Coca-Cola a botrányt kavart melegeket ábrázoló plakátokat lecseréli

A Love is Love kampány nem aratott nagy sikert Boldog István kormánypárti képviselőnél. Bojkottra hívta fel az embereket, hogy amíg el nem tüntetik a meleg párokat ábrázoló plakátokat, addig nem issza a Coca-Cola termékeit. Hétfőn aztán az óriásvállalat közleményt adott ki, amelyben elmagyarázták, mit és miért szeretnének kifejezni a #loveislove címkével futó hirdetésekkel.

Olyan híres előadók és kutatók tartottak előadást, mint Jane Goodall főemlőskutató, valamint az USA egykori elnöke, Al Gore. Ők ketten a környezetvédelemre fókuszáltak előadásaikban, emellett a klímaváltozás veszélyeire hívták fel a figyelmet. Rajtuk kívül a Magic Mirror szervezet az LMBTQ közösség problémáiról tartott beszélgetéseket, performanszokat adtak elő és filmeket is vetítettek a témában. Mindezek mellett ugyancsak érintve volt a migráció kérdése is.

Nyerészkedés vagy érzékenyítés?

A világon azonban nem csak a Coca-Cola volt az egyetlen multinacionális cég, amely már korábban szimpátiát mutatott a meleg közösségekkel szemben. Ezen cégek közé tartozik az IBM, a Microsoft, az Apple, az IKEA és még lehetne sorolni. Ezek a cégek azon dolgoznak, hogy meleg munkatársaik szervesen beépülhessenek a rendszerükbe, megkülönböztetés nélkül, támogatják az egyes rendezvényeiket (pl. Pride).

Magyarországon lobbit hirdettek a Coca-Cola ellen, egyesek odáig merészkedtek, hogy ezután nem fognak venni a termékeikből.

Gondoljuk csak végig, mi lenne akkor, ha megnéznénk részletesen, hány cég állt be az LMBTQ-csoport mellé, és ezen „lobbizós” fogyasztók sosem vásárolnának többé ezen cégektől!

Ezeknek a multicégeknek igazából már akkora „követőtábora” van, hogy nincs szükségük az ilyen jellegű kampányokra reklámanyagként. A nyerészkedés tehát ebben az esetben kizárható vagy éppen minimális faktor. Márcsak azért is, mert aki a brandet követte az ezután is fogja, aki pedig korábban sem vett Coke-ot, az ezután sem fog (drága, túl cukros stb.) megfontolások alapján. A divatból hozzácsapódó emberek pedig nincsenek annyian, hogy tényleges és főleg hosszútávon jelentős bevételt adjanak ki a termékre. Ebben az esetben inkább a hírérték volt a lényeges, mert még mindig beszélnek a cég ezen lépéséről az emberek.

És mit mond erről a Coca-Cola? „Hiszünk abban, hogy mindannyian egyelőek vagyunk, függetlenül a nemzetiségtől, vallástól, nemtől, életkortól, etnikai származástól, beszélt nyelvtől, hobbiktól és véleményektől. Hiszünk abban, hogy mind a hetero-, mind a homoszexuálisoknak joga van azt a személyt és úgy szeretni, ahogy nekik a legjobb.” Nyilatkozatukból azt hiszem, könnyedén levonhatjuk a következtetéseinket. Ezzel kapcsolatban valahogy egy olyan világkép rajzolódik ki előttem, amilyet például a Szárnyas fejvadászban vagy a Mass Effectben is láthattunk. Természetesen ezek sötétsége, háborús fenyegetettsége nélkül. Egy világ, ahol az ember szabadon, stigmák nélkül élhet.

Kell-e az érzékenyítés?

Az érzékenyítés és az empátia növelése az egyes kisebbségi csoportok irányába mindig fontos. A problémát leginkább abban látom, hogy a PC jegyében vannak olyan megmozdulások vagy csoportosulások, amelyek agresszívan túltolják a „propagandájukat”. Ez pedig sokakban rosszallást, illetve ellenállást válthat ki. A párbeszédek, illetve az, hogy tabuk nélkül tudjunk egymással beszélni, sokkal hatásosabb megoldás lehetne. Ehhez az kellene, hogy mindkét fél elfogadja – tisztelnie nem kell – a másikat. A multik által tett kezdeményezések és megnyilvánulások abból a szempontból lehetnek fontosak, mivel azok politikai irányzatoktól függetlenül nyilvánulhattak meg. Így lényegében olyan lépésről van szó, amely kevésbé tolakodóbb.

Mucsi Zoltán megszólalt a Coca-Cola-botrány kapcsán a maga stílusában

Múlt héttől volt látható a Coca-Cola #loveislove kampánya, a plakátokon azonos nemű párokat láthattunk. Ez igencsak megosztotta a közvéleményt, és Boldog István kormánypárti képviselőt is – neki köszönhetően a világsajtó is beszámolt az esetről -, aki bojkottra hívta az embereket. Mint mondta, ne igyák az emberek a Coca-Cola termékeit, amíg le nem szedik a plakátokat.

Mégis vannak, akik lobbiznak a „tolerancia” kampány ellen. Példaként felteszem a kérdést: én, aki nem szeretem a focit, lobbiznom kellene az ellen, ha valamelyik cég (Coca-Cola, Pepsi, Nestlé, stb.) éppen az ebét vagy vébé-t reklámozza? Kissé nevetséges volna, nem? Elfogadom, hogy valaki szereti a focit, de attól engem még nem fog érdekelni, mégsem fogok ágálni a termék kampánya és annak mondanivalója ellen.

A rossz reklám is reklám

A nyíltan homofób hangoskodókat mindig is érdeklődve figyeltem. Egyrészt azért, mert a legtöbb másságot hirdető akcióról rajtuk keresztül értesültem. Erre mondják azt, hogy a rossz reklám is reklám. Bizonyos szempontból ők azok, akik hirdetik az LMBTQ eseményeit. Bár nyilván nem ezt akarnák elérni, mégis ez történik.

Gondoljuk végig logikusan és evolúciós szexuálbiológiailag! Egy heteroszexuális férfinak, amennyiben lát egy meleg férfi párt, nem azt kéne gondolnia, hogy ennyivel kevesebb „hímmel” kell megküzdenie, hogy genetikai örökségét a világban hagyja?  Ez a gondolat viszont messze visz minket. És a Coca-Cola nyert-e a reklámjával? Úgy vélem, hogy igen, mivel még mindig szóba kerül. A reklámoknak pedig elsősorban ez a lényege.

Élni és élni hagyni

Mindenkinek megvannak a maga ideológiai, vallási, politikai és egyéb nézetei. Egyszerűen arra kellene rájönnünk már, hogy nem tetszhet mindenkinek minden. Egyediek vagyunk, nincs két ugyanolyan ember a világon. Vannak jobb és balkezesek, rövid- és távollátók, kövérek és soványak, keresztények, reformátusok, ateisták stb.

De mindezek felett mindannyian emberek vagyunk és egy bolygón élünk.

A kulcs az lenne, vagy legalábbis lennie kellene, hogy hagyjuk a másikat is élni úgy, ahogy neki az megfelel. Ne kényszerítsük rá a véleményünket – kivéve, ha azzal másokat is veszélyeztet! A történelemből már tudjuk, hogy annak nem szokott jó vége lenni. Végeredményben a lényeg az volna, ahogy a Coca-Cola is hirdette: Love is love.

Hirdetés