A képzőművészek napjainkban egy teljes csapattal a hátuk mögött igyekeznek érvényesülni a művészeti világban. Kik mozgatják a képzőművészet szálait a kulisszák mögött? Mik a feladataik? És egyáltalán: milyen a galériák helyzete ma?

Művészet újradefiniálva

Hirdetés

A művészet egykorú az emberrel, amit a közismert barlangrajzok példáznak a legjobban. Nagy átlagban még mindig egyetértünk ezen közlési forma fontosságával és örökérvényűségével. Mára azonban egészen átalakult, amit művészetnek nevezünk, és egy önálló szakma alakult ki a menedzselésére.

Az a medializált közeg, amelyben mi élünk, a jelenlétet és a kommunikációt is főként digitális platformokon teszi elérhetővé. Mivel ezek a fogalmak a művészet lényegi részét képezik, így ez a kifejezései forma is óriási változásokon ment keresztül. Jelentősen átalakult a művész szerepe és ezzel együtt a művészettel szemben támasztott társadalmi elvárások is.

Stáb a művész mögött

Mára a képzőművészeknek egy komplett, galeristákból, kurátorokból és kritikusokból álló stábbal a hátuk mögött adódik lehetőségük érvényesülni a műkereskedelem világában.

Jeff Koons Rockefeller Centernél felállított felfújható balerinaszobra / Fotó: Magyarhangya

Egy olyan alkotónak, aki galériák segítségével szeretne érvényesülni, a galerista bizonyos szempontból a főnökének számít. Ő az, aki kiállítja a munkáit. És ő az is, aki külföldi vásárokon mutatja be, és ő az is, aki nélkül az alkotásait érintő fontosabb kérdéseket (például az eladások) nem hozhatja meg.

Folyamatosan be kell mutatnia a művészeit, de emellett új, friss művészeket is be kell vezetnie a piacra. Persze el is kell, hogy adja őket; és az is kell, hogy promotálja őket hazai és nemzetközi kiállításokon, képviselje vásárokon

fogalmazta meg Deák Erika galerista a szakma feladatköreit a Magyar Narancsnak.

Deák Erika (k) Bullás József (k) képzőművésszel beszélget / Fotó: Deák Erika Galéria hivatalos Facebook-oldala

A művészek karrierjének kiépítéséhez elengedhetetlen a galerista. Az alkotói életmű megalkotásához és összetartásához nélkülözhetetlen a galéria, amely összefogja. Ennek a közös munkának az egyik legfontosabb eleme a művész hozzáállása: akarja megismertetni munkáit.

Szűcs Attila, egyik legismertebb kortárs festőnk kapcsolata a galeristájával követendőnek számít. Együttműködése a Deák Erika Galériával már a tanulóéveiben megkezdődött, és mindvégig kölcsönös volt a bizalom és az odafigyelés. Ennek a példás galerista-művész kapcsolatnak is köszönhető Szűcs elismertsége.

Míg a galeristának a gyakorlatiasabb teendők jutnak, addig a kritikusok és kurátorok maguk is alkotó tevékenységet folytatnak. Mindkét szakembernek nagy szerepe van egy adott művész eladhatóságában, sikerességében. Míg a kurátor a tárlatok segítségével értelmezi, hozza mozgásba az alkotót, addig a kritikus a (pozitív) kritikái segítségével kontextusba helyezi.

A művészek saját, szakmai érdekei (a vérkeringésbe való bekapcsolódás), és a galerista profitja mellett ezen a megújult művészeti színtéren a magángalériák még egy fontos funkcióval rendelkeznek – ami egybecseng a művészet egyik legfőbb szerepével is: képesek a gondolkodást nyitottabbá tenni. Tökéletes példa erre Keith Haring az AIDS veszélyéről készült plakátsorozata, amely emberek ezreinek hívta fel a figyelmét e betegség veszélyeire.

Európa legnagyobb Keith Haring-falfestményét lepleztek le, ami közel 30 évig rejtve volt

Úgy tűnik, a graffiti reneszánszát éli, vagy csak arról van szó, hogy ez a művészeti-önkifejezési ág az állandó érdeklődés középpontjában áll. Az elmúlt napok Banksy-őrülete után, amiről mi is több cikkünkben (például ezen és ezen a linken) hírt adtunk, most Keith Haring falfestménye jelent szenzációt.

A művészet tehát egy eszköz arra, hogy másképpen gondolkodjunk. Ebben az egyének szintjén működő segítő jellegben pedig nagy szerepük van a képzőművészetet kiállító és bemutató intézményeknek.

Galéria vs. múzeum

A művészetet a köztudatban még mindig képviselő múzeumok és a magánkézben lévő galériák szerepe mára teljesen kettévált. Sőt, a kortársakkal foglalkozó múzeumok száma jelentősen mérséklődött az utóbbi években.

Ennek főként kultúrpolitikai okai vannak. Az intézményi vásárlások lecsökkenését – ami a kortárs alkotások megjelenését segítené – nagy valószínűséggel a Nemzeti Kulturális Alap képzőművészetre szánt büdzséjének szerénysége okozza.

