T2 = N3, avagy nosztalgiautazás Trainspotting ürügyén

Érdemes volt megnézni a T2 Trainspotting című filmet? Tetszett? És szerettem? Nos, az egyszemélyes referendumomon, nekem ez egy háromigenes népszavazás. De… Mert mindig ott van az a fránya de. Értékelés, három skálán: 3/5, 7/10 és 74/100, csak, hogy legyünk túl ezen, aztán jöhet a többi.

A regény, mármint a Pornó

Hat évvel az első film után jelent meg az említett könyv, az Edinburgh-i „csapat” tíz évvel későbbi újra-találkozását jeleníti meg, amikor is Beteg Fiú felnőtt film forgatására gyűjt pénzt, Spud regényt ír, Renton egy amsterdami éjszakai klub társtulajdonosa. Végül ez a forgatás hozza össze újra őket a skót fővárosban, a film főszerepét egy skót diáklányra osztják… John Hodge-nak, aki a főcím szerint a Trainspotting és a Pornó alapján írta a forgatókönyvet, azért egy legjobb eredeti forgatókönyv-címre lehetne jelölni. Megírta a saját Húsz év múlváját (Iásd: Alexandre Dumas D’Artagnan történetei is egy trilógiába ötvöződnek: A három testőr, Húsz év múlva, Bragelonne vicomte), amelyben, ugye, húsz évvel később vagyunk, Beteg Fiú bordélyszállóra keres befektetőket, amelyben a Madame egy bolgár bevándorló kéjhölgy lenne. Renton-t egy kis pénzügyi tanácsadó cégtől menesztik (na jó, legalább a város stimmel), Spud pedig sztorikat mesél Veronikának, a bolgár kéjhölgynek, aki ráveszi, hogy írja le őket, és a barátnője/felesége/gyerekének anyja az, aki már a címen gondolkodik.

P04Qj57Y

Ezt a filmet meg kell csinálni

Danny Boyle első három nagyjátékfilmjének főszerepére Ewan McGregort választotta. Aztán a negyediket már a végre aranyszobrocskás Leonardo DiCaprio kapta. Most, a nagy húszéves összeborulás kapcsán aztán a tengerparti homokba ásott sekély sírhantokból előkerülnek a „csontvázak” – egy rendező és egy színész közös munkájának, életeik sója-borsának titkai –, hogy miért is nem lett tíz évvel ezelőtt Trainspotting 2. Szeretném azt hinni, hogy valóban kibékültek, és valóban úgy érezték, hogy ezt a filmet meg kell csinálni; és nem csupán azért, mert aki imádta az elsőt, az megnézi a másodikat is. Mert ki nem imádta az elsőt? A vécés jelenetet, a halott csecsemő kísértését, Begbie humoros agresszivitását, Spud bamba tekintetét, a macsó extrém skót akcentussal beszélő Beteg Fiút?

Utils
Fotó: Variety

Nosztalgia 20 évre

A jó hír az, hogy senki sem változott túl sokat. A rossz hír pedig az, hogy senki sem változott túl sokat. Lehet nosztalgiázni. Vagy inkább megemlékezni, emléket állítani? Mert, ha én most leírom, hogy az első film brit és magyar bemutatója között találkoztam egy lánnyal, aki ugyanúgy fiatalkorú volt, mint Diane, amikor először szexelt Rentonnal – mi csak két évvel később, amikor betöltötte a tizenhatot, pont a születésnapján, pont, ahogy eltervezte, hogy pont velem „veszíti el” a szüzességét. Ahogy azt is eltervezte, hogy egy utolsó folyóparti szeretkezés után szakít velem, majd jött a kézzel írott levél – ahogy Diane is levelezik a Londonban élő Rentonnal –, hogy terhes, aztán fülkéből telefonálás egy másik fülkébe, hogy tévedés volt az egész. Nos, ha mindezt leírom, akkor nosztalgiázok nagy Edinburgh-i magányomban, avagy örök emléket állítok a hölgynek, aki húsz éve óriási hatással volt rám?

Trainspotting0017 0

Renton visszatér; az első film végén, amikor lelép a pénzzel, elmondja, hogy ő egy rossz ember. Szerintem is. De nem azért, mert ő adja az első adag heroint Tommy-nak, hanem azért, mert nem mondja el neki, hogy ő lopta el a Lizzy-vel készített háziszex-videókazettát, és nem az egész város recskázik a felettébb pikáns mozgóképeken. Renton továbbra is rossz ember. Azt hiszi, hogy ha visszaadja Beteg Fiúnak az ellopott négyezer fontot, azzal minden rendben lesz. Begbie elől gyáván elfut; talán Spud fogalmaz a legpontosabban, amikor meghiúsítja öngyilkossági kísérletét:

[email protected] az életemet, s most [email protected] a halálomat is!

