Úgy látszik, a világ egyes részein a vékony hölgyemények által diktált uralom már véget ért. A kifutókon egyre több plus size és fogyatékossággal élő modell lépdel végig, ezzel teljesen új értelmet adva a szépség fogalmának. És mi a helyzet itthon? Hát, nem sok jó. Sajnos, a magyar divatipar továbbra sem elég nyitott a témával kapcsolatban, szigorúan ragaszkodunk a jól bevált “hagyományokhoz” és a már ismerős trendekhez. Most pedig ideje jobban beleásnunk magunkat a divat világába, hogy felfedhessük a dolgok miértjeit.

Névtelen apostolok

Hirdetés

Valamiért belénk idegződött, hogy a szépség definiálható, és hogy tulajdonképp ez jelenti az egyetlen utat a siker felé. A társadalom ranglétrájának legfelső foka tehát még mindig a közönség előtt való szereplést jelenti. Kitűnni és különbözni – ez a 21. század jelszava. De valahol abszurd az is, hogy a divatvilág által diktált trendek és normák követése által próbálunk “egyediek” lenni, észre sem vesszük, hogy hamis értékekre és hamis fogalmakra építkezünk. És ugyan sokan bármit megtennénk azért, hogy végre minket is lencsevégre kapjanak, egyáltalán nem vagyunk tisztában azzal sem, mit jelent ma modellnek lenni.

Joggal tekinthetjük őket korunk apostolainak. Legtöbbjük milliós követőtáborral rendelkezik, tökéletes istennőkként könyveljük el őket. És noha azt gondolnánk, hogy pózolni és fel-le sétálgatni a közönség előtt, olykor tíz kilós angyalszárnyakkal a hátunkon hihetetlenül könnyű és szórakoztató lehet, ez nem így van.

A Victora’s Secret már-már legendássá vált angyalai szerint rendkívül nehéz megfelelni a követelményeknek, tartani a súlyukat, órákat állni a kamerák előtt és még legfáradtabb pillanataikban is előadni azt az üde sugárzást, amiről ismerjük őket. Önmaguk “tárgyiasítása” és a folytonos elvárásoknak való megfelelés nem kis mentális terhelést jelent. Eközben pedig ők is próbálják megtalálni önmagunkat, még akkor is, ha megszabják nekik, kik legyenek.

Lecsengett népszerűség

Ugyan a mai fiatalok közül sokan szigorúan tartják a divatipar által diktált eszelős iramot, a közvélemény jelentős része még mindig tiltakozik ez ellen. Sokan helytelennek tartják, hogy egészségtelenül vékony és irreálisan tökéletes hölgyemények kerülnek korunk “bálvány szerepeibe”. Eközben századunk (történelmünk?) továbbra is küzd a lehetetlen önmegvalósítás kérdésével. Tömegek háborodnak fel Ed Razek, a Victoria’s Secret marketingigazgatójának megjegyzésein, aki szerint a szépség az, ami a kifutón történik. Lassan-lassan a Dolce&Gabbana időszaka is véget ér. Rasszista kampányaik miatt ugyanis már több luxusáruház visszamondta termékeik forgalmazását.

Számos bolt harcba szállt a Dolce & Gabbana világmárkával

A Dolce & Gabbana shanghaji divatbemutatójához készített videója akkora botrányt kavart, hogy az eseményt végül le is mondták. A kampányvideón egy ázsiai modell látható, aki evőpálcikával próbál olasz ételt enni. Az olasz márkát rasszistának kiáltották ki a kínai követők. A botrány súlyosbodott, mikor Gabbana beszélgetése egy követővel napvilágra került.

A tökéletes istenségek tehát hiába tesznek meg mindent a rivaldafényért, hiába dolgoznak meg a sikerért. Az ellentábor szerint azonban már itt az ideje, hogy a “másság” is helyet kapjon a kifutón.

Mindig van kivétel

Számos eset alátámasztja, hogy tulajdonképp ez nem is olyan lehetetlen, sőt, többé-kevésbé meg is valósítható. Vegyük például Winnie Harlow-t, akinek sikerült a lehetetlen! Winnie egyszerre felelt meg mindkét szembenálló fél elvárásainak. Négy éves korában állapították meg nála a vitiligo nevezetű betegséget, melynek hátterében a sejtek nem felelő melanintermelése áll. Ennek következtében az évek során egyre nagyobb és egyre több helyen jelentek meg fehér foltok barna bőrén.

