A Casablanca rendezője, Michael Curtiz, vagyis Kertész Mihály a főszereplője annak a magyar filmnek, amely idén először lesz látható a hazai mozikban a Klasszikus Film Maratonon. A bemutató kapcsán beszélgettünk a Curtiz című film alkotópárosával, Topolánszky Tamás Yvan rendezővel és Sümeghy Claudia producerrel.
ContextUs: Tamás, egy korábbi interjúdban olvasható, hogy kedvenc korszakod a klasszikus Hollywood, tehát a ‘30-as és ‘40-es évek filmes aranykora. Minek köszönhető az éra iránti rajongásod?
Topolánszky Tamás Yvan: A múltunk iránti érdeklődés talán elsősorban a nagymamámra volt jellemző, aki izgalmas baráti társasággal büszkélkedhetett: Pilinszky János, Weöres Sándor és Illyés Gyula személyében. Gondolom, ennek a hatásnak köszönhető nálam a múlthoz való viszonyom.
Mióta az eszemet tudom, Hollywood érdekelt a legjobban, ezen belül is az aranykorszak áll legközelebb a szívemhez meg az ízlésemhez.
ContextUs: A kor sok ma is jól ismert rendezője és színésze közül miért éppen Kertész Mihály került az érdeklődésed fókuszába?
T.T.: Elképesztően tehetséges rendezőnek tartom, technikailag valószínűleg a legfelkészültebbek közé tartozott, engem mégis inkább a kifejezetten ellentmondásos személyisége fogott meg. Vannak nála sokkal híresebb rendezők, de olyan személyiség, amilyen ő volt, nagyon ritka.
ContextUs: És miért pont a Casablanca?
Sümeghy Claudia: Kevés olyan jó, életrajzi ihletésű filmet ismerünk, ami egy egész emberöltőt fog át. Kertész életében a Casablanca forgatása volt az az időszak, ami a viszontagságok miatt nagyon érdekes a számunkra.
Bár a Curtizben más művek forgatásain történt eseményeket, anekdotákat is ehhez az időszakhoz kapcsoltunk, ennek ellenére mindenképpen egy rövidebb életszakaszból szerettünk volna kiindulni.
ContextUs: Kertész magánéletéről ugyan keveset tudunk, de a fennmaradt történetek szerint nagy kalandor hírében állt. Milyen módszerekkel gyűjtöttetek információkat róla?
T.T.: Már az is nehéz ügy volt, honnan találunk kifejezetten róla szóló információkat, hiszen összesen talán hat-hét könyv vizsgálja komolyabban Kertész Mihály személyét vagy a Casablancát. Volt olyan köztük, amit az ember egyszerűen megrendelt az interneten, de olyan is, amit egyáltalán nem lehetett beszerezni. Egy svédországi könyvtárban talált, Kertészről szóló könyv fénymásolatát küldte el számomra egy ismerősöm.
Általában ilyen, fénymásolt könyvekből sikerült egy csomó információt megtudni, de alapvetően fél évet töltöttünk kutatómunkával a forgatás előtt.
De azt mondtuk, nem kezdünk el megfelelő tudás nélkül forgatni, először a pontos információkat akarjuk megszerezni. Minden, amit tudunk, ennek a kutatómunkának köszönhető.
ContextUs: Ahogyan a Casablanca forgatásánál a valóságban, úgy a Curtiz narratívájában is központi elem az állam vagy ha úgy tetszik, a hatalom konfliktusa a művésszel. Ez a motívum végig erőteljesen jelen van. Kerültetek már hasonló helyzetbe alkotás közben?
S.C.: Magyarországon két szervezet támogat filmkészítést: a Nemzeti Filmalap, valamint az NMHH Média Mecenatúra. Az előbbi aktívan ellenőrzi akár már a forgatókönyv-fejlesztést is, utóbbi viszont szabadságot ad, tehát ha megszavaznak egy forgatókönyvet, utána már nem szólnak bele a döntéshozók.
Nekünk nagyon jó tapasztalataink voltak ezzel a programmal, s a Mecenatúra égisze alatt készítettük a Curtizt is. A költségvetés kisebb ugyan, mint egy filmalapos projektnél, viszont olyan mértékben szabad kezet adnak a kreatív oldalon, hogy ez kezdő filmeseknek kifejezetten járható és szerethető út.