A 2017-es adatokból jól látszik, hogy a Filmalap majd’ kétszer akkora összeget kapott, mint a Magyar Művészeti Akadémia.

Baán László nem megy sehová, marad 5 évig a Szépművészeti Múzeum igazgatója

Baán László 2004 óta vezeti a Szépművészeti Múzeum ot, ezen időszakban az intézmény a leglátogatottabb magyar múzeummá vált. Vezetése alatt számos, nemzetközileg is rangos nagykiállításnak adott otthont a Múzeum. A közlemény szerint az újraegyesített Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria kiállítási terveiben az elkövetkező években is nagy érdeklődésre számot tartó tárlatok szerepelnek: egy egyiptomi fáraósír feltárását bemutató kiállítástól El Grecón, az angol preraffaelitákon és Matisse-on át Gulácsy ig.

A magángalériák szerepe teljesen felértékelődött, kiállításaik nagyobb jelentőségűek mostanra az intézményesült múzeumokkal szemben (hazánkban különösen, mióta a Műcsarnok a Magyar Művészeti Akadémia fennhatósága alá tartozik).

Miért jók a galériák?

A galériák, és főképp az ezeket vezető szakemberek, a galeristák a közönségre és a művészekre egyaránt nagy hatással bírnak.

A vizuális kultúra az ötven-hatvanéves tendenciákhoz hasonlóan háttérbe szorult az irodalom és a zene mellett, holott a vizualitás még mindig az első számú üzenetközvetítő (hiszen az ember információinak 83 százalékát látás útján érzékeli, míg 11% jut a hallásnak, 3,5% a szaglásnak, 1,5% a tapintásnak és 1% pedig az ízlelésnek). Ráadásul elég általánosnak számít, hogy a szakmán kívüli emberek számára a XX. század után készült műalkotások érthetetlennek és követhetetlennek tűnnek.

Addig, amíg a televízió főműsoridőben nem tartja fontosnak, hogy bemutasson egy megnyitót, vagy egy művészt, amíg a „véleményformáló” újságokat vagy internetes portálokat jobban izgatja, hogy mit evett egy színész reggelire, addig sosem fogunk bekeveredni a mainstreambe. Persze kérdés, hogy fontos-e ez. Hiszen történetileg visszatekintve a kortárs művészet soha nem foglalt el centrális pozíciót a mi társadalmunkban

fogalmazott Deák Erika a kortárs művészet jelenlegi láthatóságáról.

Galériák akkor és most

Annak ellenére, hogy a galériák szerepe és jelenléte mára ennyire felerősödött, mindössze a kilencvenes évekre tehető a megjelenésük. Ebben az időszakban indultak be olyan banki  és nagyvállalati gyűjtések, amik nagyban segítették a frissen indult galériák munkáját. Olyannyira jelentősnek számít ebben az időszakban a magánkézben lévő galériák szerepe, illetve ezek gyűjteményei, hogy ezek nélkül például nem tudnánk pontosan rekonstruálni a kilencvenes évek hazai képzőművészeti trendjeit.

Godor Galéria / Fotó: A galéria hivatalos Facebook-oldala

A nemzetközi viszonylatban fiatalnak számító (az egyik legrégebbi londoni kereskedelmi galéria, a The Fine Art Society ezzel szemben már 1876-tól működik) húsz-harmincéves hazai galerista szcéna napjainkra egészen megújult formát öltött. A felbomló intézményrendszer következtében ugyanis ezek a kisebb galériák átvették a múzeumok egyes szerepköreit.

Az állami intézményeket elhagyó, kitűnő szakemberek nagy része a magángalériákban keresnek új állást. Ennek köszönhető, hogy egyre több kutatás, publikáció érkezik a kisebb intézményektől. A szakma paradigmaváltását a 2009-es gazdasági válság jelentette. Az addig kialakult, stabil gyűjtőréteg eltűnt, vagy legalábbis radikálisan megcsappant az állandó vásárlók száma – nyilatkozta Kozák Gábor, a Godot Galéria vezetője.

Kozák Gábor: „A műgyűjtés közelebb áll a szenvedélybetegséghez, mint egy kedélyes hobbihoz”

Hogyan lesz valakiből műgyűjtő? Milyenek ma a vásárlói szokások, és milyen stratégiát kövessen egy fiatal művész, ha sikeres akar lenni? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ, beszélgetőpartnerünk Kozák Gábor, a Godot Galéria vezetője, aki maga is lelkes műgyűjtő.

A vásárlási szokások is átalakultak ennek az eseménynek a következtében. Amíg a vásár előtt a töprengő-intellektuális vásárlói attitűd volt jellemző, mára az eladásokat leginkább a hírek és az aukciók generálják, és egyre gyakoribbak az egy alkotást vásárlók is.

A magyar galériák külföldi (és természetesen az egyetlen hazai, az Art Market Budapest) vásárokon való részvétele is jelentősen megnőtt. A Molnár Ani Galéria, amely a kereskedelmi galériák között az egyik legismertebb, évente négy-öt külföldi vásáron is részt tud venni.

