Idén is megrendezték a Parallel Vienna Art Fairt, ahol több magyar művész is képviselte Magyarországot: a magyar kötődésű osztrák Kunstverein Eisenstadt galériától Tranker Kata képzőművész, az osztrák Datum magazin és a magyar Kahan Art Space galériától pedig Kőszeghy Flóra képzőművész-festőművész és Oláh Norbert festőművész.
Magyarok a Parallel Vienna Art Fairen
A hét éve, 2013-ban alapított nívós Parallel Vienna Art Fair (PVAF) nemzetközi kortárs képzőművészeti vásáron három magyar is képviselte Magyarországot: Kőszeghy Flóra képzőművész-festőművész, Oláh Norbert festőművész és Tranker Kata képzőművész.
A szeptember 22. és 27. között megrendezett vásáron Kőszeghy Flóra és Oláh Norbert az osztrák Datum magazin és a magyar Kahan Art Space galéria égisze alatt állíthatott ki a PVAF-en.
Mind a magazin, mind a galéria partnerei a bécsi képzőművészeti vásárnak, így delegálhatták azokat, akiket érdemesnek tartanak arra a korábbi kiállítóik közül, hogy nemzetközileg is megismerjék munkáikat. Kőszeghy és Oláh egy-egy nagyobb alkotást mutattak be.
A művész identitása és emlékei egy hatalmas festményen
Oláh Norbert – akit talán nem kell bemutatni a ContextUs olvasóinak – nagyméretű, Tűzfal a Szerdahelyi és a Karácsony Sándor utca sarkán című olajfestménye Budapest tűzfalain látható történelmi rétegeket jeleníti meg. Az alaposan kidolgozott kép egyfajta meditatív jellegű elmélyült munka, ami a művész identitását és emlékeit is tükrözi.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az elmúlt négy évben rengeteg munka készült a tűzfalak témában, úgy éreztem, a Tűzfal a Szerdahelyi és a Karácsony Sándor utca sarkán a legjobban sikerültek közé tartozik. Emellett fontos szempont volt a méret is. A munkáim egyik fontos tulajdonsága festészeti szempontból a részletes, aprólékos kidolgozottság és egy nagyméretű festménynél ez még reprezentatívabb[/perfectpullquote]
– mondta Oláh.
Mint hozzátette lapunknak, ez volt az első alkalom, amikor láthatta a nyilvánosság a szóban forgó festményét, még nem szerepelt más kiállításon.
Oláh Norbert: Hős, festő, építőmunkás / ContextUs
Nem tudom, de még a szüleim sem tudják megmondani a legkorábbi időpontot, amikor engem ez elkezdett érdekelni. Szerintem ez egy véletlenszerű dolog – sem naiv, sem szakmai tudásom nincs arról, hogy pontosan hogyan mennek ezek a dolgok, nálam csak egyszerűen nem következett be az a “rajztörésnek” nevezett esemény, amit az iskola szokott a legtöbb gyereknél okozni.
Elmondása szerint nagy érdeklődés övezte a képet, és abból az okból is örült a lehetőségnek, hogy több nemzetközi kurátorral és kritikussal volt szerencséje megismerkedni.
A tárgyak mint élőlények
Kőszeghy Spatial Cuts Vol.3. – ..LAS című installációja nagyméretű objekt, amely a tér falaival operál és méreteivel döbbenetes hatást nyújt. A ..LAS kifejezetten a PVAF-re készült – tudtuk meg a ContextUsnak nyilatkozó Kőszeghytől.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mivel a térbeli vágásokkal foglalkozó nagyméretű installációim helyspecifikus alkotások mindig az adott kiállítótérre reagálva készülnek el. Nem csak a méretük és az alakjuk változik, hanem a festészeti megoldások is eltérőek. Ezen műre 20 négyzetméternyi festményt készítettem, ami a felületét borította. A képek kifejezetten erre készültek és ennek a térbeliségét kívánták erősíteni. Festőként és építészként is fontos volt számomra ez a projekt[/perfectpullquote]
– mondta az építészmérnökként dolgozó Kőszeghy Flóra. Hozzátette, az ő munkáját is először láthatta a nagyközönség, ráadásul négy darabban szállították a helyszínre, mivel ott helyezte fel az utolsó rétegeket, így nem lehetett látni senkinek a végeredményt. „Amennyiben máshol kiállítanám, ismét változna. Mivel egyfajta élőlényként látom ezeket a tárgyakat” – tette hozzá.
Log into Facebook | Facebook
Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.
A képzőművészként és festőművészként is alkotó Kőszeghytől megtudhattuk, hogy a ..Las az Atlas szóból ered. Szeret úgynevezett szókollázsokkal operálni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mivel a képek és az objektek maguk is valaminek a részletei, kivágott darabjai, így a címek is ennek szellemében születnek. Fontosnak tartom azt, hogy a konkrét és az elvont határán megmaradjon a nézőnek a lehetősége arra, hogy beleláthasson valamit, amihez én csak támpontot adok. Ez a befogadói folyamat része. Szeretem kicsit megdolgoztatni az embereket[/perfectpullquote]
– fogalmazott.
