“Aki az állatokat nem szereti, az embereket sem képes” – Ceyda Torun török rendező dokumentumfilmje békés sziget a cica–kontent viharos óceánjában, amely remek filmes érzékenységgel ábrázolja a macskák harcias szabadság-, valamint az emberek sokféle módon megnyilvánuló állatszeretetét.
Amivel tele van az internet
A Kedi (azaz törökül macska) Isztambul hét karizmatikus cicáját követi nyomon – rájuk és az őket körülvevő közösségekre fókuszálva. A filmet fejezetekre osztó fődorombolók legjellemzőbb tulajdonságát is kiemelték, ha csak ezeken futunk is végig, ráérezhetünk a film alaphangulatára: a Simlis, a Szerető, a Pszichopata, a Bulikirálynő, a Játékos, a Vadász és az Úriember.
No Title
No Description
Aki bármilyen oknál fogva nem tudná kielégíteni az aranyos cicák iránti vágyát, és ilyen indíttatással ülne be a filmre, csalódni nem fog, ám ennél sokkal többet is kaphat. Szerencsére semmiből sem túl sokat, a Kedi nem csordul túl cukiságtól, és nincs benne semmi mesterkélt igyekvés, hogy hasson a néző érzelmeire. Inkább visszafogottan humoros, kellemesen hömpölygő, meditatív. Egy pillanatra sem esik a téma népszerűségének csapdáiba, emiatt legaranyosabb jelenetei sem válnak zavaróvá.
Macskaváros
Már a film elején kiderül, hogy itt többről van szó, mint holmi filmes macskaimádatról, a vásznon szereplő állatok túlmutatnak önmagukon, a város utcáin való állandó jelenlétük, viselkedésük szimbolikus; egyrészt, ahogy megtudjuk az egyik interjúalanytól, magát Isztambult szimbolizálja, annak egyedi kultúrájával és kaotikusságával. És valóban: a film második főszereplője maga a város.
Nem véletlen esett erre a metropoliszra a választás: Isztambul utcáin évszázadok óta megszokott a kóbor macskák jelenléte, ám nem megoldandó problémaként léteznek a köztudatban, hanem a város szerves részét képezik. Nem is igazán kóbor macskákról van itt szó: valójában sok segítővel (mecénással?) rendelkező, szabad lények, akik mint a filmes kamera, egyfajta megfontolt távolságtartással tartják rajta szemüket a városon és lakóin. Mindenképp üdítő a török környezetben érzékelhető törekvés az állatokkal való harmonikus együttélésre, ahol már akkor is létezett ez, amikor Európában még inkább a babonás félelem uralkodott. Meg kell azonban jegyezni, bizonyára felvet problémákat ennyi szabadon kószáló állat, és a film erről nem igazán beszél, ennyiben kissé talán egyoldalú.
Csacska kamera
Alp Korfali és Charlie Wuppermann kameramunkája nem csak a macskákról készít csodásan intim felvételeket, hanem őket követve, játékosan az ő szemszögükből véve tényleg olyan, mintha mi is négy lábon szaladgálnánk a városban, és mindenkitől kapnánk egy kis betevőt. Az értő rendezésnek köszönhetően, mi is szereplői leszünk ennek a macska-ember játéknak, egyszer alulról tekintve az isztambuli forgatagra, másszor emberi szemszögből nézve a kószáló macskákat – váltakozó perspektívák szórakoztató játéka tisztán filmes eszközökkel.
Kedves jelenetekből és bravúros felvételekből nincs híján tehát, de a filmbeli macskák, megfelelve a mágikus lények munkaköri leírásának, mintha megnyitnának egy portált, amin keresztül a dokumentumfilmes kamerája előtt lenyűgöző őszinteséggel és filozofikussággal beszélnek az isztambuli utca emberei – és ez adja a film igazi érzelmi mélységét.
Elmélkedések cicákról
Isztambul lakói nem csak az állatok iránti csodálatukat fejezik ki, de rendkívüli átgondoltsággal nyilatkoznak a macskák természetéről, amiről mindenki karakteres véleménnyel bír. Egyikük érzékletesen úgy írja le a macskákkal való kommunikációt, mintha földönkívüliekkel létesítenénk közös csatornát: gyökeresen más nyelvet beszélünk, mégis valahogy eljutunk a megértés egy fokára.
Más egészen prózaian úgy véli, a macskák sem különbek az embereknél, és egészen nyugodtan leírhatjuk őket ugyanazokkal a tulajdonságokkal.
A film szívszorítóbb jeleneteiben hallhatjuk egy idegösszeroppanást szenvedett férfi történetét, aki, amióta macskákkal foglalkozik, újra képes nevetni és beszélni, illetve bepillanthatunk egy “macskás nő” életébe is, aki többtucatnyi cicára vigyáz, de a gondoskodás korántsem egyoldalú: a velük való foglalkozás által az ő lelki sebei is gyógyulnak.
youtube red cat GIF by YouTube Originals – Find & Share on GIPHY
Discover & share this youtube red cat GIF by YouTube Originals with everyone you know. GIPHY is how you search, share, discover, and create GIFs.
Nem csak ezek a történetek, de néha egy-egy mondat is olyan erős a Kediben, hogy elvinné a hátán az egész filmet: például amikor arról beszél egy interjúalany, hogy macskák nélkül nehéz gyerekkora lett volna, mert
emberekkel nem elég kapcsolatba kerülni, felnőttekkel pedig különösen nehéz.
Az 5-10 perccel kissé túl hosszúra nyúló film vége felé elhangzik, miért is érdemes beülni a Kedire: ha nem problémaként tekintenénk a macskákra (tetszőlegesen behelyettesíthető egyéb állatokkal, vagy akár emberekkel), talán a velük való foglalkozásban visszatérne humorérzékünk és egyre halványuló életörömünk.
