Csendes Nóra a Margó-díj legfiatalabb jelöltje, olyan elsőkönyves író, aki alig került ki a középiskola falai közül. Első regénye, a Zápor utca rögtön port kavart a hazai irodalmi körökben, pláne, hogy ilyen fiatal író tollából született. Nóri az Aranymosás pályázatát nyerte meg a kéziratával, de annak ellenére, hogy viszonylag tapasztalatlan elsőkönyves, már jól belelát abba, hogyan is működik itthon a könyvkiadás, és mikor kell kompromisszumokat kötni a szakmán belül. Többek között a Zápor utcáról, alkotói szokásairól és a hazai könyvpiac sajátosságairól kérdeztük.
ContextUs: Mi a te katalizátorod az írásra?
A nyugalom, amiről mindig azt hiszem, hogy nagyon hiányzik, és ha megkapom, rögtön megtöltöm melankóliával és önmarcangolással. Amikor már elég rossz, akkor elkezdek írni (ez mostanában sajnos vagy szerencsére, nem sűrűn fordul elő). Ahhoz, hogy hosszan kitartsak egy történet mellett, kell valami nagyon kínosan személyes vonatkozás is, ami miatt végig izgulok, hogy mi lesz, ha kiderül, de amit csak az íráson keresztül tudok megemészteni.
ContextUs: Hogyan indult a most debütáló regényed? Mi a Zápor utca születésének története?
Az alapötlet egy szilveszter éjszakán született, mikor egy barátnőmmel kitaláltuk, hogy teleírjuk két párhuzamos történettel azt az üres füzetet, ami pár héttel korábban leesett elénk a gimnázium folyosóján. Nem vagyok túl jó csapatjátékos, eléggé leuraltam a tervezgetést, úgyhogy végül nálam maradt a regény mindkét szála. Onnantól kezdve két füzettel jártam bioszra és törire, jegyzetelés helyett a Zápor utcát írtam.
ContextUs: Rengeteg nálad tapasztaltabb író is nehezen teszi le a tollat, mindig csinosítgat, úgy érzi, hogy soha nincs vége a történetének. Hogyan döntötted el, hogy készen áll a sztori az Aranymosás versenyre?
Én is elég sokáig simogattam, de október környékén már éreztem, amit a rajzoknál is szoktam, hogy még több belenyúlás már csak ártana neki. Pályázatokat csak később kezdtem keresgélni.
ContextUs: Mit gondolsz, lett volna lehetőséged a verseny nélkül is kiadni a történetedet?
Nem hiszem.
A legtöbb kiadó már ismert szerzőkkel dolgozik, sok helyen nem is fogadnak kéziratokat, és ahol igen, ott is több hónap a visszajelzési idő, ha visszajeleznek egyáltalán.
A magánkiadás biztosabb, de ezt nem mertem volna megkockáztatni.
ContextUs: Amikor elkészült a könyv, gondolkodtál rajta, hogy szakmailag elismertebb kiadókhoz is beküldd a kéziratot?
Voltak ilyen ábrándjaim, de gyorsan rájöttem, hogy elég esélytelen ezzel próbálkoznom 16 évesen, abszolút kezdőként.
ContextUs: Mit gondolsz, a kicsit tinis történet és a hangulatban ehhez passzoló borító ellenére a szakma felfigyel majd a könyvedre?
Maga a téma szerintem nem kellene, hogy hátrány legyen, a tiniknek ugyanúgy igényük van az igényes irodalomra, mint az idősebbeknek, és a klasszikusok mellett fontos lenne, hogy a saját világukra is tudjanak a szépirodalom üvegén keresztül tekinteni.
Az ilyen típusú regényekből, főleg a magyar, Magyarországon játszódó történetekből szomorúan kevés van, a Zápor utcával szerettem volna kicsit összébb varrni az itthoni ifjúsági irodalomnak ezt a lyukát.
