Már akkor a szart kerestem az interneten, amikor még betárcsázós volt

0
61
Hirdetés

Az Elefánt zenekar tavasszal mutatja be legújabb nagylemezét. Szendrői Csabát, a banda frontemberét – aki egyben social media manager is – kérdeztük a szövegírásról, az új anyag részleteiről, de kitekintettünk a magyar irodalmi élet körüli botrányokra is.

ContextUs: Hogy álltok az új lemez munkálataival?

Amikor először nekiálltam megírni az interjút, még úgy kezdtem, hogy épp most van a sziszifuszi munka: idegtépő 17.000-szer hallgatós, semmi sem tetszik, fogalmam sincs, milyen lesz, utálom, egész fasza, na, most meghallgatom sétálás közben, ezt még azért cserélném, ezt már nem lehet, hú, de sokba került ez a lemez, jó tök mindegy, most már minden legyen, akkor jó… De most, pont először hallgatom a mastereket, szóval hú. Azt hiszem, kész. Nem tudom, mi fog történni vele, de készen van.

ContextUs: Kétévente adtok ki albumot, ha az eddigi tendenciát nézzük. Ez nálatok a munkafolyamat szerves része, vagy egyszerűen a véletlen műve?

Is-is. Igazából folyamatosan a dalírás fázisában vagyunk, ha épp nem koncertezünk, akkor is zenélünk. Szóval így kétévente illik valamit fel is venni, mert ha még tovább várnánk, elavulnának a számok. Ha minden jól megy, egy év múlva lesz egy rendhagyó, köztes lemez is, de arról egyelőre többet nem mondok. Igazából én ezt a részt szeretem a legjobban, bár most egy kicsit szerintem kimerültünk. Szóval azért nem bánom, hogy még egy harmadik hónapig most nem lemezt veszünk fel. Megőszülnék. Teljesen.

ContextUs: Az új lemez vizuális megjelenéséért Kovács Adél divattervező, és Takács Benedek grafikus felelnek. Adél a zenekar billentyűsének, Kovács Zoltánnak a húga, aki a divat világában mindig valami nagyon izgalmas dologgal rukkol elő. Mit várhatunk az új lemez ezen dimenziójával kapcsolatban? 

Még mi sem tudjuk pontosan. A lemezfotózás előtti napon írt Adél, hogy vett nekem egy bomber dzsekit a fotózásra, és reméli, hogy jó lesz rám. Nem vagyok pontosan az a bomber dzsekis alak, de majd a fotókon látjátok, hogy működött. Nem hiszem, hogy különösebben szar az ízlésünk ruhák terén, de azért néha nem árt nálunk okosabbra bízni a dolgot. Pláne, hogy most ezen sem nekünk kell gondolkodnunk. Adél pontosan tudja, hogy mi az, ami hozzánk illik és mi az, ami nem. Nem hiszem, hogy holnaptól neon halpikkelyekben fogunk lófrálni.

ContextUs: Az előző nagylemez a Launching Gagarin Records & Managementnél jelent meg, az egyik legelismertebb magyar zenei guru, Schram Dávid masterelésével. Az új anyagnál is marad ez a felállás?

A kiadó marad, de a felvételek most Válik László kezében voltak, egészen más is volt a szándékunk, mint eddig. Egy jóval szőrösebb, koszosabb, furcsább világa lesz a lemeznek, a zene élő mivoltára sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk, mint eddig. Kicsit vissza akartuk hozni a ’90-es évek elejét hangzásban, miközben elég modern eszközöket használtunk fel dallamok kicsikarásához. Ezt nem nagyon tudom ennél jobban elmondani. Dávid közben el is költözött az országból, szóval bármennyire is szeretjük egymást, most itt volt a helye valami újnak ezen a téren is.

Fotó: Az Elefánt hivatalos Facebook-oldala

ContextUs: Manapság a legtöbb magyar zenekar előszeretettel próbálja meg a külföldi térhódítást. Ti gondoltatok erre a megjelenést követő turné során?

