A Maradj otthon! kampány margóján elismert és inspiráló kulturális személyiségeket kérdeztünk arról, miképpen dolgozzák fel a koronavírus-járvány kirobbanása óta jeletősen megváltozott, kihívásokkal teli és lelkileg megerőltető hétköznapokat.
Maradj otthon, de hogyan?
A felelős hozzáálláshoz tartozik, hogy otthon kell maradni annak érdekében, hogy ne fertőzzünk meg másokat, csökkentve ezzel a járvány terjedését. A világon több szakértő, orvos is kampányba kezdett az otthonmaradás érdekében. Azonban felmerülhet a kérdés: hogyan üssük el a karanténban töltött időnket. A kultúra ismert alakjait kérdeztük meg, ők hogyan vészelik át ezen időszakot. Az izoláció alatt megjelentetett villáminterjúinkkal inspirálni és erősíteni reméljük a felelős társadalmi magatartást. Interjúsorozatunk második részében Ott Anna, Hadik művészeti vezetője, a Société Budapest művészeti programszervezője, újságíró válaszol.
ContextUs: Mi az a négy szó, amivel kifejeznéd a négy sarkából kifordult világot?
Bizonytalanság, bizalmatlanság, elidegenedés, intimitás.
ContextUs: Szükség van rutinokra a karantén idején is. Mik a tieid?
A reggel egy nagy sétával indul a kutyáimmal. Reggeli után jógázom egy kicsit, átmozgatom magam, mert a két és fél hét üléstől/fekvéstől fáj mindenem. Ezután ha van épp munkám, akkor azokat elvégzem még friss fejjel.
Mivel az összes munkahelyem bezárt, a programok pedig természetesen elmaradnak, így jelenleg a munkám nagy részét az írás teszi ki (Könyves Magazin, Elle Magazin), ezután jöhet az ebédfőzés.
Ez a kedvenc része a napomnak, mert régen nem főztem, biztos voltam benne, hogy azért, mert nem tudok. Az elmúlt pár hét bebizonyította, hogy tudok én, ha akarok, ráadásul ez az egyik legkreatívabb feladata a napomnak.
Ezután jön a régóta áhított szieszta könyvvel, majd egy nagy, több mint egyórás séta újra a kutyákkal. A délután és az este már csak az olvasásról szól, körülbelül 4-5 órát egészen biztosan olvasok minden nap, ezt nagyon élvezem.
ContextUs: Melyik könyv fekszik az ágyad mellett?
Nathan Hill Nix című regényét olvasom, de az éjjeliszekrényemen már vár rám Murakami Haruki legújabb, két kötetes regénye, A kormányzó halála.
A Nobel-díj örök váramányosa, Murakami Haruki 25 év után állt újra közönség elé
A világ egyik legnépszerűbb regényírója, Marukami Haruki, aki januárban töltötte be 70. életévét, 1979-ben jelentette meg a Hallgasd a szél dalát! című első regényét, amelyért azonnal irodalmi díjat kapott. A 1987-ben kiadott Norvég erdő hozta el számára a hírnevet. Legutóbb 2017-ben jelent meg regénye Kisidancso Gorosi (angolul Killing Commendatore) címmel, amelyben a japán megszállók által 1937-ben elkövetett nankingi mészárlással foglalkozik.
A következő hetekben igyekszem kivégezni a gigantikus méretű, a hétköznapokban riasztóan hosszú regényeket, amik évek óta sorakoznak a polcomon. Murakami után Jonathan Franzen Javítások című kötete jön.
ContextUs: Ki az, akivel minden nap tartod a kapcsolatot?
Az anyukámmal és a barátnőimmel minden nap többször beszélek. Hálás vagyok a Facetime-ért és minden olyan alkalmazásért, ahol többen tudunk úgy beszélgetni, hogy közben látjuk is egymást. Egyre jobban kezd hiányozni a szeretteim közelsége.
Ott Anna, a Hadik művészeti vezetője: “Szerettem volna szembemenni azzal a sztereotípiával, hogy a művész elérhetetlen” – Interjú
Nem, de 11-12 éves korom óta írok naplót. Amúgy újságíróként végeztem, az Origo és a Heti Válasz is közölte cikkeimet, amik inkább csak könyvkritikák és -ajánlók voltak. Még fél évvel ezelőtt a WMN-nek és a Könyvesblog nak is írtam szintén ebben a műfajban, de mindig is nehéz volt, görcsöltem rajta, és soha nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
ContextUs: Melyek azok a társadalmi szokások, amin a válság után is változtatnunk kell majd?
Szerintem a járvány a legnagyobb sebet a bizalmunkon ejti és szembesít minket a mulandósággal is. Nem csak a halálra gondolok (bár azt is kendőzetlenül az arcunkba nyomja), hanem mondjuk a munkáink és az anyagi világ mulandóságára, vagy lelassulására, feleslegességére.
Ha most nem tanulunk meg helyesen stresszt kezelni, akkor nagy bajban leszünk. Ha pedig megtanultuk, akkor szuper lenne ezt majd a jövőben is helyesen alkalmazni.
Lehet, hogy nagyon naiv vagyok, de szeretném hinni, hogy ha ezen túl leszünk, akkor az anyagi élet helyett már inkább az emberi alapértékek lesznek fókuszban (a nagy autó helyett az emberi kapcsolataink mondjuk).
