Kevés irodalmi folyóirat tart olyan jó hangulatú lapszámbemutatókat, mint amilyeneket a Hévíz. Az olvasók a műveken túl több érdekes esszével, interjúval is összefuthatnak az aktuális lapszámot fellappozva. Így tettünk mi is.

Hirdetés

A 26 éve alapított folyóirat ma hazánk egyik legnépszerűbb irodalmi lapja. Budapesten zajló estjei a műfajhoz képest kisebb tömegeket mozgatnak meg. Utóbbiakat a fellépőkön túl a lapvásárlásért járó vacsorajegy is külön emlékezetessé teszi.

A Hévíz több fiatal szerző indulásában is komoly szerepet játszik. Sokan publikálnak itt először, a lap tehetséggondozói szerepkört is ellát.

A rovatokon belül a legnépesebb (Nyílt víz) az irodalmi szövegekre koncentrál. A merítésből viszont a gasztronómia (Hajószakács), esszé (Hullámverés), interjú (Vízibicikli) és a helytörténet (Öböl) sem hiányzik.

Fehér Renátó a Hévíz folyóirat 2019/02-es lapszámbemutatóján / Fotó: Oláh Gergely Máté

Emblematikus szerkesztőpárosnak mondható Szálinger Balázs (líra) és Cserna-Szabó András (próza) kettőse. A Hévíz mai arculatának kialakításában mindkettejüknek komoly érdemei vannak.  Szálingertől 2017-ben Fehér Renátó vette át a stafétabotot, munkatársként Vajna Ádám szegődött mellé. Cikkünkben a 2019/2-es lapszámot szemlézzük, rövid betekintést nyújtva az itt olvasható művekbe.

Lakatosok és asztronauták

Kállay Eszter verseit számomra a hajlékony mondatszerkesztés, nehézkedés és könnyedség sajátos összjátéka teszi különlegessé. Hasonlatai is rendkívül találóak. Az itt publikált szövegekből a két kedvencem: „de a zuhanyfej, mint egy halott állat / a vízben lebeg” (évkezdés); „bekapcsol a mondandóm, mint egy / idegenvezetőben, aki már nem figyel” (tenth district).

Fodor Balázs poétikáját az ellentétes mozgások, állandó apály és dagály meditatív feszültsége jellemzi. Telítődés, előbújás, kihúzatás, duzzadás, kilövés rovátkolják versei szövegvilágát. Az egyik vers alanyát „valaki kéretlenül / kihúzta a klímaváltozásba” (Infúzió), máshol „a meditáló asztronauta negatívja is / megtelik minden kilövés előtt / az azt követő idővel” (Kráter).

Hévíz folyóirat 2019/02-es lapszámának bemutatója / Fotó: Oláh Gergely Máté

Mechiat Zina figyelemre méltó módon hoz létre abszurditása ellenére szelíd líranyelvet. A bőrön belüli és kívüli állandó nyüzsgést ilyen mondatok veszik körbe díszes övként: „Egy dalmát faluban gondozom az agavét és a yukkát, / leszármazottaim egymagasak lesznek a fűvel, / és a bőrük alatt dúló háborúkról érdeklődnek majd.” (Hagyaték)

Purosz Leonidasz verse pontos, tiszta nyelvezettel állít emléket „mindazoknak, akik tévedésnek bizonyultak”, „akik végül a helyükre kerültek, / rajztanárok lettek, lakatosok, mérnökök, / megbecsült tagjai a társadalomnak” (Emléktábla). Elég, ha Ikarosz végzi a dolgát. Az ambíciókról lemondva egy tiszta udvar, rendes ház fékezi zuhanását.

Fekete Richárd, akár egy szorgos preparátor, költeményében egyetlen pillanatképet dramatizál. Az esküvői fotózás idilljét napfogyatkozásként lepi el az iszonyat, „a parton / sorakozó biciklik küllői izgatottan/ készültek az újabb szédülésre” (Esküvői album).

