Borda Réka még csak 24 éves, de már külföldön is publikált. Emellett dalszövegeket is ír, magazint szerkeszt és nagy erőkkel dolgozik az első verseskötetén. Ezekről, valamint saját művészetéhez való viszonyáról kérdeztük a sokoldalú költőt és designteoretikust.
ContextUs.hu: Sok fiatal író, költő szerelmi csalódás hatására, vagy introvertált személyiségük miatt kezd el írni, hogy így fejezze ki azokat az érzéseket, amiket egyébként nem tudna elmondani senkinek. Téged mi indított el ezen az úton? Történt valami olyan esemény az életedben, aminek hatására írni kezdtél?
Nem emlékszem, minek a hatására kezdtem el írni. Azt hiszem, amiatt, mert nem beszélgettem senkivel 9 éves korom körül, de mégis volt egyfajta beszédkényszerem, ami az írásban (és akkor még sokáig a rajzolásban) tört utat magának. Komolyabban persze csak 16 éves koromban kezdtem el foglalkozni a szövegekkel, mert realizáltam, hogy az írás igazából elemi szinten hozzám tartozik, és egyébként is beleuntam abba, hogy folyton grafitosan vagy festékesen mentem haza a különféle rajzszakkörök, művészeti órák és egyebek után. Rájöttem, hogy inkább az írás az, amiben ki tudom fejezni magam, aztán a Deákpoézis meg a Szöveggyár csak ráerősített erre a sejtésre.
ContextUs.hu: A legtöbb versírót a Nyugat nemzedéke – Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila stb. – inspirálta, mivel az iskolában is róluk tanulunk a legtöbbet. Arra lennék kíváncsi, hogy ez veled is így volt, vagy te visszanyúltál régebbi korok irodalmához, akár egészen az ókori görög, római költészethez vagy esetleg a modern irodalomhoz?
A gimis órák hatására én is kipróbáltam egy csomó stílust, szerintem ezek hasznosak az egyéni hangod kialakításában, rájössz, mi az, ami jobban fekszik és mi az, ami kevésbé. Nekem az időmértékes és rímes formák például nem annyira jöttek be, ezért horgonyoztam le a szabad versnél.
ContextUs.hu: Hogyan zajlik nálad a versírás folyamata? Tehát inkább spontán író vagy, aki innen-onnan ötleteket gyűjt például az utcán sétálva és gyorsan vázlatokat ír, vagy megtervezed, hogy megírsz egy verset? Hagyományosan papírra írod a verseket vagy már te is inkább laptopot használsz?
Irtó rossz a memóriám, de egy dologban nagyon működik: ha ér egy-egy benyomás, vagy jön egy véletlen sor, azokat hónapokig is el tudom raktározni, amíg le nem ülök összerakni belőlük egy vázlatot (laptopon). Amúgy általában eltervezem, hogy fogom magam, s elkezdek gépelni, mert elég „sokfelé szaladós” ember vagyok, ezért azt is be szoktam osztani, melyik estét tartogatom a versírásnak. Ha viszont nincs épp ötlet vagy kedv hozzá, akkor természetesen nem erőltetem, és kivárom a megfelelő alkalmat, amikor tényleg jólesik átállítani az agyam.
ContextUs.hu: Minden művésznek nehéz értékelnie a saját művészetét? Te hogyan jellemeznéd a sajátodat? Tudod objektíven szemlélni?
Én nem tartom magam művésznek, kifejezetten zavar, ha ilyen jelzővel illetnek, de az is, ha mások annak nevezik magukat. Szóval inkább a verseimre gondolok, mint a „művészetemre” most: jelenleg nem tudom jellemezni, mert váltottam egy nagyot az elmúlt egy évben, a „testi” verseket úgy, ahogy voltak, kidobtam a kukába. Most még csak ismerkedem azzal, hogyan is írok jelenleg, de nem szeretném nevén nevezni vagy jelzőket aggatni rá, ezt tegye majd meg az olvasó. Azt hiszem, tudom objektíven szemlélni a verseimet, elvégre máshogy nem is lehet szerkeszteni meg faragni őket, de azért igazán tisztán mindig csak hosszú idő után látja az ember a szövegeit.
ContextUs.hu: A műveidre jellemző a testiség, intimitás ábrázolása, ami manapság nagyon népszerű. Mit gondolsz kimeríthetetlen forrás az erotika, vagy egy idő után elcsépeltté válhat?