Sikerét részben Instagram-fiókjának, részben pedig a Topmodell leszek 21. évadában elért hatodik helyezésének köszönheti. Tökéletes alak, elképesztő kisugárzás, de a meglehetősen ritka bőrbetegsége a divatiparban eleinte nagy hátrányt jelentett. Ma már a Desigual állandó kampányarca.

If you look under my foot you can see half of a heart… the other half is on my other foot. I like to think It’s because Love keeps me Grounded 💭❤️

672.1k Likes, 4,666 Comments – ♔Winnie Harlow♔ (@winnieharlow) on Instagram: “If you look under my foot you can see half of a heart… the other half is on my other foot. I like…”

Rengeteget hallhattunk már Madeline Stuartról is. A huszonegy éves, Down-szindrómás modellt láthattuk a New York-i Divathéten és még ezen kívül több mint hatvan kifutón. Habár egyes források szerint nem keres annyit, mint a mi Palvin Barbink, de a különbözetet könnyedén tudja pótolni a 21 Reasons why márkájának befolyó összegéből. Madeline-t nem egyszer érték internetes támadások, elsősorban születési rendellenessége miatt, de a fiatal lányt ez sem térítette el terveitől. Szerinte a legfontosabb az egyenlőség és egyediség megvalósítása az élet minden területén, beleértve a kifutókat is.

De sikerült betörnie a divatvilágba Jillian Mercadonak is, aki bátran hirdeti: egy nő kerekesszékben is lehet nő és gyönyörű egyszerre. Hasonlóan vélekednek a Tommy Hilfiger marketingigazgatói is.

Legújabb kampányukban mozgási rendellenességben szenvedő modellekkel reklámozzák termékeiket. Colton Robinson, nyolcéves kisfiú szintén a márkának köszönheti karrierjének kezdetét, miután kétszer is végiggurulhatott a New York-i Divathét nagyközönsége előtt. Colton nyitott gerinccel született, de legnagyobb álma, hogy ő is modell lehessen. Ebben pedig szerinte egyáltalán nem akadály semmiféle betegség vagy kerekesszék. Édesanyja pedig fontosnak tartja hangsúlyozni: az ő fia ugyanúgy képes bármire, mint a többi gyerek, ha igazán akarja és megküzd érte.

Aaron Philip, a fekete, tolókocsis, fiatal transznemű nő divattörténelmet írt

A 17 éves Aaron Philipnek nem éppen a legkönnyebb sors jutott. Agyvérzéssel született, ami kihatással van a motoros funkciókra, és gyakran kényszeríti a beteget tolószékbe. A családnak most már szerencsére van egy lakása Bronx-ban, 7 évvel ezelőtt azonban hajléktalanszállóba kényszerültek 2 évre. A drága orvosi számlák következtében ugyanis szűkös anyagi helyzetbe kerültek.

Aaron Philip pedig nem csak tolókocsis és fogyatékossággal élő, de fekete és transznemű is. És hát, hogy, hogy nem, Aaron pont az elfogadásra és sokszínűségre buzdító tweetjeivel robbant be a divatiparba és vált sokak példaképévé.

És mi a helyzet itthon?

A jelek szerint azonban kis hazánk divattervezői nem tartanak különösebb igényt az egyediség hangsúlyozására. A kifutókat még mindig az elképesztően vékony és magas lányok uralják, ezzel definiálva korunk ideáljait. De hol marad a szolidaritás? És mi lehet az oka, hogy még mindig ennyire makacsul ragaszkodunk a jól bevált hagyományokhoz? Erről kérdeztem két szemtelenül fiatal modellt, akik a divatiparban nőttek fel és sajátították el a szépség tisztázatlan fogalmát. Az egyik lány az interjút követően névtelenséget kért a magyar ügynökség nyomására.

A fent meg nem nevezhető modell még csak tizenöt éves, de már három esztendeje az egyik legnevesebb magyar ügynökségnél dolgozik. Mint mondta, előny ilyen fiatalon bekerülni a szakmába. Sőt, ez a biztos siker kulcsa.