T.T.: A Mecenatúra attitűdjének az lehet a hátránya, ha nem megfelelő kezekbe kerül egy nagyobb összeg. De visszatérve a kérdésre, hogy szólt-e bele bárki a munkánkba: nem, soha senki sem.
Nagy támogatottságnak örvendett a film a készítése során és ezért igen hálásak vagyunk.
A Curtiz tervezésének kezdetén ugyan egy fontosabb döntéshozó négyszemközti beszélgetésen azt mondta nekünk, hogy szerinte ne csináljuk meg ezt a filmet, mert túl nagy falat és túl “szent” a téma. Nem gondolom, hogy ez nyomásgyakorlás lett volna, egyszerűen az ízlések különbözőségéről volt szó.
ContextUs: A Magyar Média Mecenatúra Program keretein belül készültek már filmjeid Levél Istenhez és A lehetetlen határán címmel. Az előbbi kisjátékfilm, utóbbi pedig dokumentumfilm. Alapvetően kísérletező típus vagy?
T.T.: Ezt magam sem tudom eldönteni, de az biztos, hogy a filmek esetében fontosnak tartom a változatosságot. Nagyon inspiráló számomra, hogy maga Kertész is olyan ember volt, aki folyamatosan különböző műfajokban utazott. De ilyen volt még Milos Forman, Stanley Kubrick és ilyen Steven Spielberg is. Esetükben sem nagyon lehet találni két olyan filmet, ami akár kicsit is hasonlít egymásra az életművön belül.
Nagyon szeretem az olyan alkotásokat, amelyeken elcsodálkozhatok, hogy nahát, ezt a két filmet ugyanaz a rendező készítette. Én sem szeretném önmagamat ismételgetni. Az a jó, ha egy rendező nem “rápaszírozza” magát a filmjére, hanem hagyja a történetet kiteljesedni.
ContextUs: Van-e olyan alkotás, ami a Curtiz vizuális előképének tekinthető?
T.T.: Ha a szűk folyosókon való kameramozgást nézzük, akkor a Birdmant említeném, ezenkívül a The Artist is inspirált néhány jelenetet, de nem akartunk feltétlenül archaizáló filmet készíteni.
A nagyon fontos cél az volt, hogy legyen kapcsolódás a ma nézőjéhez.
Mondhatom még a Good Night and Good Luckot George Clooney rendezésében, amiből még egy mondatot is elrejtettünk a Curtizben utalásként: “Good bye, Hal, and good luck!”. Persze az is tény, hogy amint egy rendező kiválaszt valamely előképet magának, leszűkíti a készülő alkotása közönségét az előkép-film rajongóira.
ContextUs: A díszletek és a korabeli Hollywood atmoszférájának hitelességéhez sokat hozzáad a fekete-fehér képi világ. Volt olyan időszak a forgatás előtt, amikor színesben képzeltétek el a filmet?
S.C.: Azt gondoltuk, legyen annyira izgalmas a cselekmény vizuálisan, hogy a néző ne is vegye észre, fekete-fehér filmet néz. Tehát legyen minden olyan részletgazdag, mintha színes lenne.
A zártkörű díszbemutatónk után kérdőívet küldtünk a nézőknek, és volt köztük, akinek fel sem tűnt, hogy fekete-fehér filmet nézett.
Pedig a fekete-fehér mellett csupán a piros volt az egyetlen szimbolikus szín. Akit magával ragadott a cselekmény, a beállítások és a világítás, annak az elméje “kipótolta” a színeket.
T.T.: Nagyon komoly döntés, hogy színes vagy fekete-fehér lesz-e egy film, de itt alapvetően mindenki érezte, hogy a Curtiznek fekete-fehérnek kell lennie. A képi világ miatt működött a kosztüm vagy a smink, a díszlet elemei. Egy ilyen döntésnek mégis rengeteg kockázata van, elsősorban az, hogy az ember nézőket veszít.
ContextUs: Kanadában, az évente megrendezett Montreáli Filmfesztiválon nívós első kategóriás filmek szerepelnek. Szász Attila kapta a legjobb rendezőnek járó elismerést az Örök télért 2018 nyarán, ti pedig, nem kis meglepetésre, elhoztátok a fesztivál fődíját.
