Törőcsik Mari nyitotta meg az idei Ördögkatlan fesztivált. Méghozzá telefonon, amit élvezet volt hallgatni, már csak amiatt is, mert Bérczes László volt a vonal másik végén. Ezzel a kihangosított telefonbeszélgetéssel indult a kilencedik ‘Katlan.
Miért ne lenne színházértékű előadás a megnyitó egy kulturális fesztiválon? Az biztos, hogy az országban egyedülálló módon indított a ‘Katlan, már ami a fesztiválnyitást illeti. Ott volt a színpadon mindenki, aki számít: Bérczes László, Kiss Móni és egy telefon, vagyis Törőcsik Mari hangja. A színésznő mesélt nagy találkozásokról, nagy pillanatokról és az Ördögkatlan néhány fellépőjéről. Törőcsik Mari így kezdte a rendhagyó megnyitót.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Üdvözlök mindenkit! Esterházy Péter, ez a név egy óriási személyiséget és egy nagyon nagy tehetséget jelent. [/perfectpullquote]
– Kérdezzek? – felelt Bérczes Laci – Móniról ne feledkezzen meg.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ide figyeljen! Van itt egy pár név, akiket kiválogattam, mert rengeteg őrületes tehetség jelenik meg az Ördögkatlanban, és ott van a lányom is mindig a párjával. Szervusz, drága Teréz és Zoli, magát is köszöntöm. Na, jól van, folytatom. Szóval Hernádi Juditról szeretnék beszélni. Szolnokon tíz évig voltunk együtt színészek. És egyszer tudtam, hogy valami történt a kocsijával, talán szervizbe ment. Szóval tudtam, hogy vonattal jön. Mondom, kiugrom elé, hadd örüljön, hogy nem kell taxit fognia. S ott várok, majd meglát engem Juci. Megáll egy pillanatra, odajön, átölel és elkezd zokogni. Mondom: „Juci én örülök, hogy Te ennyire örülsz, hogy én itt vagyok, de hát azért zokogni nem kell.” Ekkor azt mondta: „Tudod, Mari utoljára édesanyám várt így engem, aki pontosan napra egy idős veled és már nem él.” Így kicsit kisírtuk magunkat és ennyit Juciról. Kívánok neki nagyon szép koncertet. Utána személyesen is találkoztam Röhrig Gézával, aki költőként a Saul fia főszereplője. Egy csodálatos valaki volt, egy csodálatos élmény. El is mondtam neki, hogy mindig igyekeztem nem színjátszást folytatni, hanem létezni. Mert létezni kevés, azt tudni kell, hogy mikor mire gondolok, vagy ha kinézek, miért nézek ki, vagy mit látok. És így elmondhatom, hogy volt hat-hét estém és néhány „pillanatom” hatvan év alatt, ez nem kevés. Én nagyon csodálom a Röhrig Gézát. Utána még Udvaros Dorottya – mert tudom, hogy ő a díszvendég – remélem, Dorottya, egy dalt azért ellejtesz ottan az embereknek, hadd örüljenek. Aztán itt van még Lázár Kati, akinek Jászai Mari-estje lesz, hát szeretném látni, hogyan bírja, mert én már azért nehezen bírom. Elmúltam nyolcvan éves. Tehát Lázár Kati az ország legnagyobb színésznője. Megyek tovább… Péterfy Bori. Na, hát Péterfy Bori, olyan bánatos vagyok. Tudni illik Péterfy Borival együtt játszottunk a Nemzeti Színházban Alföldi igazgatása alatt. És ő ott játszott egy darabban, nem mondom, hogy miben (mert hosszú lenne elmondani). Énekelt és nagyon rossz volt a szöveg, pedig az ország egyik legjobb írója írta, és a zeneszerzőt sem inspirálta a dolog. Sajnálom Borit, hogy nem láttam akkor. De felhívott a lányom, hogy „Péterfy Bori énekel a TV-ben, közvetíti a televízió este.” Megnéztem. És én nagyon szeretem. Péterfy Bori csókollak, szívemből szeretlek! Nem beszélek sokat?[/perfectpullquote]
– a közönség nevet.
– Nem! Mondjon valamit a Zsótérról…
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Jó, mondok valamit a Zsótérról, csak még akartam Mucsiról, de akkor mondom Zsótért. Azt mondom rá, hogy egy őrült gazember. Annyira szeretem és annyira őrült és annyira gazember, hogy rávesz mindenre. Mindenre. Amit megint kitalált, hogy mit játsszak… El sem merem mondani. De nagyon szeretjük egymást, mi felfedeztük egymásban a rendezőt és a színészt. [/perfectpullquote]
– Mari, már csak egy valami hiányzik, hogy megnyisd a kilencedik Ördögkatlan fesztivált.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Hát idefigyeljen, amikor ön engem felkért Cseh Tamással, én elvállaltam és megtisztelő volt, de engem nem fognak látni – mondtam magamban. És amikor drága Tamás már nem élt, elmentem. Megláttam a fesztivált és azt mondtam, hogy „Én nem vagyok normális.” Ott álltam, hatalmas zenekarok, remek színházak és én. Akkor gondoltam, hogy ha mindemellett rám kíváncsiak, akkor tényleg nem normálisak. Majd Bérczes Laci felvitt a színpadra, az egész közönség egyszerre kiabálta: „Nem vagyunk normálisak.” [/perfectpullquote]
Ezzel szeretném megnyitni a fesztivált, vagy mi ez, ünnepséget. Nagyon szeretem!”
… És ez még csak a kezdet, hátra vannak a legjobb előadások, fellépők és koncertek.