Pont ezért nem tesznek különbséget közte és idősebb társai között. Az azonban teljesen evidensnek számít, hogy a castingokon elküldik azokat, akik nem a “tökéletes”, 90-60-90-es méretekkel rendelkeznek. Ennek ellenére számára különösen fontos önmagunk elfogadása és szeretete, hiszen az önsanyargatás nem, de a fizikálisan és mentálisan egészséges modell annál inkább szexi.

Kicsi a bors, de erős

Így van ezzel Nagy Lili is, akit kevésbé a kifutókon, mint inkább óriásplakátokon és reklámokban láthatunk. 158 centiméteres magassága ellenére is sikerült kivívnia, hogy egyenrangú félként kezeljék. Habár rengeteg visszautasítást kapott és évekig ingyen dolgozott, sikerült kialakítania egy hihetetlenül erős lábakon álló kapcsolatrendszert, melynek mostani munkáit köszönheti.

Palvin Barbi neve pedig már megint fülünkbe cseng. Az egyik leghíresebb magyar modell ugyanis Lilihez hasonlóan, az “etalon” modellektől eltérő testalkattal lépett a nagyközönség elé, és hatalmas karriert futott be. Ugyan sokan kövérnek csúfolják és a “leghíresebb exportáruként” emlegetik, mégiscsak példaértékű a magabiztossága és önelfogadása.

Nagy Lili modell: “Én nem plus size vagyok, hanem mini size” / Fotó: Györgyei Kornél

Lilit később hiába keresték a modellügynökségek, nem fogadta el egyik felkérést sem. Az első castingokon senki nem bízott benne és mindenki elutasította a magassága miatt.

Én nem plus size vagyok, hanem mini size a 158 cm-mel. Senki nem jósolt nekem jövőt, mindenhez pici voltam. Olyan volt olvasni a különböző ügynökségek elvárásait, mintha nem tudnák, hogy léteznek emberek 160 cm alatt is

– mondta Nagy Lili.

Továbbá nem tartja emberségesnek, hogy a kifutón mindenkit megfosztanak a teljes nevétől. A közönség csak becenevükön ismerheti a modelleket, mi több, van, hogy ez a becenév nem is egyezik a valódi nevükkel.

A plus size modellek visszavágnak a Victoria’s Secret elavult attitűdjének

A divatvilág nem egészen a kitűnő felfogásáról híres. Még mindig megjelennek rasszista reklámokkal operáló márkák, plus size opciókat csak ígérnek, de a polcokra nem kerülnek ki, és messze nem tartunk még ott, hogy egy fekete, tolókocsis modell elveszítené hírértékét. Ezúttal sem volt hiány csillogásból, drágakövekből és persze melltartókból a Victoria’s Secret bemutatóján.

Lili elképesztő történeteket mesélt arról is, fotós kollégái milyen megoldásokkal érik el, hogy elfedjék valódi magasságát. Mint mondja, fellépőt tesznek a menyasszonyi ruha alá, vagy farekeszre kell állnia a forgatásokon, hogy ne látszódjon, igazából meddig ér az elé tett pultnak.

Ez eleinte megnehezítette a dolgát is, sokáig küzdött az önelfogadás problémájával. De ma már sikerült megtalálnia azt a Nagy Lilit, aki ugyan sokkal alacsonyabb, mint a többi modell, mégis egyedi, gyönyörű és különleges.

Az jó, ha nagy?

Lili és a névtelenségét kérő modell szerint is hiába lenne rá érdeklődés és igény, itthon még mindig nincs hagyománya a fogyatékossággal élőkkel vagy a plus size modellekkel való együttműködésnek. Csak egy-két kivételt tudnék példaként említeni, mint Sirokai Diánát, a magyar plus size istennőt, akire még Kim Kardashian is felfigyelt, vagy Rea Millát, a fekete bőrű istenséget. Így mondhatjuk, a divatiparban (is) megcsorbult a szolidaritás fogalma.

A nőknek már nagyon elege van a Victoria’s Secretből

A Victoria’s Secret kritizálása tovább folytatódik, miután többen megelégelték a hamis testképet közvetítő divatmárka fellépéseit. A Love Disfigure nevű szervezet a sokféleséget hirdeti. Magukat “Fallen Anglesnek” nevező tagjai a minap összeálltak és levetkőztek a luxus fehérnemű márka londoni üzlete előtt. Az arra járók közül többen megtapsolták őket, miközben a hölgyek tábláikat feltartva énekelték: „A divat megbukott számunkra!”.