A testközpontú líra jelen van nagyon, de népszerű lenne az intimitás is? Én ezzel nem értek teljesen egyet. Szerintem egyébként nem tudnak bizonyos témák elcsépeltté válni, csak egyes kifejezések vagy kifejezésmódok. Lehet a szerelemről vagy a közéletről irtó unalmas és semmitmondó, ugyanakkor formabontó verset is írni attól még, mert a témák már az írás kezdete óta fennforognak.
ContextUs.hu: Általánosan elmondható, hogy az olvasók jobban kedvelik a prózát, mint a lírát. Szerinted mi ennek az oka? Hogyan lehetne megkedveltetni velük a lírai műveket?
A próza általában sodor, a líra megakaszt. A tördelés, a narrativitás hiánya (vagy csekély jelenléte), a költői képek állandóan megállítanak, míg a próza olvasásához nem feltétlenül kell akkora tudatosság vagy szellemi frissesség – ezt úgy értem, hogy a lírát inkább egy nagy dózisú injekciónak tudnám elképzelni, míg a próza lassan hat, mint egy infúzió, de ettől még hat természetesen. Illetve, a kortárs magyar líra és próza nagyon más utakon jár: míg utóbbi mindenki számára érthető, addig az előbbihez kell általában egy háttértudás, hogy meg is értsd, ezért egy olvasni vágyó egyből egy regényért, novelláskötetért nyúl, nem a számára „alakoskodónak” tűnő líráért.
Hogyan lehetne megkedveltetni több emberrel? Ilyen-olyan népszerűsítő projektekkel, fiatalossággal, rendhagyó irodalomórákkal, gondolom. Fogas kérdés.
ContextUs.hu: A MOME designelmélet szakán vagy végzős. Laikusként az ember azt mondhatná, nem igazán kapcsolódik össze a kettő, azonban szerintem mégis lehet párhuzamot vonni közöttük. Te mit gondolsz erről? Nálad hogyan kapcsolódnak?
Egy csomó ideig azt hittem, az irodalom és a design körülbelül csak a könyvtervezésnél és könyvtrailereknél kapcsolódik össze, vagy ott, ha egy szépíró szöveget készít egy animációhoz. Aztán, ahogy figyeltem a tárgytervezők munkafolyamatát, rájöttem, hogy a versírás is design. Ugyanúgy meg kell tervezni egy verset, prototípusokat gyártasz és bizonyos fogyasztói réteget elégítesz ki vele. A lírai alkotás (ugyanúgy, ahogy egy festmény) egy termék lényegében, ami amint kikerül a (könyv)piacra, már nemcsak artefaktum, hanem gazdasági oldallal is bír. Szóval nagyon is lehet párhuzamot vonni a két terület között, még ha irtó sokban különböznek is. De a suliban nem is próbálok irodalmi vonatkozású kutatási témákat választani, mert a designért is odavagyok, nem fáj, ha egy ötvenes években tervezett hotelt vagy 3D nyomtatott protéziseket kell kutatnom fél évig. Azt hiszem, a költészet az irracionális, kamaszos lángon égő szerelmem, míg a design a felnőtt, racionális. Külön-külön is szeretem őket, nem csak összeolvasztva.
ContextUs.hu: Korábban pedig az ELTE-n francia szakon szereztél diplomát. Számos költőnek kedvenc poétája például Arthur Rimbaud – sokszor az őt körülvevő legendák, anekdoták miatt. Te hogyan állsz az ő költészetéhez, személyéhez. Gyakran merítesz ihletet a francia klasszicista, romantikus vagy avantgard irodalomból?
Őszintén szólva, bírom Rimbaud-t is és a költészetét is, de ha abból a korszakból kellene választani, számomra Baudelaire a csúcs (a kamaszéveim egyik kedvenc olvasmánya a Mesterséges mennyországok volt). Amúgy sajnos az ELTE-n nem oktatnak az alapképzésen francia költészetet, csak prózát (aminek az okait hosszasan lehetne fejtegetni, akár a próza feltételezett elsőbbrendűségére visszautalva). Azt is mostanában, iszonyatosan hosszadalmas kutatás árán derítettem ki, melyek a kortárs francia irodalom legfontosabb folyóiratai és kiemelt programsorozatai: most épp ebben merültem el, tervezek fordítani is olyan mai szerzőktől, mint Stéphane Korvin, Valérie Rouzeau, Hélène Dorion és Vénus Khoury-Ghata. Egyszóval, ha merítek is valahonnan, csakis a kortársakból.