A már említett hazai, kereskedelmi galériákon (Molnár Ani Galéria, Deák Erika Galéria és Godot Galéria) kívül számos kisebb-nagyobb, független galéria működik. Az Inda (Tallér Ágnes), a Viltin (Dián Krisztina), a K.A.S (Nyakas Ilona és Ferenczyné Saás Kinga) és a Faur Zsófi Galériák egyaránt nagy szerepet vállalnak a kortárs művészek bemutatásában és a művészeti élet felpezsdítésében.

A magyar galerista szcéna problémái

Nagy problémát jelent – főleg a magyar, vidéki galériák esetében –, hogy egy-egy múzeum a bezárás szélére kerül. Az is előfordul, hogy netán más intézmények irányítása alatt radikális arculatváltásra kényszerül.

A debreceni MODEM kívülről / Fotó: A galéria hivatalos weboldala

A debreceni MODEMet, ami az egyik legnívósabb hazai kortárs kiállítótér, 2015-ben vonták össze a Déri Múzeummal. A Déri Múzeum gyűjteménye főleg néprajzban tűnik ki, így a kortársakat bemutató MODEMmel történt összeolvadása „különösen kétséges“ Kukla Krisztián, a MODEM akkori igazgatója állítása szerint.

A szakma egyes tagjai úgy gondolják, a jelenlegi hazai helyzet a kiéheztetésre épül, ugyanis az egyetlen állami bevételforrás az NKA támogatásai jelentik. Azonban nagyjából annyi az egész képzőművészetre fordítható összeg, amit például egy elsőfilmes rendező egy filmjére megkaphat.

A gazdasági változások mellett nagy hatást gyakorol a galériák életére a folyamatosan megújuló befogadói magatartás is. A fiatalok körében egyre nagyobb trendnek számít a művészeti kontentek megosztása. Elég, ha csupán az egyik leghíresebb, klasszikus művészeti műveket mémekké formálására törekvő oldalt, a Classic Art Memes-t vesszük ehhez alapul.

Classical Art Memes

Classical Art Memes. 5,323,202 likes · 446,851 talking about this. This is the original and official Classical Art Memes page. The Instagram account for this page is…

Azonban a konceptuális alkotások még mindig bizonyos szempontból kakukktojásnak (de főleg hülyeségnek és értelmetlennek) számítanak az átlagnéző számára. Gyakran megtörténik ezeknek az alkotásoknak az esetében, hogy csupán a látványvilágra fókuszálnak a befogadók, és emiatt a műveket furcsának és zavarosnak ítélhetik meg.

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk

Térségünk országaiban pedig még mindig sokkal szerényebb méretű a galériás szcéna, mint nyugaton. Sőt, nyugati gyűjtők ritkán tévednek ide. Ennek gyakori eredménye a művészek (ez jellemző például az orvosokra és a mérnökökre is) külföldre költözése. Ez már a rendszerváltás előtt is jellemző tendenciának bizonyult. Ez az elvándorlás a művészek esetében magában hordozza annak a veszélyét, hogy az alkotásokban ezáltal nehezebbé válik felfedezni a nemzeti sajátosságokat, így közelítve a művészetet is a teljes globalizáció felé.

Maurer Dóra eljutott oda, ahová egy magyar képzőművész sem: önálló kiállítása nyílik a Tate Modernben

A kiállításon a Kossuth-díjas művész, Maurer Dóra hozzávetőleg 35 munkáját mutatják be, köztük grafikai munkákat, fotókat, filmeket és festményeket, amelyek bemutatják pályafutásának sokszínűségét. A tárlat több mint öt évtizedet ölel fel az 1937-es születésű alkotó pályafutásából. A londoni múzeum ajánlója szerint Maurer Dóra központi alakja volt a művészekből, költőkből és zenészekből álló független közösségnek, amely a hivatalos rendszeren kívül működött a szocializmus idején.

Jelenleg a nyugati vásárokon és kiállítóterekben éppen növekvő tendenciát mutat a kelet-európai kiállítások aktivitása – Maurer Dórának, első magyarként önálló kiállítás nyílik a Tate Modernben. Ám az arány és az észrevehetőség még mindig elenyészőnek számít. Térségünk és hazánk láthatatlanságát valószínűleg nagymértékben felerősíti a tény, hogy a környéken nincs olyan vásár, amely átfogó képet tudna adni az itteni trendekről, a legfontosabb képviselőkről.

Külön öröm azonban, hogy a térség három legszámottevőbb vásárainak egyike az Art Market Budapest– a bécsi Vienna Contemporary és a litván Art Vilnius mellett. Azonban ezen vásárokon még mindig alul vannak reprezentálva a nemhazai, de térségbeli alkotók.

Alapvető igazságnak számít, hogy a globális művészeti szcénában az a galéria tud nemzetközileg is sikeresen működni, ahol vegyesen mutatnak be hazai és külföldi művészeket. Szintén nagyon fontos a hazai és a nemzetközi kapcsolatok építése a vásárok segítségével. Hazánknak pedig a kultúrpolitika mellett a nemzetközi kapcsolatokon kellene dolgoznia az ideális(abb) helyzet megteremtése érdekében.

Hirdetés