Belülről nehezen tudom megítélni, mennyire sikerült, és az is érdekes kérdés, ki számít szakmának. A kiadómon belülről és kívülről is kaptam nagyon kedves visszajelzéseket, olyanoktól, akiknek a véleménye nekem sokat számít. Nyilván vannak dédelgetett álmaim, hogy honnan mit szeretnék hallani, de erre van még bőven időm.
ContextUs: Több borítóötlet készült a könyvedhez, amiket a nagyközönség is láthatott. Miért éppen emellett döntöttetek?
A Könyvmolyképzőnél hagyomány, hogy a borítót az olvasók tervezhetik meg, és az író a beérkezett tervek közül választ. A végső tervet viszont a kiadó választotta, a saját szakmai tapasztalatai alapján.
ContextUs: Formatervezőire jársz a MOME-n. Miért nem te kreáltad meg a regényed borítóját?
Én is küldtem be terveket, de sajnos ebben a kérdésben nem találtuk meg a közös nevezőt. A végső borítótól függetlenül ez máig elég fájó pont. Szerintem egy könyv hangulatát elkapni iszonyúan nehéz, főleg, ha az illető nem is olvashatta előtte a teljes történetet. A saját terveimben igyekeztem megjeleníteni azt a kedves-bús, borús atmoszférát, amit a regényben. A kiadó viszont más szemszögből tekint a borítókra, és ebbe a képbe nem illettek bele az én elképzeléseim.
ContextUs: Hogyan nézett volna ki a te terved?
A saját borítótervem sokkal kevésbé volt konkrét a véglegesnél. Fotó helyett is inkább rajzoltam, az egyetlen motívumnak pedig a felhőt választottam. A lilás-bordós-rózsaszínes árnyalatokkal a könyv édeskés-szomorkás hangulatát akartam megjeleníteni. Direkt nem akartam egyértelműen kifejezni, milyen történetet takar, olvasóként is a minimalista, megfejteni való borítókon akad meg a szemem.
A Facebook-oldalamon egyébként fent vannak a saját terveim is, a azok közül a felhőset vállalom. (mosolyog)
ContextUs: Vannak olyan írási rituáléid, amelyek megkönnyítik számodra az alkotást?
Ha mondjuk, esik kint az eső, és rajtam van a kedvenc, óriási, bolyhos pulcsim, és a kezemben egy bögre forró tea, az egészen ideális, de a legfontosabb a nyomás, hogy éppen valami fontosabbat kéne csinálnom.
ContextUs: Írás közben megfogalmaztad magadban, hogy kinek is szól ez a történet? Mennyire építetted fel így tudatosan?
Hiába gondolkoztam ezen sokat, elég zavarosak maradtak az elképzeléseim. Mert tinikről szól, szóval tiniknek is kéne szólnia, főleg, hogy én is kamasz voltam, mikor írtam. De közben ott van az ötvenes évek, ami miatt a nagymamámat és a barátnőit is érdekelhetné, és egyáltalán, az anyákat, akik kíváncsiak, hogyan is gondolkodik a most tizenéves lányuk.
Az olvasói visszajelzések egyébként pont ezt tükrözik vissza, sok családban két-három generáció adogatja egymásnak a könyvet.
Az, hogy nálam idősebbek, akiket nem ismerek, maguktól elolvassák, amit írtam, még mindig hihetetlen és csodálatosan jó érzés.
ContextUs: Két szálon fut a történet: a 18 éves Bogi, és az ’50-es években élő Róza életútját ismerhetik meg az olvasók. Mit gondolsz, mennyire sikerült hitelessé tenni a nálad jóval idősebb főhőst?
A nyolcvan éves, megkeseredett nő nézőpontjába elég nehéz volt belerázódnom. Figyeltem a körülöttem lévő időseket, beszélgettem velük, le-lejegyeztem a szófordulataikat. Írás közben pedig folyamatosan kértem a visszacsatolásokat a barátaimtól, így alakult ki szépen lassan a mostani hangulat.
