A kaliforniai Alien Ant Farm ‘95-ös fennállása óta most először adott koncertet Magyarországon, egy Európa-turnénak köszönhetően.
A kevesebb néha káromkodás
Két zenekarral érkezett az Alien Ant Farm. Az egyik a Local H tagjai, akik egy érdekes, kétemberes formációt alkotnak immár 25 éve, illetve a chicagói Soil – tipikus hosszúhajú, ütemre fejet rázós rockzene. A dalok közti átkötőszövegek nagyobb része pedig inkább volt káromkodás, mint lényegi információ vagy a közönséghez szóló üzenet.
Maga a koncert nagyon jól volt megkomponálva: piros pont jár az elején és a végén felhangzó űrhajós hangeffektekért, amik azt jelezték, hogy ezek a földönkívűliek most leszállnak a Dürer nagytermébe, és birtokba veszik az egész helyet a jelenlévőkkel együtt. Ami a koncepcióval kapcsolatban hagyott némi kívánnivalót maga után, az a füst és stroboszkóp hiánya volt.
Pedig mi más illene egy űrbéli pop-punk bandához, nem?
De a fénytechhnikus nagy sajnálatára ez a zenekar kérésére volt így.
Az MTV-ből élek 17 éve, oké?
Az első kérdés az volt a közönséghez, hogy ki látta még a bandát az MTV-n, így ezzel meg is alapozták, hogy mire számíthatunk majd az este folyamán. A zenekar egy hatalmas energiabombát dobott le hétfő este, később sem hallottam emiatt senkit panaszkodni.
Alien Ant Farm – These Days
Music video by Alien Ant Farm performing These Days. (C) 2003 Dreamworks Records
Amiatt viszont már annál inkább, hogy vannak viszonylag új számaik is – nem csak a These Days –, mégsem játszottak sokat 2005 utántól.
Ti tudtátok, hogy 2015-ben is jelent meg még lemezük? Retrónak (ezt leírni is rossz, most 2018-ban, hogy ami a kétezres évek végén volt, az majdhogynem dinoszurusz egy ásatáson) persze tökéletes volt, minden ismert szám lement, közönség énekeltetése, az ilyen alap dolgok mind megvoltak.
Szerencsére itt nem álltak meg, nem hakni volt, mint a hasonló stílusjegyekkel felvértezett Limp Bizkit – a 2014-es, budapesti koncertjükön a kötelezőt lehozták, majd ott meg is álltak.
Miért kell pogózni mindig?
A legszimpatikusabb megnyilvánulásuk az volt, amikor a nyolcadik számnál – egy lassú, érzelmes szám –, amihez nem illően az egyik arc a tömegben kialakított magának egy méretes kört, hogy legyen helye megőrülni.
A frontember, Dryden Mitchell egész egyszerűen megkérte a közönséget, hogy szóljanak rá a srácra, nyugodjon meg, mert ez egy “love song”, amit történetesen az édesanyjának és a Linkin Park tavaly elhunyt énekesének, Chester Bennington emlékének ajánlanak.
Igen, valóban vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem illik. Voltak még szép pillanatok, mint amikor Mitchell már az első számnál benn volt a tömegben, a későbbiek során is többször említette az édesanyját, a kisfiát.
Nagyon humorosak és közvetlenek voltak a fiúk, nem faarccal állták végig a dolgot. Sőt, látszott, hogy ők is jól érzik magukat, sokszor megköszönték az energiát, amit ez a koncert is ad nekik, illetve azt, hogy itt lehetnek Budapesten. Mitchellnek még mindig tündéri hangja van, a dob pontos, és valahogy még mindig jópofák, hiába aputestűek már majdnem mind.
Nem csak a 20 éveseké…
Amibe bele lehet kötni a füst és az újabb számok hiányán kívül az a Vans Warped Tour. Ez egy koncertsorozat, ahol ugyanazok az arcok járnak a koncertekre, mint x évvel ezelőtt, fiatalokat egyre kevesebbet látni. Ezen a bulin is ez volt a helyzet. Egy idősebb pár körülbelül 20 éves fia volt a legfiatalabb, onnantól kezdve csak késői huszasok és attól fölfelé… Kár, hogy nem mozgat meg fiatalabbakat is, mert elég jó, amit csinálnak.
Az Alien Ant Farm is a régi, jól bevált MTV-s arculatra alapoz, jól hozza a pop-punkos, néhol kicsit nu-metálos apuka zenekart. Nincs is ezzel semmi baj, ameddig ilyen hangulatú estéket tudnak csinálni, és látszik rajtuk hogy szívvel-lélekkel tolják.
Persze biztosan uncsi ugyanazokkal a számokkal nyomulni több mint 15 éve, de ez valószínűleg a menedzsment hibája, hiszen van 5 albumnyi számuk, lenne miből válogatni rendesen.
Ja, és igen, senki ne aggódjon, eljátszották a Smooth Criminalt is!
És álljon itt egy Instagram-poszt Dryden Mitchelltől, mert tényleg kimeríti a cukifaktort!
Happy Birthday Son. I Love Him Like No Other. Just For Intel,,, I sleep in my studio alone. And every morning little Dryden comes Rollin In, and jumps in my bed. He’s wide awake but he just stares at me. He rubs my chest and tickles my hair. The man is pure love. I’m terrified of the day this stops, but for now he is my king, and I his queen <3
No Description
