A készítők jó néhány kiváló regényre vagy épp dokumentarista műre csaptak le az utóbbi években. Igyekeztünk összegyűjteni a legjobban sikerült próbálkozásokat.

Vaják

Vaják / Fotó: Netflix

Két alapanyagból merítkezett a fantasy sorozat: a nagy sikerű RPG trilógiából és az Andrzej Sapkowski által jegyzett regényciklusból. A lengyel író hőse, a mutációval együtt járó kiképzése után profi szörnyvadásszá váló Geralt (Henry Cavill) meghódította a világot. A történet fő különlegességét a seregnyi társadalmi vagy épp morális téma fiktív középkori keretekbe való emelése jelenti. Megjelenik a rasszizmus, terrorizmus és a kisebbik rossz kérdése is.

Bár a díszletek néhol megúszósak, az effektek csúfak és a párbeszédek a könyvekhez képest lebutítottnak tűnnek, a széria tarolt. Csak az első héten 76 millióan nézték végig a Netflixen. Hibaként még az idősíkok néhol zavaros kevergetése róható fel.

Amerikai istenek

Amerikai Istenek / Fotó: Starz

Neil Gaiman brit író az USA-t beautózva, motelekben megszállva írta ezt a regényt. Az Újvilágot meghódító megannyi nemzet isteneit is magával hozta, akiket utána elfelejtett.

Egy börtönviselt férfi a hívek híján lecsúszott régi istenek, valamint a technológiát, médiát megszemélyesítő újak hatalmi harcának kereszttüzébe kerül.

A sorozatot a Hannibal alkotója, Bryan Fuller hozta tető alá. A komótos tempóban felvett, nívós látvány Fuller védjegyének számít. Ez a meditatív légkör kiválóan passzol a misztikus hangulatú alkotáshoz. Taxizó dzsinn, vágóhídon állatokat agyoncsapó szláv isten, egy simlis leprikón. Ez csak néhány példa a megannyi modern keretek közt tengődő lényre, akikben már nem hisz senki.

Friday Night Lights – Tiszta szívvel foci

Friday Night Lights – Tiszta Szívvel Foci / Fotó: Nbc

Sportért és/vagy sportfilmekért rajongóknak kötelező. Igazából azokat se rettentse vissza, akiket hidegen hagy az amerikai foci. Az operatőri munka enyhe dokumentumfilm jelleggel ruházza fel a szériát, ami nem-fikciós műből készült. Egy középiskolai csapat küzdelmeibe, a tagok magánéletébe nyerhetünk betekintést.

A 2000-es évek eleji amerikai társadalom keresztmetszete rajzolódik ki az egyes szereplőkön keresztül. Az igazi főszereplő maga a texasi Dillon és lakói. Az intenzív színészi játéknak köszönhetően az érzelmi csúcspontok sem maradnak el.

A szolgálólány meséje

A Szolgálólány Meséje / Fotó: Hbo

Margaret Atwood regénye egy olyan jövőt mutat be, ahol a nőket brutálisan elnyomják. Állítása szerint semmi olyat nem ábrázolt, ami a történelemben valamikor már ne történt volna meg nőkkel.

Az első évad légköre fojtogató, a zenei aláfestés, a diktatúra kialakulásának lefestése is remek. Külön pluszpont jár azért, mert a főszereplő Offred (Elizabeth Moss) felett uralkodó házaspár motivációi is árnyalt kibontásra kerülnek. Az elsőt követő évadok sajnos olykor erőszakpornóvá silányultak, néhol pedig repetitívnek hatottak a részek.

Hatalmas kis hazugságok

Hatalmas Kis Hazugságok / Fotó: Hbo

Jó néhány sztoriból tudjuk, hogy ami kívül fényes, belül még lehet rohadt. Adott három meglehetősen jól élő nő tökéletesnek látszó élete. Na és a titkaik. A színészi gárda bikaerős, ott remekel benne Nicole Kidman és Reese Witherspoon is.

A krimibe hajló sorozat komplex, felváltva utálható és sajnálható karaktereket mozgat az események körül. Az egymás közötti interakciók azok, amelyek leginkább leköthetik a néző figyelmét.