ContextUs: Te vagy a Könyvmolyképző kiadó legfiatalabb publikált szerzője, de egyébként is ritka, hogy 18 évesen valaki könyvet írjon, és azt a kiadásig el is juttassa. Mit gondolsz, mennyit számít a könyved sikerében az, hogy meglepően fiatal vagy? Ha idősebb korodban adtad volna ki a könyvet, ugyanekkora figyelem övezné, mint most?
A tizennyolcadik életév legnagyobb előnye, hogy nem visszaemlékezve írtam a fiatalokról, hanem úgy, hogy szinte velük egyidős voltam.
Szeretném azt hinni, hogy az író személye egyébként nem függ össze ilyen minőségben a regénnyel.
Jobban örülnék, ha azért olvasnák többen, mert tudnák, hogy mik a saját életemből kiragadott vonatkozások benne, de a koromat a kiadó is felhasználta a reklámban, és én is visszahallottam, hogy sokan emiatt lettek kíváncsiak a regényre.
ContextUs: A Margó-díj jelöltjei között szerepeltél, ez katalizátor lehet arra, hogy a szakmához is eljusson a könyved.
Az igazi figyelem a döntősökre irányul (akik közül nem is tudom, kinek szurkoljak jobban), én egyelőre maradok a „majd egyszer” típusú álmaimnál. Persze sose lehet tudni.
ContextUs: Párhuzamot vonhatunk Bogi karaktere és Csendes Nóra között? Mi a helyzet Róza karakterével, őt kiről formáltad?
Akik valamennyire ismernek, Bogival azonosítanak, akik jobban, azok mindkettőjükkel. Mikor írni kezdtem, szerintem is jobban hasonlítottam Bogira, aki néha kicsit gyerekes, elveszett, naiv, de pozitív és szeretetteljes. Azóta több lett kicsit bennem a Róza, a józanság, a bizalmatlanság, a ragaszkodás.
ContextUs: Facebookon az egyik posztodban azt írtad, hogy elég keveset olvasol. Volt mégis olyan kötet, amit felhasználtál a Zápor utcában?
Módosítok, hullámokban olvasok keveset. Van viszont, hogy nem tudok meglenni könyv nélkül. A Zápor utcában konkrét könyveket nem használtam fel, legalábbis nem tudatosan.
ContextUs: Követed a kortárs irodalmat? Van olyan író, akire, akár példaképként, felnézel?
Nem szeretnék példaképeket állítani, de nagyon tudok lelkesedni egy-egy író könyveiért. Régi nagy kedvencem Grecsó Krisztián, új nagy kedvencem pedig Gulyás Péter, akivel egy „évfolyamban” nyertünk az Aranymosáson, és akinek nagyon szorítok a Margón is. A nyáron egy másik, későbbi jelölt, Storno Milán könyve, a Földalatt nyár is a kezembe került. Ez volt az első kísérleti regény, amit olvastam, és nagyon-nagyon remélem, hogy sok ilyen lesz még.
ContextUs: A regényben több helyen felbukkan több művészeti ág is, te is a MOME-re jársz. A történet során ki akartál fejezni valamit azzal, hogy a szereplőknek is művészeti hátteret adtál?
Szándékosan nem. Utólag visszagondolva ez is talán a hiányról szólt. Szeretem azt kiírni magamból, ami nincs, a Zápor utca tele van a kisebb-nagyobb hiányaimmal. Akkoriban Kecskeméten, egy állami gimnáziumban tanultam, és a rajzszakkörön kívül nem sok kapcsolatom volt a művészvilággal, úgyhogy írtam magamnak egyet.
ContextUs: Miért éppen az ’50-es évekig nyúltál vissza a történet egyik szálában?