ContextUs.hu: Érdekes jelenség mostanában, hogy a költők, írók fesztiválokra járnak, hogy népszerűsítsék a kortárs irodalmat. Mit gondolsz, alkalmas egy ilyen színtér egy irodalmi beszélgetésre? Az ottani fiatalok két buli között szívesen vesznek részt egy ilyen felolvasáson?
A VOLT fesztiválon nemigen vettem észre, hogy érdekelnék őket a felolvasások, de nem is olyan a fesztivál célközönsége, míg például a különféle művészeti ágakat támogató Bánkitón nagyon is: kellemes meglepetésként ért, hogy az általatok szervezett Köménymag-beszélgetésre sokan eljöttek, pedig délelőtt volt és kicsit messzebb tartottuk a programot a rendezvény központjától. Amúgy, ha valami kreatív megoldást ötöl ki az ember, hogy ne csak egy sima felolvasás kerekedjen a dologból, olyankor be szokta vonzani az embereket a költészet, máshogy nehezen, de ez érthető – ki akar másnaposan egy száz fokos sátorban értelmes arcot vágni, amikor nyilvánvalóan minden mimika leolvadt róla az éjszaka során?
ContextUs.hu: A Gömbhalmaz irodalmi csoport tagja voltál, amely idén szűnt meg. Miért lett vége, illetve tervezel belépni máshová? Hogyan látod, mi az irodalmi csoportok funkciója, milyen feladatokat látnak el?
Hivatalosan nincs vége, azazhogy sosem mondtuk ki, hogy ennek lőttek, és sziasztok. Mindenki elkezdte a maga útját járni és inaktívvá vált a csoport, aztán szépen lassan már nem is volt értelme tovább babrálni vele. Jelenleg a FISZ-be szeretnék jelentkezni, de ezen és a JAK-on kívül nincs igényem egy másik irodalmi szervezethez, körhöz tartozni, elvagyok egyedül. A Gömbhalmaz arra volt jó, hogy sokkal nagyobb publicitást nyertünk általa, mintha egyenként próbálkoztunk volna. Emellett persze műhelymunkáztunk egy darabig, szóval egymást is igyekeztünk húzni kicsit. Valami ilyesmi lehet minden irodalmi csoport funkciója is.
ContextUs.hu: A PS Magazinnál dolgozol jelenleg. Hogyan tetszik a munka? Ki tudsz teljesedni ott mint költő?
Nem túlzok azzal, ha azt mondom: álmaim állása. Kicsit kutatás, kicsit írás, tehát pont, amiket szeretek. Ráadásul olyan témákkal foglalkozhatok, amik alapvetően is érdekelnek. Azt hiszem, inkább a tudásom, mint a költői énem fontos itt, hiszen a designhoz, az irodalomhoz, a képzőművészethez, na meg persze a budapesti élethez is jó érteni, a PS legalábbis ezekre épül.
ContextUs.hu: Egyik versedet, a Képzelt napozás K. Lenkévelt már angol nyelvre is lefordították, Kozma Leila által az ausztrál Queering Feminism folyóirat számára. Szerinted a költészeted megmarad országhatáron belül? Tervezed esetleg, hogy a jövőben külföldön építs karriert?
Azt hiszem, az én dolgom jelenleg, hogy ne maradjon csak országon belül az, amit csinálok, legalábbis törekszem erre. Igyekszem verseket küldeni angol és francia nyelvű folyóiratoknak, mert miért ne, végtére is, tök jó kihívás és érdekes, hogyan mutat egy kelet-európai szöveg a nyugatiak (vagy akár a még keletebbről származók) között.
ContextUs.hu: Nagyon sok projektben veszel, vettél rész. Ott van például a búspoéták vagy az InstaVers. Miért szeretsz részt venni az ehhez hasonló projektekben? Valóban jelentékenyen népszerűsíti a kortárs irodalmat ezek a kezdeményezések?
