Interaktív színházi projekttel, B. Zetas Péter és Jónás Tamás verseinek feldolgozásával és Sárközi László költészetének megvitatásával zárult a Homo Ludens Project Jégtörő projektje a Patyolatban, amely az előítéletek mérséklésére, a konfliktushelyzetek mérséklésére és egymás megértésére, elfogadására irányult.

Egy roma-magyar kulturális programokkal tűzdelt nap keretében zárta a Homo Ludens Project Jégtörő elnevezésű vállalkozását a befogadó színházi térként működő Patyolatban. A kezdeményezés állandó elemével, a Jégtörő fórumszínházi darabbal kezdődött az esemény, ami egyből interakcióra késztette a kis teremnyi nézőközönséget.

A szervezők először különböző asszociációs, könnyen kivitelezhető gyakorlatokba vonták be a kört formáló nézőket, ezzel bemelegítve őket a rendhagyó színházi előadásra. Előzetesként Kállai Ákos projektvezető össze is foglalta, hogy mire készülhet a néző: 15 percig egy konfliktusokkal átszőtt produkcióra, majd ennek újrajátszására úgy, hogy a néző tapssal megállíthatja a feszült részeket, és megoldást javasolhat a problémák enyhítésére.

Irtózatosan kényelmetlen szituációkat követhetett végig a közönség, amelyek az iskolai zaklatásra, rasszizmusra, a pedagógusi nemtörődömségre és kiégettségre épültek. Köpködés, verekedés, rengeteg szorongás zsúfolódott a darabba, és sok néma segítségkiáltás a nézők felé, hogy később megpróbálják kívülállóként megmenteni „Misit” (Kolompár Gábor).

Miután elkezdődött az ismétlés, sokszor tapsolt valaki a körben ülőkből, és adott megoldási javaslatot a konfliktuskezelésre, amit utána élénk vita követett. A projektvezető meg is említette, hogy a felnőtt és gyermek közönség teljesen másképp kezeli a feladatot, a diákok gyorsabban, merészebben próbálják megváltoztatni az eseményeket, míg az idősebbek inkább többet elmélkednek. Ezt igazolta az is, hogy ki futott a program a keretidejéből, illetve nem született egy feloldozó végkifejlet, ami párakban hiányt okozott, de egyúttal egy reális üzenetet is hordozott; nem oldható meg minden gond.

A fórumszínházi jelleg a Jégtörő cselekményén kívül lehetőséget adott az önreflexióra, hiszen arra késztette résztvevőit, hogy a saját konfliktuskezelési eszköztárukat alkalmazzák, és azokat egyúttal újraértékeljék.

De ennél még tovább ment, hiszen aki elmondta az ötletét, hogy miként kellene a színészeknek változtatni a viselkedésén, hogy csökkentsék az indulatokat, be is kellett lépniük a darabba, helyettesítve a színészt, és eljátszani, amit ők javasoltak.

Bebizonyosodott, hogy tanácsot adni könnyű, de annak, aki kapja, nem feltétlenül ugyanolyan egyszerű azt megvalósítani. A Benkő Imola Orsolya szakmai vezetésével készült darab megmozgatta az embereket, egyre többen csatlakoztak bele a beszélgetésbe, még ha a 22 alkalomból most először Misit nem sikerült megmenteni.

Bemutatkoztak a Gangesz-Party fiúk

Három jó barát esti jammeléséből, kísérletezéséből fejlődött ki a Gangesz-Party fiúk formáció, amelyben B. Zetas Péter költő verseit zenésítette meg gitáron Oláh Norbert festő és énekelte el a szerzeményeket Szegedi Tamás színész. Oláh Norbert felvezetőjében elmondta, hogy a program keltetője a három fiatal által létrehozott Rombusz Műhely civil kezdeményezés volt, amelyben megpróbáltak egy olyan közeget teremteni, ahol tehetséges fiatalok szabadon gyakorolhatják, vagy éppen bemutathatják művészetüket. Így került alkotói kapcsolatba egymással a költő, a festő és a színész.

Oláh Norbert elmesélte, hogy külön kihívást jelentett számára, hogy dallamot kreáljon olyan verseknek, amik igazából nem rímelnek.

Ezt a problémát Szegedi Tamás néhányszor úgy oldotta meg, hogy énekből átváltott sima beszédbe, amellyel egyúttal jobban hangsúlyozta a tartalmat. Néhány számot játszott a trió, de a közönség biztató tapssal jutalmazta előadásukat.

Festett testen a költészet

Faludy György egykori felkaroltjával, Sárközi László költővel Benkő Imola Orsolya beszélgetett. Egy-egy fontosabb téma megtárgyalásának közbeékeléseként Frank Tímea, a Jégtörő színésze a költő verseit olvasta fel, miközben a darabban szintén résztvevő Kolompár Gábor és Mezei Tímea Szilágyi Szabolcs fehérre mázolt testére festették fel Sárközi kulcsszavait.

A költő őszintén beszélt hányatott sorsú életútjáról, Faludy Györggyel való termékeny megismerkedéséről, a nélkülözésről, és az ebből kiemelő társáról.

Keserű öntudattal mesélte, hogy a kortárs kritikusai mennyire nem látják azt az újítást, amit a szonett műfajában tett, és értetlenségét fejezte ki a jelenlegi irodalmi közízlés felé.

„Cigány vagyok? Ember vagyok!”– tért ki kettős viszonyára roma származásával kapcsolatban, amelyet először elidegenített magától, majd a cigányság történetének mélyebb megismerésével identitásává tett. Létezem, fázom, nyomor, barátok otthon – ezekkel a szavakkal szaporodott Szilágyi Szabolcs teste, amit utána lelkesen vizsgált meg Sárközi László társával. A költő zárszóként elmondta, hogy már nem ír verseket, és nem tudja, hogy a jövőben gyakorolni fogja-e még művészetét.

Az est záróeseménye a DESZínház két tagja, Bajzáth Ágnes és Krivi Dóra előadásával zárult, amelynek címe De mivel saját képmására teremtett. Jónás Tamás verseit dolgozták fel, a darabot pedig Lukovszki Judit rendezte, zenét pedig Katona Lóránt szerezte. Tavaly a Nemzetközi Roma napon mutatták be először. Alább olvashatjátok el a korábban írt kritikánkat.