Nyomolvasás és merülés

Tolnai Ottó egyik költeményét (Egy kalóz másra hivatott) a három közül tárgyak (micisapka, baseball simléder, borbély függöny, pepita frakk, bicikliülés-huzat) és alakok (temerini borbély, David Lynch, Széchenyi István, radanováci darálós néni) asszociatív áradása teszi gazdagon hímzett szőttessé. Ugyanitt játékos önreflexiók is előkerülnek: „egy kisebbségi költőnek lám / a végtelent mint olyant illetően / be kell biztosítania magát.” Az első szövegben (A jóságos margaréta) is előkerül selyemsál, kacabál, helyszínként a szabadkai Joó Lajos utca. Az utolsó írás esetében (Ha Tomaž verset írt) Goethe, Tomaž Šalamun, Oravecz Imre hármasára helyeződik a szöveg fókusza.

Stefan Jurkowski verse (Cséby Géza fordításában) a gyermekkor helyszínének felmérését kísérli meg. Nekifeszül a narratíva megszülésének. Tudatosan megreked egy elbeszélés lehetőségénél: „és megtalálod a nyomokat / melyeket én nem látok / s ez elég nekem” (Szentimentális utazás). Az olvasótól pedig ebben a felbolydult állapotban búcsúzik.

Deres Kornélia: Mi történik, amikor az átalakulás már biztos – Interjú / ContextUs

ContextUs: 6 év telt el az első, Szőrapa című verseskönyved megjelenése óta, idén azonban megjelent új köteted, a Bábhasadás. Az elmúlt években is folyamatosan aktív voltál írás szempontjából. Mesélj, miért vártál eddig az újabb műveddel? 2011-ben, szinte a Szőrapa könyvheti megjelenésével egy időben derült ki a jó hír, hogy felvettek ösztöndíjas doktori hallgatónak az ELTE összehasonlító irodalomtudományi programjába, amelynek vezetője Szegedy-Maszák Mihály volt.

Deres Kornélia versének nyelvezete olyan élményt kínál, mintha búvárharangba lépnénk, és ezzel egy időben megszűnne körülöttünk a tenger. „A hullámok itt már nem érződnek, / a homály szélemen lebeg” (Családregény alja). A performansz-jelleg kirajzolódása az olvasó és a lírai én viszonypozícióit is kártyapakliként keveri meg.

Kuba utcái, a Balaton sara

Jánossy Lajos prózája egy fővárosi házibuliba invitálja meg az olvasót. Itt találkozhatunk a címszereplővel is, aki az Úton Dean Moriarty-jához hasonló rejtélyes figuraként tűnik fel. „A  Mexikói, ha tehette, menyhalra ment, a menyhal volt a specialitása, latin nevét is tudta, Lola lola. Visszatérő lemeze volt, platina, az éjszakai horgászás témájába belecsapott, rejtelmeit részleteire szedte, végül a menyhalnál kötött ki, Lola lola, mondta sokat sejtetően (A Mexikói).

Harag Anita novellája remek ritmikával „énekli meg” az online és irodai tér klausztrofóbiáját. „Írok Ceraselának egy e-mailt, hogy most már lehet el tudom képzelni, milyen lehet anyának lenni. Azonnal hibaüzenet érkezik” (Cerasela). Szvoren Edinánál találkoztam utoljára ehhez mérhető lélektani igényességgel. Érdemes várni Harag készülő kötetére.

Akik már nem leszünk sosem és Verseim – Átadták a Libri irodalmi díjakat

A Libri irodalmi díj nyertese 2019-ben Szvoren Edina Verseim című novelláskötete. A Libri irodalmi közönségdíjat pedig Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye kapta. A Libri irodalmi díj és a Libri irodalmi közönségdíj ünnepélyes díjátadóját május 15-én este tartották a Budapest Music Centerben.

