A X. Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár első teátrumi beszélgetésének vendége Krasznahorkai László volt, akivel a rendezvény igazgatója, Valuska László beszélgetett. A központi téma a szerző és a hozzá közel álló városokhoz fűződő viszonya volt, ám a közeljövőben megjelenő köteteiről is szó esett.

A beszélgetés elején Valuska László világossá tette, hogy az est központi témája Krasznahorkai és az általa meglátogatott, a hozzá közel álló városokhoz fűződő viszonya lesz. Az író mindenekelőtt a szülővárosát, Gyulát hozta fel: saját bevallása szerint már kisgyerekkorától kezdve úgy érezte, minél hamarabb el kell hagynia azt. Megtudhattuk, hogy már 3-4 éves korában is „szökős” volt: egy alkalommal még a gyulai várba is feljutott egyedül, ahonnan rendőröknek kellett őt hazavinniük. Humorosan hozzátette, hogy a bátyjának is eldicsekedett ezzel, hiszen nem akárkik és nem akárhogy – oldalkocsis rendőrmotoron – hozták őt haza. Valuska kérdésére elmondta, hogy az otthonkeresés érzése sosem volt meg benne, a szökés maradt meg egyedül. Gyulával egyébként – emlékezett vissza Krasznahorkai – később, a 2000-es évek elején romlott meg a viszonya egy publicisztika miatt, amiben gyerekkoráról, és az akkor hozzá közel álló városlakókról emlékezett meg. Tanulságként vonta le saját maga számára is, hogy a hozzá fűződő emlékek, képek határozzák meg az egyes emberek viszonyát a különböző városokhoz, helységekhez.

Minden város másképp riasztja meg az embert

– válaszolta Valuska kérdésére: milyen tényezők „űzik” el az írót arról a helyről, ahonnan éppen érkezik. Krasznahorkai itt kiotói élményeiről is megemlékezett: mindamellett, hogy lenyűgözte a város értékmegőrző, „múzeumi” jellege, mégis elűzte őt onnan valami, elsőre meg nem nevezhető.

Kiotó egy különleges szörny

– állapította meg. Hogy ezt érzi, abban a városkép extrém változatossága játszott közre. Bár melegen ajánlotta a közönségnek, hogy egyszer látogassák meg Kiotót.

Valuska meglátása szerint legtöbb esetben a véletlennek köszönhette Krasznahorkai, hogy távoli városokba juthatott el. Az urgai foglyot hozta fel itt példaként, amely tanulsága szerint a szerző egy ösztöndíjnak köszönhetően látogathatott el Ulánbátorba, ahonnan Kínába is elutazott. Krasznahorkai ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy sokat köszönhet a véletlennek, ugyanis véletlenek nélkül nem születhetett volna meg fent megnevezett dokumentumregénye vagy az Északról hegy, délről tó, nyugatról utak, keletről folyó című elbeszélése sem. Ám, ahogy Krasznahorkai megjegyezte, nem fűzi vágy ahhoz, hogy újabb és újabb helyeket ismerhessen meg.

Jobban hiszek a véletlenben, mint bármi másban. Hagyom, hogy az döntsön helyettem

– összegezte a szerző. Elmondása szerint merő véletlen, hogy meghívások, ösztöndíjak révén juthatott el azokra a helyekre, ahol eddig járt.

/ Fotó: Nagy Fülöp_Margó Irodalmi Fesztivál

New York szintén közel áll a szerzőhöz, a városhoz – Kiotóhoz hasonlóan – ellentmondásos viszony fűzi. A Háború és háború megírása idején volt alkalma először a városban tartózkodnia hosszabb időre; megtudhattuk, hogy eleinte nagy érdeklődéssel járta a várost, és sikerélménnyel töltötte el, hogy megtalálta például Bob Dylan egykori albérletét. Az utóbbi években újra New Yorkba látogatott, a New York Public Library ösztöndíja révén. Ennek eredményeképp jelenik meg két kötete a közeljövőben, az első a februárra kitűzött Manhattan-terv, amelyre egyébként úgy tekint, mint a későbbiekben megjelenő, az Apró munka egy palotáért című regényének prológusára.

A kötetek tervei is – ahogy humorosan megjegyezte – szintén a véletlennek köszönhetően születtek meg: annak ellenére, hogy nagyra tartja és saját alkotásaiban is meghatározónak érzi Melville munkásságát, részben komolytalan elhatározás volt a részéről, hogy a Moby Dick íróját jelölte meg kutatása témájaként. Ebbe bonyolódott bele az utóbbi években: megtalálta Melville egykori házát, megismerte hétköznapjait és rendszeresen járta azt az útvonalat, amelyen Melville dolgozni indult nap mint nap, vagy húsz éven át, miután – Krasznahorkai megállapítása szerint – a Moby Dick megírása és annak recepciója „tönkretette” őt.

Az este végén Krasznahorkai felolvasott a Manhattan-tervből, majd a tapsvihartól alig hallhatóan Valuska László bejelentette, hogy ez volt Krasznahorkai László utolsó magyarországi szereplése. Kíváncsian várjuk a folytatást.