Az alapkoncepció a fiatal lány-idős néni felállás volt, az ötvenes évek véletlenül jött ki. Ez a korszak viszont már régebben is érdekelt, valószínűleg az elfojtottsága vonzott, hogy annyira nem volt szabad semmit se csinálni, és ebből a semmiből mégis olyan hatalmas, katartikus tettek robbantak ki, amiket a mai, lusta szabadságunkban képtelenek vagyunk megvalósítani.
ContextUs: Hogyan tudtad ezt a korszakot korhűen ábrázolni? Milyen eszközökhöz nyúltál az időszak felkutatásában, feltérképezésében?
Igyekeztem a lehető legalaposabban utána kutatni a kornak, az akkori karaktereknek. Filmeket néztem, olvasgattam, a nagyszüleimet is bevontam, hogy minél jobban belém ivódjon az ötvenes évek hangulata. Volt, hogy már a regény befejezése után visszaolvastam a jegyzeteimet, és akkor jöttem rá, hogy amiről azt hittem, hogy a saját kitalációm volt, valójában szinte szóról szóra leírtam egy ilyen mesélés alatt.
ContextUs: Mit vihetünk magunkkal a Zápor utca olvasása után?
Szerettem volna feszegetni kicsit a kérdést, hogy léteznek-e jóvátehetetlen hibák, hogy vannak-e döntések, amiket csak egyszer hozhatunk meg. És hogy a legfontosabb, legáltalánosabb emberi problémákat hogyan oldja meg két különböző személyiség két különböző korban, van-e a korunk szellemének valami hatása a döntéseinkre vagy a személyiségünkre.
ContextUs: Az egyik Facebook-posztodban azt írod, hogy a Zápor utca nem készülhetett volna el a Magashegyi Underground nélkül. Ezt kifejtenéd bővebben?
Szeretem szenvedtetni magam, főleg, ha írni akarok, és az egyik legerősebb eszköz arra, hogy megéljem a szomorúságot (vagy a boldogságot, csak abból nem lesznek regények), nekem az a zene. A Magashegyi Undergroundot külön kiemeltem, de az egész Zápor utca tele van magyar zenei utalásokkal, néhol egyértelműen, néha közvetetten. Akkoriban rengeteg Punnany Massifot, Szabó Balázst és 30Y-t hallgattam, ha most jönne ki regényem, abban több lenne a Pegazusok Nem Léteznek és a Mayberian Sanskülotts.
ContextUs: Készül az újabb kötet?
Készülget. Most nincs olyan sok időm nyavalyogni, másodéves vagyok a MOME-n, dolgozok, cserkészkedek, és valahogy úgy sakkozok az időmmel, hogy akkor se tudjak pihenni, amikor már tényleg szükségem lenne rá. Ötletek vannak, de hiányzik az a bizonyos katalizátor.
ContextUs: Gondolkodtál, hogy kikacsintgatnál a regény műfajából?
Gondolkoztam, de a kisregénynél merészebb elképzeléseim nem születtek. A novellaírás felé szépen pislogok, de nem pislog vissza rám, a prózán kívüli világ pedig alkotói szemmel túl ijesztő nekem.
ContextUs: Lelkesen használod a Tumblr felületét az írásra, ide rövidebb történeteket publikálsz. Várható, hogy egyszer novellákat is kiadsz majd?
A tumblr-novelláim (ha lehet így nevezni őket) főleg levezetések, egy soha be nem fejezett regény darabkái, vagy a kreatív írás kurzusra beadott házi feladataim. Töredékek innen-onnan. Eddig nem terveztem velük ennél tovább, de semmit nem zárok ki. (mosolyog)
CV
Csendes Nóra 1997-ben született Kecskeméten. Általános iskolás korában kezdett el meséket írni. Első regénye, a Zápor utca a IV. Aranymosás Irodalmi Pályázat nyertes alkotása. Írás mellett rajzol és cserkészkedik. Jelenleg Budapesten él, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másodéves formatervező hallgatója, mellette a kecskeméti 121. Dr. Vetéssy Géza cserkészcsapat rajparancsnoka.