Narancs az új fekete

Narancs Az Új Fekete / Fotó: Netflix

A sorozat Piper Kerman memoárját veszi alapul, ami női börtönben töltött éveit dolgozza fel. Az idehaza is rendkívül népszerű sorozat nyers, vicces, egy pillanatig sem köntörfalaz.

A jellemrajzok rendkívül összetettek. A szereplők közül sokan szerethetőek, közben botlásaik sincsenek elfedve. A fekete humor rasszizmusra, társadalmi nemi kérdésekre egyaránt kiterjed.

Sherlock

Sherlock / Fotó: Bbc

Nagyon el lehetett volna rontani az ötletet, miszerint helyezzük a 19. századi mesterdetektívet modern viszonyok közé. Nagyon nem így lett. A BBC sorozata rajongók népes táborát zsebelte be, teljesen megérdemelten.

Bár az utolsó részek kezdtek átesni a ló túlsó oldalára, és az abszurditás tetőfokáig emelni a téteket, a színvonal többnyire egyenletes maradt. Humor és izgalom kiváló fúziót alkottak. Conan-Doyle történeteit okosan használták fel, Benedict Cumberbatch pedig ikonikus alakítást nyújtott.

A balszerencse áradása

A Balszerencse Áradása / Fotó: Netflix

2004-ben készült már egy filmváltozat Jim Carrey-vel a főszerepben. Viszont ez csak hárm kötetet dolgozott fel a tizenháromból. A Netflix sorozata két részenként dolgozott fel egy könyvet. Igazán megérdemelte ez az ifjúsági regényszéria az alapos feldolgozást. Három árva hányattatásait követhetjük nyomon, akiket a kijelölt gyámjuk mindig más álruhában és helyszínen megpróbál tönkretenni.

A komor vizualitás és a Wes Andersont idéző tragikomédia összhatása rendkívül szórakoztató elegyet alkot. A negyedik fal lebontása stílusosan kivitelezett.

A történetet lejegyző narrátor nem csak a jelenetek alatt duruzsol, hanem ott sétálgat fel-alá folyamatosan a szereplők között. És mondja folyamatosan, nekünk nézőknek, hogy boldog végre jobb, ha nem számítunk.

Trónok harca

Trónok Harca / Fotó: Hbo

A George R. R. Martin regényciklusából készült sorozat a 2010-es évek legmeghatározóbb televíziós produktuma. A történet fő gerincét a Westeros nevű kontinens hatalmi vetélkedései adják, egy minimális fantasztikumot tartogató fiktív középkori környezetben. Amíg a legtöbb regényben mindig hét szereplő váltakozó szemszögéből követjük az eseményeket, addig a széria szintet lépett. Tengernyi karaktert mozgatott.

Igazi dialóguspornó volt a Trónok harca, dúskálhattunk a színvonalas szócsatákban. Az esetek túlnyomó többségében érett és árnyalt karakterábrázolás, illetve történetvezetés jellemezte. Hiteles, aprólékosan kidolgozott díszletek és pazar színészi játék jellemezte. A Vajákhoz képest muszáj kiemelni, hogy a színészek itt nem keltettek olyan benyomást, mintha bármikor összefuthatnánk velük egy belvárosi plázában.

Watchmen

Watchmen / Fotó: Hbo

Alan Moore képregénye mérföldkő a szuperhős sztorik történetében. Gyarló, tépelődő vagy épp súlyosan traumatizált karaktereket skiccel fel. Damon Lindelof, a Hátrahagyottak megalkotója felelt érte. Ehhez hasonlóan itt is gyakorta egyetlen karakternek van szentelve az aktuális rész. Lindeloff kiválóan érti Moore művét, az álarchordás kérdése alaposan körbejárásra kerül.

Egymást érik az összeesküvések, a cselekményszövés folyamatos találgatásra késztette a nézőket. Trent Reznor és Atticus Ross zenei aláfestése külön szereplőként van jelen. A forgatókönyv végtelenül precíz, nincsenek felesleges részek. A Watchmen szép, okos és ügyes. A Jokerhez hasonlóan a szuperhősfilmek idei legerősebb antitézise, ami gondolati szempontból lezárt egy kort.