A népszerű és kiváló fizikus, Richard Feynman nem jött rá, hogy egy meghajlított spagetti miért törik legalább háromfelé.
Kettétörni egy szál spagettit nem is olyan egyszerű
Már ha a két végén kezdjük meghajlítani a tésztaszálat, és tényleg csak két darabra akarjuk törni. Erre jött rá egyik unalmas estéjén a 20. század egyik legkiválóbb elméje, Richard Feynman Nobel-díjas fizikus, amikor órákon keresztül több csomag spagettit tört ripityára a konyhájában.
A kiváló tudós nem értette, miért törik két nagyobb és a közepén egy vagy több kisebb darabra a tészta. Feynman mindig készen állt a tréfálkozásra, ugyanakkor a legbanálisabb hétköznapi problémákat is ugyanolyan halálosan komolyan vette, mint a Manhattan-tervben való közreműködését vagy a felrobbant Challenger-rakéta rejtélyének megoldását. A spagetti-törésteszttel azonban nem boldogult.
Kapcsolódó cikk
2005-ben két francia tudós, Basile Audoly és Sebastien Neukirch viszont előállt a megfejtéssel, amelyet rendkívül vicces hangvételű tanulmányban írtak le. Kísérletük Ignobel-díjat (a kevésbé fajsúlyos, komolytalannak tűnő problémák szórakoztató, de elgondolkodtató és tudományos alapú megoldásáért ítélik oda) ért. A két tudós bebizonyította, hogy ha egy rudat egy bizonyos ponton túlhajlítanak – ahogy a spagettit a két végénél fogva –, egy ún. visszagörbülési hatás lép fel. Ez az erő arra törekszik, hogy a meghajlított tárgy újra kiegyenesedjen és ezáltal olyan energiákat kelt, ami aztán a bot más részein okoz törésket.
A fenti eszmefuttatás magyarázatot ad arra, hogy miért törik három vagy több részre a spagetti. Az a kérdés viszont eddig továbbra is megválaszolatlan maradt, hogy vajon minden esetben két vagy több helyen pattan-e meg a meghajlított tárgy, írja a Big Think.
A spagettitörés tanulságai hasznosak az emberiségnek
Ronald Heisser (Cornell Egyetem) és Vishal Patil (MIT), végzős egyetemisták elkezdtek azon gondolkodni, hogy mit kell azért tenni, hogy a tészta biztosan két darabra törjön. A feladatra terveztek és építettek egy speciális spagettihajlító eszközt, és egy nagyteljesítményű kamerával a legapróbb részleteket is meg tudták figyelni a tészták törésekor. Miután több mint 500 szál spagettit széttörtek, rá is jöttek a magyarázatra.
Kapcsolódó cikk
55 éve nem történt ilyen nővel, fizikai Nobel-díjat kapott a kanadai tudósnő
A spagetti akkor fog két részre törni, ha a ráható visszagörbülési erő egyenletesen oszlik el a tésztaszálban. Ezt úgy lehet elérni, hogy hajlítás közben meg is csavarjuk a tésztát. Az sem mindegy, hogyan: közel 360 fokban kell elcsavarni, miközben a végeit nagyon lassan közelítjük egymáshoz. A csavarás további energiát ad a visszagörbülési erőhöz. Amikor ez a két erő egyszerre van jelen a tésztában, a legerősebb nyomás lecsökken és csak egy helyen törik el. A megállapítás beigazolódott különböző átmérőjű spagettiknél is, de az egyes tésztafélék különféleképpen viselkedhetnek.
A spagetti-törés révén nyert tudás mindenféle rúd, bot, kemény szál meghajlítása esetén alkalmazható, így a jövőben a mérnökök tervezőmunkáját segítheti. Ha egy anyagból építünk valamit, mindig érdemes tudni, hogyan és mikor törhet szét. A jövő építőanyagának kikiáltott szén nanocsövek a hajlítás és törés szempontjából felfoghatóak spagettiszálaknak is, és ennek a fura problémának köszönhetően jobban megérthetjük a viselkedésüket.
A nagy felfedezések gyakran butának tűnő kérdéseknek köszönhetőek. Ha Richard Feynman hetven évvel ezelőtt nem hajlítgatott volna nyers spagettit, ma talán nem is tudnánk, hogy az energia hogyan oszlik el a meghajlított merev szálakban és hogyan tudjuk befolyásolni, hol törjön szét az anyag. Bár nem minden fura kérdés (Milyen színű festmények a legkelendőbbek?) megválaszolásával jutunk kiemelkedő jelentőségű ismeretekhez, bármiféle válasszal csak tanulhatunk, még felnőtt korban is.