A bámulatos és lenyűgöző művészi igényességgel beállított képeket szájtátva bámulom. Valójában meglepő, hogy Ghána egyik városát látom, nem pedig egy Ridley Scott-filmet. A 15. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon kilencven percnyi alapos leckét és rémisztő jóslatot kaptam az eddig számomra ismeretlen helyről. Az Üdvözöljük Szodomában (Welcome to Sodom) teltházas vetítésén jártam a Toldi moziban.
A te számítógéped vagy okostelefonod is minden bizonnyal Szodomában végzi
Nem is olyan régen még egy érintetlen, mocsaras vidék volt Agbogbloshie Ghána fővárosában, Accrában. Mára a világ legnagyobb elektronikaihulladék-lerakója lett. Ez a Föld köztudottan legszennyezettebb és legmérgezőbb pontja. Körülbelül 6000 nő, férfi és gyermek él és dolgozik itt. A helyiek Szodomának hívják a telepet. Évente mintegy 250.000 tonna kidobott elektrotechnikai eszköz érkezik ide: számítógépek, okostelefonok, monitorok, autók és egyéb eszközök egy távoli digitalizált világból. Mindez teljesen illegálisan zajlik.
A két osztrák, Florian Weigensamer és Christian Krönes dokumentumfilmje ezt a különböző szereplőkből összetevődő, apokaliptikus társadalmat mutatja be. Végig az ott élő emberek személyes belső hangja narrálja a képsorokat, ami által őszinte, hiteles betekintést engednek az életükbe és munkájukba.
A jelenések könyvét idéző pokoli hangulatú szemétlerakó-város a helyiek számára rengeteg lehetőséget rejt magában.
Kis társadalmukban érdekes módon sokkal erőteljesebben van jelen a remény és ezért egy élettel teli, sajátos hangulat tölti meg a pokolian fekete füst alatt. Ez a 21. század populációjának abszurditása: az ember, mint a társadalom szemete, esélyek nélkül, számkivetetten, kitaszítva a szeméthegyek között. Bennünk hasít gondolatokat tovább: vajon az egyén ezért teremtetett a világra? A válaszért bizony elkeseredetten Becketthez fordulok: vajon Godot miért nem érkezik meg ezek közé sohasem?
Zenélnek, táncolnak, fociznak, füvet szívnak
Az egyik szereplő, akinek az a munkája, hogy leégeti a műanyagot és egyéb termékeket a rézkábelekről, arról mesél, a fű segít neki elviselni a tüzet és az abból kiváló mérgező anyagokat.
Az Üdvözöljük Szodomában olyan embereket ábrázol, akiknek a mindennapi léte teljes mértékben a modern technikától függ és sok esetben az is okozza a vesztét. Ez a hely tulajdonképpen a falánk nyugati ember digitális fogyasztási őrületének elátkozott következménye.
Van, aki abból él, hogy gyerekekkel vízzel töltött kis zacskókat árul a máglyákat égető munkásoknak.
Van, aki maga tákolta mágnessel kotorja a hamus, szemetes talajt az értékes rézért. A bádogból épült kis városállamban gyúróterem, sőt, még tévé is van, amiben leginkább amerikai pankrátorok viadalát nézik az idősebbek.
A marhák szabadon ki vannak terelve, az emberek között lófrálnak és túrják ők is a szemetet egy jó falatért.
A telep bejáratánál félőrült katolikus ember riogatja a belépőket az apokalipszis eljövetelével, és próbálja a muszlimokat megtéríteni.
Azt is megtudjuk, hogy mi lesz az összegyűjtött, kiégetett réz vége: beolvasztják és eladják. Visszakerül az anyag a rendszerbe és talán pár hónap múlva újra itt lesz majd Szodomában. Az elektronikus temető nem csak a ghánaiakat, de az Afrika más részeiről érkező menekülteket, kalandorokat is vonzza.
Shakespeare és Byron szelleme a szeméthegyek között
A legmeghökkentőbb történet a gambiai srácé, aki otthonában orvosnak tanult, amíg halálra nem ítélték, és ki nem csapták az egyetemről mássága miatt. A fiú a katolikus Ghána társadalmának kaotikus peremén a legnagyobb nyomorban is csillogó szemmel tekint az égre. Valójában lenyűgőző az összes karakter ereje és elgondolkodtató az életben maradásért való küzdelmes harca.
Megismerjük D-Boyt, aki Szodoma énekes sztárja, amikor éppen nem kábeleket éget.
A zenéje végigkíséri a filmet, és elképesztően jól írja le a hangulatát az egész helynek. Egy kamaszodó fiatal lány az identitásával harcolva fiúnak öltözik, hogy ne vizet kelljen hordania, hanem ő is rezet kaparhasson a földből, amiben több pénz van.
A sok kis történet bemutatásával a rendezés eléri, hogy a néző maximálisan azonosulni tudjon ezekkel a hús-vér emberekkel. Emlékezetes az a pillanat, amikor két srác talál egy telefont, amiben egy ismeretlen fehérbőrű fiatal férfi nyaralásáról készült képeit nézegetik. A leleményes emberek újrahasznosító üzemet is létesítettek a telepen. Az emberi alkotókészség és találékonyság nem ismer határokat!
Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!
Ahhoz, hogy megértsük a problémákat és felelősséget vállaljunk a bolygónkért, az első lépés a tájékoztatás. Ez a dokumentumfilm áthidalja a szakadékot, ami a fejlődő és fejlett világok között húzódik azáltal, hogy intim emberi sorsokat mutat be és ezt nem távolságtartóan teszi. Talán a nézők elgondolkoznak a film hatására azon, ők lokálisan miként tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy ne tartsák fent ezt a rendszert, és talán változtatnak a vásárlási szokásaikon is.
A sárga csizmák mementója: A múlttal élni, a jelenben tenni, a jövőre emlékezni
Ez a téma mind aktuálisabbá válik, mert kultúránk egyre inkább afelé tendál szinte minden aspektusában, hogy eldobjuk, ami nem működik és újat veszünk helyette. Sokféle reflexiót és vitát indít el ez az alkotás, mely nemcsak komoly társadalmi kritikáról, hanem hatalmas életszeretetről is tanúbizonyságot tesz.