De minek köszönhető mindez? Itthon egyre több helyen is érzékeljük, hogy a szürkeség, az egyhangúság a menő. Valamiért mindenki egy gyártósorba akar beilleszkedni, egyáltalán nem nyitunk más emberek, más megoldások felé.

Az emberiség kódolt hibája, hogy mindig egy közösségbe akarunk tartozni, így nem kell félnünk a magánytól és önmagunk felvállalásától. Biztonságot ad, ha tudjuk, vannak hozzánk (már-már ijesztően) hasonló társaink.

De vajon megéri az indivíduum feladása ennek a komfortérzetnek az érdekében? Kétlem. A plus size modellek megjelenése ráadásul különösen nagy port kavar a szakmában. Sokak szerint ahogy nem egészséges elképesztően vékony lányokkal reklámozni a legnagyobb márkákat, úgy irreális az is, hogy 120 kilós túlsúlyos nőket állítunk példaképpé.

Nem gondolom, hogy egy így is elhízott társadalomnak azt kellene mutatni, hogy nem kell egészségesen táplálkoznod, mozognod, élned. Inkább elfogadjuk mi, hogy az egészségtelen életvitelnek ez a következménye

– mondta Lili.

Nagy Lili: “Nem gondolom, hogy egy így is elhízott társadalomnak azt kellene mutatni, hogy nem kell egészségesen táplálkoznod” / Fotó: Szabó Viktor

Ám a fiatal modell kiemeli azt is, soha nem támogatta, hogy valakit a súlya alapján ítéljenek meg. A plus size lányok viszont általában nem az egészséges kerekdedségről és molettségről, sokkal inkább a már túlzott elhízásról ismertek. És nem árt észben tartani, az önelfogadás és a beletörődés soha nem volt ugyanaz, és nem is lesz.

Erre Horatiusnak sincs megoldása

Az arany középutat megtalálni tehát igen nehéz. Eleve abszurd, hogy definiálni szeretnénk egy olyan fogalmat, amit nem igazán lehet, és ez alapján akarjuk az embereket kategorizálni. De ami még elképesztőbb, hogy a szépséget mindenképp a divatiparhoz, a kifutókhoz és ezekhez a szerencsés és amúgy valóban gyönyörű lányokhoz kötjük. De tényleg szükséges egy tíz kilós angyalszárny, egy divatbemutató vagy óriásplakát ahhoz, hogy ezt a privilégiumot elnyerhessük? És egyáltalán, miért teszünk egyenlőségjelet a kifutók és a szépség fogalma közé?

Ez a 19 éves modell hódította meg a Párizsi Divathét kifutóit

Alexis Sundman nem az a szelfizgetős fajta. Bár még csak 19 éves, és így az Instagram-generáció teljes jogú tagja, nem szerette, ha fotózgatták. Egészen addig, amíg ez nem lett a munkája szerves része. A modellkedésen kívül pedig fontos társadalmi ügyekért száll síkra.

Azzal, hogy olyan elvárásokat állítunk magunk elé, hogy igenis a szépség egyértelmű és kizárólagos velejárója a 170 centiméteres magasság és maximum 60 kilós testsúly, elfedünk valami borzalmasan fontosat. Talán a szépség nem is kívül, sokkal inkább belül rejlik. Könnyű megállapítani, hogy valakinek milyen bájos az arca, csinos az alkata, de fellelni a belső szépséget a másikban, már annál nehezebb.

Ez nyilvánvalóan abból is fakad, hogy elsőként mindig a külső alapján ítéljük meg az embereket. Elfogadni önmagunkat és a másikat pedig nagyobb kihívás, mint betartani egy diétát.

Hiába a rengeteg vékony, tökéletes modell, szükségünk van olyan példaképekre is, akik a másságukkal és önbizalmukkal tudták hangsúlyozni értékeiket. Az emberiségnek mindig kelleni fognak a Palvin Barbik, a Winnie Harlow-k, az Aaron Philipek és a Nagy Lilik, hogy mindenki megtalálhassa saját maga példaképét. Szükségünk van egyedülálló életutakra, bátor emberekre, akik át tudták törni a legszigorúbb szabályokat is, és fel tudták lelni azt, amit ma már legtöbben csak hírből ismerünk. Megtalálni magunkban és másban az igazi értéket, ma már kincsnek számít.

Hirdetés