Véleménye szerint meg tudta lepni a közönséget a ..LAS-szal, pozitív fogadtatás övezte a munkáját. Úgy véli, nem könnyű felhívni a figyelmet az embereknek, mert számos extrém alkotás látható egy-egy hasonló rendezvényen. Viszont az óriási lények, amiket épít, mint mondta, tudnak újat mutatni. Mint ahogyan Oláh, úgy Kőszeghy is elégedett a fogadtatással, „örül, hogy célba ér egy üzenet, amin ilyen sokat dolgozik az ember, főleg, ha az nem is egy konkrét üzenet, hanem inkább egy kérdés.”
Terhes, majomszerű figurák, akik a jövő zálogját hordozzák
A harmadik magyar művész Tranker Kata háromszoros Derkovits Gyula-ösztöndíjas (2014, 2019, 2020) és Smohay-díjas (2019) volt, aki lehetőséget kapott kiállítani. Tranker nagyszabású, Ancestors’s dish című installációja a 2018-ban alapított Kunstverein Eisenstadt nonprofit, tagsági alapú egyesület égisze alatt volt látható. Érdekesség, hogy az észak-burgenlandi határ közelében fekvő helyzete miatt az egyesületet különösen érdekli a szlovák és magyar művészekkel és intézményekkel folytatott határokon átnyúló együttműködés. A művészeti igazgató, Barbara Horváth is magyar származású – noha ő már nem beszéli a magyar nyelvet.
Trankernek idén szeptemberben nyílt kiállítása Katrin Plavcak osztrák művésszel a Kunstverein Eisenstadtnál. Az egyesület szerette volna az aktuális, Hairy Line című kiállítását népszerűsíteni a PVAF-en. Így került képbe Tranker, aki mellett Béatrice Dreux és Marcus Geiger munkáit állították ki a Konyhai történetek című PVAF-kiállításon.
Az Ancestors’s dish egy nagyméretű asztal, amelyen négy szobor és számos tojás helyezkedik el. Mint elmondta lapunknak a 2014-ben a Vienna Contemporaryn is kiállító Tranker, „a tárgyak némiképp kötődnek a kismartoni kiállítási anyagomhoz, amely az emberi evolúció és a fajok túlélési stratégiáival foglalkozik.”
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A Parallelen például a figurák közt több terhes, majomszerű figurát láthatunk a tojások között, akik kvázi a jövő zálogját hordozzák[/perfectpullquote]
– tette hozzá a Smohay-díjas képzőművész.
Elmondása szerint mostanában eléggé foglalkoztatja az a kérdéskör, hogy az emberi faj milyen tudatos-tudattalan döntések során jutott el a jelenig, illetve mindezek alapján miket feltételezhetünk a jövőről.
Mint számos külföldi és magyar művész, Tranker számára is kreatívan hatott a koronavírus-járvány eredményezte kijárási korlátozás – néhányuk, mint beszámoltunk róla, tippeket is adtak. Mint elmondta lapunknak, viszonylag friss munkáról van szó az Ancestors’s dish-t illetően, zömében a karantén alatt születtek. Bár a járvány miatt nem tudott részt venni, emiatt élőben nem láthatta az érdeklődők reakcióit, mindenesetre beszámolók szerint több komolyabb érdeklője akadt Tranker munkájának, sok látogató fotózta is.
Mi az a Parallel Vienna Art Fair?
Hét éve, 2013-ban Stefan Bidner, Daniel Haider és Max Lust alapította meg a Parallel Viennát, így „élősködve” Ausztria akkori legnagyobb művészeti vásárán, a Vienna Fairen, a bécsi képzőművészeti vásáron. Az „élősködve” szóval a fent említett alapító, Bidner élt egy 2015-ös interjúban. Mint mondta Bidner, az alapgondolat abból a törekvésből jött, hogy fiatal és kevésbé ismert művészeknek lehetőséget kínáljon bemutatni magát. Továbbá kiemelte: nem dolgoznak közvetlenül a Vienna Contemporaryvel, mindössze együttműködnek, illetve a Parallel Vienna Art Fair (PVAF) létezésével megkérdőjelezi a Vienna Fair kiválasztási kritériumait.
Az első PVAF a volt bécsi császári távirati irodában került megrendezésre, ahol közel 5 ezer látogató fordult meg. Egy évvel később már 8 ezerre rúgott az érdeklődők száma. 2015-ben az egyik társalapító, Max Lust nyugdíjba vonult, így lehetúség nyílt a szerkezetiátalakításra. A rendezvényre vonatkozó új követelmények miatt ezt GmbH – amely Kft.-nek felel meg – formájában valósították meg. Stefan Bidner és Daniel Haider, valamint Kaveh Ahi így megalapította közösen a Parallel Art GmbH-t 2015-ben. 2016-ban már több mint 15 ezer művészrajongó látogatta a rendezvényüket. 2017-ben mintegy 16 ezer ember látogatta meg a Schnirchgasse 9/a. szám alatti művészeti vásárt, amely a bécsi Sigmund Freud Egyetem egykori helyiségében volt. 2018-ban a PVAF tovább nőtt, és Bécs 2. kerületében, a Lassallestraße 1-be, a Rudolf-Sallinger-Platz 1-ba költözött.