A film rajongóinak nem kell aggódniuk: megkapják a jellemző vágásokat, a néha szürrealisztikus jeleneteket, az egy-két másodpercig kimerevített képkockákat. Skócia legrosszabb vécéje osztódással szaporodott, legalábbis a filmben. Tapasztalatom szerint egészen tiszták és kulturáltak a mellékhelyiségek, még ha van is köztük néhány furcsa kivitelezésű. És, bár a vonat modernebb lett, a hely ugyanolyan kihalt, ahol Renton a Felföld hegy-völgyeibe üvöltötte, hogy [email protected] skótnak lenni. Mert az angolok [email protected]ők ugyan, de skótok annyira bénák, hogy hagyták magukat [email protected]ők által gyarmatosítani. Igen, és még a kis fahíd is ugyanaz, ahol most a megemlékezés/nosztalgiázás-párbeszédre kerül sor. Szerintem az első film egész esszenciája ebben a jelenetben volt benne; és azt gondolom, a másodiké is ebben összpontosul.

Img 4946

Nosztalgiát érzek ki az egész filmből, a nosztalgiát, hogy milyen hatalmas élmény volt leforgatni az elsőt, és, hogy milyen váratlan hullámokat kavart világszerte. Még Diane is ezt az érzést fokozza, amikor csendesen odaszól Rentonnak, hogy Veronika túl fiatal hozzá. Pont Diane!

Brexit a Trainspottingban

Itt kell szólnom egy keveset a bevándorlásról. Az kell mondanom, hogy nem hagyható figyelmen kívül, hogy a forgatás alig egy-két héttel a Brexit-népszavazást követően kezdődött. A skótok a kiválás ellen, az angolok mellette szavaztak többségében, ez azóta is állandó konfliktust szül a brit parlamentben. Tulajdonképpen értelmetlennek érzem a reptéri jelenetet, amikor Renton megkérdezi az őt üdvözlő hölgyet, hová valósi. Szlovénia, jön a válasz. Az erre adott reakció nem túl szimpatikus. Ahogy az sem, hogy bolgár a Madame, aki csak a pénz miatt érkezett Edinburgh-ba, de hazavágyik – és haza is megy, lenyúlva a bordély felépítésére szerzett pénzt. Miközben a retróbár jelenet – amelyre túl későn jelentkeztem, ezért nem kerültem be a kiválasztott csoportjába – tele van távol-keleti statisztákkal. Olyan kettős érzés lengi körül az egész témát, mert a rendező angol, aki Skóciában forgatott, helyi történetet, helyi emberekről. Nem vagyok biztos, hogy ilyenformán sikerült-e erősíteni a szimpátiát a magamfajták irányába. Az viszont tény, hogy a referendum után elindult egy erőteljes migráció Angliából az északi területek felé.

Nosztalgia hatja át a bemutató utáni interjúkat is; Danny Boyle a Ewan McGregorral való megbékélésről beszél, és folyamatosan felidézi első három filmjét. Utóbbi Jonny Lee Millerrel a közös londoni albérletről mesél, ahol még Jude Law is velük lakott, és ahol egyikük sem mosogatott. A filmben, amelyből nem hiányozhat az okostelefon és a különböző applikációk, talán Begbie fogalmaz a legpontosabban: a világ változik; még ha mi nem is.

A világ változik, és lehet, hogy már nincs is szükség kultuszfilmekre. Lehet, hogy bőven elég megnézni popcorn-kóla mellett a második részt, és nosztalgiázni azon, hogyan is változtatta meg, forgatta fel életünket az első rész. Lehet.

Érdemes volt megnézni?

Igen.

Tetszett?

Igen.

Szerettem?

Igen.

De… Ez nekem nem elég. A három igen ellenére szomorú vagyok. Még akkor is, ha tudom, hogy ez is nosztalgia. Csak egy dolog tölt el örömmel: Magyarországon két héttel hamarabb mutatják be (2017. március 2.), mint az Egyesült Államokban.

Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból

ajandek a jovobol, uj kutyuk, uj technologia, hasznos kutyuk, hasznos technologia, hasznos targyak9

10 ajándék a jövőből, amit már most megvehetünk

A kiterjesztett valóság egyre elterjedtebb. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy úgy nyisd ki az ajtót, hogy a jelszót egy virtuális billentyűzeten gépeled be, amit csak te láthatsz. De használhatod szórakozáshoz is, például játszhatsz rajta olyan játékokat, mint a biliárd, és láthatod a golyók pályáját az asztalon.

titkok repulogeprol, titkok utaskiseroktol, repulogepes kisokos10

10 titok a repülőről, amit a légiutas-kísérők nem mondanak el

A légi marsallok inkognitóban repülnek, és szükség esetén megnyugtatják a zavart keltőket, vagy ártalmatlanná tesznek akár egy terroristát is. Az USA-ban, Franciaországban, Kanadában és sok más országban légi marsall szolgálat működik, erről még film is készült.

Nincs több cikk