Régebben szerettem, mára kifejezetten elzárkózom minden ilyen elől, mert elterelik a figyelmet arról, hogy amúgy az íráson belül egy csomó mindent csinálok és komolytalanná tesz mások szemében. Örültem anno, hogy nagy utat járt be a búspoéták, de emellé le is akartam tenni valamit az asztalra. Az irodalom kemény munka és a tudás, a szakmaiság sokkal jobban megbecsült, mint ilyen-olyan projektek (én is jobban becsülöm magam, ha képes vagyok egy király tanulmányt összerakni, vagy egy mások által minőséginek tartott verset megszülni). Sokan a mai napig a blogommal azonosítanak, meggyanúsítanak, hogy miatta publikálhattam például az Élet és Irodalomban stb. Szóval csináltam magamnak egy jó nagy púpot a hátamra, amit képtelenség levakarni onnan, de mindegy is, dolgozom azon, hogy egyre kisebb legyen, és motivál abban, hogy még többet beletegyek a munkába.
A cél pedig az InstaVers és a búspoéták esetében is a kortárs magyar irodalom népszerűsítése volt, bár utóbbihoz több más dolog is kapcsolódott.
ContextUs.hu: Ha már búspoéták… Úgy tudom, feltörték a tumblr-oldalt. Mesélj erről bővebben, kérlek!
Nem biztos, hogy feltörték, vagyis pontosan nem tudom, mi és hogyan is történt. A lényeg, hogy nemrég bejelentkeztem a fiókomba, kíváncsi voltam, hogy amióta utoljára beléptem (ami elég rég volt), hogyan is áll a blog nézettsége, kaptam-e levelet stb. Aztán arra lettem figyelmes, hogy
a buspoetak.tumblr.com helyére lényegében egy zárakat taglaló oldal került,
ugyanezen a linken. Az eredeti platform pedig átkerült a buspoetak-blog.tumblr.comra. Ami biztos: én tutira nem nyúltam hozzá.
ContextUs.hu: Az InstaVerset Kele Dórával és Szabó Imola Juliannával kezdted el, de azóta kiváltál belőle. Mi ennek az oka? Valamint mit gondolsz arról, hogy Kele a Vodafone You projektben részt vesz, ám a villamosmegállókban lévő plakátokon a többi munkatárs (te és Szabó Imola Julianna) nincs megemlítve rajtuk?
Az InstaVers mindig is főleg Dóri projektje volt, így hát akarta és szerette is, ha ő dönthetett a projekt ügyeiben, nekem pedig idővel egyre terhesebb lett, hogy nemigen tudok segíteni neki, és ahogy fentebb leírtam, a búspoéták is elkezdte nyomni a vállamat, ódzkodtam még egy irodalmi projekttől (az InstaVerset pedig nem is éreztem soha igazán a sajátoménak, mivel Dóri vitte a hátán). Szóval ha lehet kiválásról beszélni, akkor ezért történt meg, de nem Dóri személye vagy egyéb sötét titok miatt.
Dóri amúgy rengeteg pénzt, időt és energiát ölt az InstaVersbe, minden bizonnyal a nemrég megjelent kiadványba is, szóval remélhetőleg kifizetődnek ezek neki hamarosan. Szurkolok neki, messziről.
ContextUs.hu: Mivel foglalkozol jelenleg, milyen dolgokban veszel részt? Hogy állsz a versesköteteddel?
Tavaly óta írunk dalszövegeket Szabó T. Annával, Lackfi Jánossal, Fodor Sándorral, Novák Péterrel, Varga Livusszal és Kardos-Horváth Jánossal Marozsán Erika új lemezére. A korong november végén jelenik meg, és februárban tartják az első koncertet, amit izgatottan várok. Nemrég csaptam bele a „fordítósdiba”, azzal is elbíbelődök sokszor, igyekszem esszéket is publikálni hamarosan nemcsak az irodalom, hanem a design területén is. Na meg dolgozom és suliba járok – ez a kettő a legfőbb elfoglaltság az életemben jelenleg.
A versesköteten pedig ezerrel ügyködöm, nagyon-nagyon örülnék neki, ha elkészülne szépen, lassan – ráadásul, ha befogadná majd egy kiadó is. Habár a nyolcvan százaléka kész van már, egyelőre nem vagyok elégedett a kézirattal, szeretnék írni még 5-6 verset, meg szerkeszteni is kell mindegyiket. De a határidőmhöz tartom magam szerencsére, csak mindig közbejön valami, szóval zötyögősen haladok vele, de készül, készül, köszönöm a kérdést. (nevet)
Borda Réka verse a ContextUs.hu-n: ITT
