Ha Norvégia kerül szóba mindenkinek a fjordok, a vikingek és az elképesztően magas árak jutnak az eszébe. Pedig művészetben sincs itt hiány, egyből ott van a leghíresebb norvég, Edvard Munch. De van egy másik alkotó, aki legalább ugyanannyira meghatározó alakja Oslónak. Ő Gustav Vigeland, aki egy egész parkot hagyományozott a norvég fővárosra.
Az oslói Frogner parkban található a világ legnagyobb publikus szoborgyűjteménye, melyben egyetlen művész, Gustav Vigeland (1869-1943) alkotásai láthatóak. De ki is volt ő? Többek között a Nobel-békedíj medáljának tervezője, aki műteremért cserébe hagyományozta alkotásait Oslóra, beleértve a szobrokat, rajzokat, metszeteket és modelleket is, azzal a feltétellel, hogy azokat mindenki számára szabadon hozzáférhetővé kell tennie a norvég fővárosnak.
A szobrok az emberi élet összes lehetséges érzelmét, stádiumát bemutatják. Születés, halál, szerelem, barátság, támogatás és eltaszítás… A végtelenségig lehetne folytatni a sort azokról az ember életét meghatározó érzésekről, stádiumokról, kapcsolatokról, amik megjelennek Vigeland munkáiban. Mindezt a szó szoros értelmében lemeztelenített emberalakok olyan őszinteséggel fejezik ki, amik szinte zavarba ejtik a látogatót. Némely ábrázolás annyira intim, hogy úgy érezhetjük, már-már megzavarjuk a szobrokat azzal, hogy nézzük őket.
Az alakok folyamatos mozgásban vannak, táncolnak, játszanak, ölelkeznek, vagy épp elengedik egymást. A gránitból és bronzból megformált robusztus figurák mozgékonyságának, játékosságának kontrasztja egészen különös atmoszférát teremt. A látogató minden szobornál percekig időzne, annyi apró felfedezni való részlet rejlik meg az alkotásokban. De erre nincs idő, a parkban több mint 200 szoborcsoport található, és a hosszában szimmetrikusan elnyúló sétány több mint 850 méter hosszú.
Óriási gránit és kovácsoltvas kapu vezeti fel a parkot, mely Vigeland munkáira jellemzően egyszerre finom és monumentális. Ezen áthaladva az ötvennyolc bronzszobrot felvonultató hídon haladhatunk át, mely olyan híres alkotásokat mutat be, mint a Babák támadása vagy a Dühös baba, melyekkel különböző netes mémekként már biztosan sokan találkoztak. De a megmosolyogtató alkotások mellett a mindennapi élet és kapcsolatok legegyszerűbb pillanatai is megtalálhatók, mint a kéz a kézben sétáló pár, vagy a gyermekével játszó édesanya.
A híd a rózsakerttel keretezett óriási gránitszökőkúthoz vezet. Ennek közepén hat óriás alak tart egy tálat, melyből a víz a húsz fával körülölelt medencébe folyik. Ezek első pillantásra hétköznapi növényábrázolásoknak tűnnek, de ahogy közelebb haladunk, feltűnik, hogy itt is emberek bújnak meg a törzsek és ágak között. A víz körfogása és az emberalakok természettel való összefonódása igazán szép allegóriája a létezésnek.
Innen felfelé folytatjuk utunkat a 14 méter magas, egyetlen kőtömbből három éven át faragott Monolitten felé, mely az emberi lét küzdelmeit jeleníti meg az egymásba tekeredő alakokkal. Az ide vezető lépcsősort további harminchat óriási gránitszobor díszíti. Megtört, segítségre szoruló alakok, elesettség és a támasznyújtás kerül itt középpontba, és centrális szerepet kap az ölelés jelentősége is. A szobrok stilizált arcvonásaik ellenére is rendkívüli érzékletességgel fejezik ki a legfinomabb rezdüléseket. A park záróeleme a bronz Életkerék. Ebben négy felnőtt és három gyerek gyűrűt formáló alakja jelképezi az örökkévalóságot és az egymásrautaltságot.
A Vigeland park meghatározó eleme Oslónak nemcsak a turisták, de a helyiek is szívesen időznek itt. A művész egykori műterme helyén pedig jelenleg múzeum áll, így aki nem elégszik meg a park ingyenesen látogatható szobraival, az itt folytathatja kalandozásait Gustav Vigeland izgalmas világában.