Bozsik Péter hőse, akár Hunter S. Thompson valamivel korábban, Kuba forgatagában oldódik fel. A Rumnaplónál Bozsik prózája informatívabb, de nem kevésbé laza: „hosszas kutyagolás után teljesen véletlenül egy kínai temetőbe botlunk. […] emberi koponyacsontokat borotvál a kubai szél”

Kiss Noémi novellája szezonon kívüli Balatonnal nyit, majd a rendszerváltozás előszezonjába kalauzol tovább. Szereplőiben kelet és nyugat közötti állandó kötélhúzás zajlik. „Fene akar kivándorolni, amikor annál jobb élet nem is létezhetett számunkra, mint a balatoni sárban dagonyázni, és számolni a nádas mellett a siklókat, széttaposni a piócákat, kibelezni egy farkatlan gyíkot” (Papucsok).

Péter János céges sörözések, megcsalás, apaság hozzávalóiból kever ki prózájában,) egy zűrös élethelyzetet. Hőse, némileg infantilis humorába szálanként, vegyül el egy-egy más modalitású észrevétel: „ha nem is miattam, de mellettem őszült meg” (Apu szarba van).

Bereményi Géza visszaemlékezése az ’56-os forradalom utáni karneváli forgatagot eleveníti fel. „Miközben most a golyóstollam mozog azt érzem, jó nyomon járok, mivel egyre tisztább erővel csak ezt látom” (November).

Lucifer, a demokrata

A Hullámverés című rovatban több izgalmas értekezés közül válogathat az olvasó. Beck András esszéje Mohácsi András szobrászatának vizsgálatára tesz kísérletet, míg Tamás Péter Salinger prózavilágának olvasói stratégiáit vázolja fel. Ezek jórészt a természetessége ellenére mégis mesterséges személyes hangnemmel függnek össze.

Horváth Viktor olvassa fel a Hévíz 2019/02-es lapszámában megjelent írását Fehér Renátó segítségével / Fotó: Oláh Gergely Máté

Horváth Viktor John Milton Elveszett Paradicsomát veszi górcső alá. Elemzése a mű társadalmait Milton történeti valóságával állítja párhuzamba. A szerző szerint, akitől John Milton művéből vett fordításrészlet is olvasható a folyóiratban, az autokratikus Mennyel Lucifer lázadása után a Pokol demokráciája képez ellentétpárt.

Mindezt az Oliver Cromwell vezette angol polgári forradalom perspektívája mélyíti el. Milton maga is helyeselte a király lefejezését, szemtanúja volt nemcsak az ezt követő restaurációnak, de az individuum korban egyre komplexebbé váló kibontakozásának is.

Störr kapitánytól a gdanski hajógyárig

Szederkényi Olga Szilágyi Judittal készült interjúja Füst Milán életútjába nyújt izgalmas betekintést. Sorjáznak az anekdoták és hasznos szempontok, hogy jobban megérthessük irodalmunk ezen különös alkotóját. Az sem mellékes, hogy a Testről és lélekről rendezője, Enyedi Ildikó végre elkezdhette A feleségem történetének forgatását.

VAN IS – NINCS IS: BESZÉLGETÉS A POZSONYI METRÓRÓL – ContextUs

Czinki Ferenc második – A pozsonyi metró című – kötete 2017 júniusában jelenik meg. A székesfehérvári íróval beszélgettünk a könyvről, Pozsonyról, élménygyűjtésről és irodalomról. : Több beszélgetésben elmondtad, hogy inkább Kelet-Európa vonz, itt vannak a kedvenc városaid. Úgy fogalmaztál, hogy itt találod meg azokat a típusú, “rövid történelmi múlttal rendelkező” helyeket, amelyekkel foglalkozni tudsz.

Úti beszámolójában Czinki Ferenc levéltárakban ered a hajógyári sztrájk, és gdanski éttermekben a lengyel ízek nyomába. A szálak végül összeérnek. Mindezt a Hajószakács című gasztronómiára koncentráló rovatban találkozhatunk.

A helytörténeti témájú Öbölben Erdei Sándor Tarczi Péter új kötetéről ír. Ez a Balaton környékének színes életúttal bíró holtjairól számol be. A Mályusz Elemér történésszel is párbajozó Iványi (Jung) Béla egyetemi tanár, a hazánk első röntgenkészülékét felállító (Pongó) Kiss Károly csak egy-egy név a népes seregletből.

Online ezen a linken érhető el a korábbi lapszámok archívuma.

Hirdetés