S.C.: Mi ugyan elsőfilmesekként voltunk ott, mégsem az elsőfilmes kategóriában szerepeltünk. Ugyanis – mint mondták a szervezők – stúdiófilmes jellege van a Curtiznek, ezért nem érezték korrektnek, hogy az elsőfilmes csapatban versenyezzünk. Persze ennek mi örültünk a legjobban, ez nagyon megtisztelő volt számunkra. A zsűrielnök kiemelte Dobos Evelin és Lengyel Ferenc játékát, a forgatókönyvet és a rendezést – talán ennek is köszönhető, hogy a legfőbb díjat hozta el a film.
Szász Attila rendező: „A titok és a félelem mindig egy jó utazás”
Csak a keretek változtak, mivel korábbi filmjeinket is mozis gondolkodással készítettük, mozis élményt szerettünk volna nyújtani. Az első két film jóval alacsonyabb költségvetésből készült. Az első jelentősebb léptékváltásunk az volt, ami nagyságrendekkel nagyobb költségvetésből készült. Az esetében pedig az volt a különbség, hogy már biztosak lehettünk benne, moziban fog debütálni, hiszen a Filmalap támogatta.
Aminek külön örültünk, hogy a legjobb rendező díját is magyar alkotótárs, Szász Attila vitte el Örök tél című filmjével.
ContextUs: A hamarosan kezdődő Budapesti Klasszikus Film Maraton alkalmából premier előtt, szeptember 12-étől pedig műsorrendi vetítéseken lehet látni a magyar mozikban a filmet. Mire számítotok a montreáli pozitív fogadtatás után, ezúttal hazai terepen?
T.T.: Lehet, hogy itthon az emberek kevésbé fogják érteni, mint a külföldi közönség, de megpróbálunk felkészülni erre és az ezzel kapcsolatos kritikákra is. A nagydíj ellenére egy film szerethetősége ízlésbeli kérdés, de reméljük, hogy minél több embernek fog tetszeni. Fontos, hogy a néző az intellektuális tartalékait is igénybe vegye, amikor beül a Curtizre. Ha a közönség, mondjuk, vígjátékot akar látni, akkor a filmünk elképesztő csalódás lesz neki. Amennyiben viszont olyan filmre készül, ami szórakoztató, ugyanakkor intellektuális útravalót is kínál, akkor sokkal jobb élménnyel fog távozni a moziból.
S.C.: Elképzelhető, hogy a Casablanca-vonatkozás miatt most olyanok is beülnek a moziba, akik esetleg tíz éve nem voltak. A Curtiznél fontos az idősebb korosztály is, mert az eddigi kommunikációs kampányunk során kiderült, hogy az idősebbek is szeretik a film romantikáját, nagyon viszi őket a film érzelmes jellege. Amiatt pedig, hogy angol nyelven játszódik és sok benne a külföldi színész, egy amerikai film érzetét kínálja. A magyar közönségben a Hollywood iránti vágyakozás még mindig megvan.
ContextUs: Mik a további terveitek?
S.C.: Részben elsőfilmes tapasztalatlanságból, részben szándékosan mi is beleestünk abba a hibába, hogy nem kezdtük el időben fejleszteni a következő filmtervet. Mivel a Curtiznél nagyon alacsony költségvetéssel dolgoztunk, még mindig szinte mindent mi csinálunk – olyanokat is, amelyek már bőven nem rendezői vagy produceri feladatok. Szóval jelenleg kis csúszásban vagyunk, de jó lenne már most ősszel is pályázni akár egy first drafttal. Tamással működtetünk egy produkciós céget is, amelyben reklámfilmekkel foglalkozunk.
De még leginkább a Curtiz forgalmazásával vagyunk elfoglalva, Tamás pedig a következő játékfilm készítésére szeretne koncentrálni.
T.T.: A jövőben is szeretnénk megtalálni a témákat, amik izgalmasak annyira, hogy szívesen foglalkozzunk velük akár 3-4-5 évet. Tehát nem az a fontos, hogy a következő filmünk is fekete-fehér legyen, hanem az, hogy a sztorihoz igazítsuk a stílust és a vizualitást. Számunkra a névjegynél fontosabb a történet.
CV
Topolánszky Tamás Yvan filmrendező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design szakán diplomázott. A Halluci-Nation produkciós cég alapítója. Felesége és alkotótársa, Sümeghy Claudia brand-manager, producer. A Curtiz című, első egész estés játékfilmjük premier előtt a Klasszikus Film Maraton alkalmából is látható szeptember 9-én, egyszerre Budapesten és Egerben. Szeptember 12-től látható országosan is a mozikban.