Bennünk nincs meg ez a kényszer, legalább is bennem biztosan nincs. Fogunk játszani külföldön, de én speciel képtelen vagyok nem az anyanyelvemen dalszöveget írni, és előadni egyelőre. Én inkább azt sajnálom, hogy a magyar nyelvű dalok nem tudnak teret hódítani maguknak. Évtizedek óta nem volt olyan hazai zenekar, aki áttört volna egy bizonyos határt, miközben azért nem csak angol nyelvű dalok és bandák tudnak sikereket elérni a világban.

Szerintem tud a magyar nyelv annyira szépen csengeni

hogy azt annak is jól essen hallgatni, aki egy kukkot sem ért belőle. Persze elég nehéz ezt belülről megállapítani.

ContextUs: A lemez előfutárának is tekinthető Madarak című számhoz forgatott klipetekbe számos motívumot csempésztetek, és egy nagyon izgalmas vizuális megközelítéssel készült. Mi volt az alapkoncepció, illetve mennyire fedi le a képi megvalósítás a dal és szöveg mondanivalóját?

Mivel a dalszöveg ebben az esetben elég szimbolista jellegű, ezért ha direkt jelenít meg a klip valami konkrét elemet belőle, az akkor sem tekinthető alapvető értelmezésnek. A hallgató feladata, hogy érzelmeket társítson azokhoz a költői képekhez, amiket a dal megjelenít és a film csupán azt erősíti, vagy viszi tovább, értelmezés nélkül. Az árnyjáték volt a koncepció –  azt hiszem, ez telitalálat. Ha az első sorból indulunk ki („lekapcsolom a lámpát a városban, ne félj”), akkor azt érezzük, hogy ez valamiféle inverz valóság, ami sötét. Az árnyék gyakorlatilag a fény hiánya, ami ugyanakkor nem is létezhet nélküle.

ContextUs: Az Elefánt-szövegek mindig valamilyen kaotikus, velejéig lírai kontextusban csapódnak le. A szövegírást illetően hogyan képzelhetjük el a munkafolyamatot?

A szövegírás az én tisztem, és igazából nincs meghatározható mechanizmus. Mostanában azt hiszem, az az egészségesebb, ha a zenével együtt nagyjából párhuzamosan születik meg a dalszöveg. Ez az első fázisban gyakran zenére improvizált, elnagyolt sorokat jelent, amik segítenek később helyretenni a szótagokat és szótagszámokat, hogy énekelve is gördülékeny maradjon a szöveg. De kifejezetten sok olyan dal lesz az új lemezen, ami/amiknek részletei eredetileg egy versemben szerepeltek, vagy bizonyos gondolatokat és képeket onnan emeltem át. Mindemellett – eddig is így volt, de egyre inkább – fontos a számok közti összefüggések megteremtése lemezen belül. Viszont előszeretettel reflektálok akár korábbi dalokra is – persze ez sokszor talán más számára nyilvánvaló. Ez az egész picit önző dolog is, talán egyre inkább erről van szó. Azt szeretném, hogy a mi univerzumunkba igazán csak az lásson bele, aki amúgy is szeret a sorok közt olvasni. És persze hiszek abban is, hogy nem mindig az a lényeg, amit én akarok adni. Néha fontosabb, hogy mi az, amit a befogadó kap tőlem függetlenül. Így olvadnak össze a világaink – sokan meglepődnének, ha elmondanám, hogy egy-egy dal mögött mi van az én fejemben.

ContextUs: Az új lemez megjelenése előtt várhatunk még dal- vagy klippremiert?

Nem.

ContextUs: Mit lehet tudni az album hivatalos megjelenési dátumáról?

Március közepén jelenik meg a lemez, elsőként online, a lemezbemutató koncerteken pedig már fizikai formában is meg lehet majd vásárolni.

ContextUs: Ha jól tudom, szabadúszó szövegíróként, social media managerként is tevékenykedsz az Elefánt mellett. Mióta és hogyan kapcsolódtál a marketing világába?

Igazából már főiskolára is azért és úgy jelentkeztem, hogy ezzel foglalkozhassak. Gyakornokként már kreatívként dolgoztam, most pedig épp a kapujában állok, hogy saját cégem legyen. Szeretek babrálni a szavakkal. Ha már a zene bizonyos szinten túl nem szólhat a pénzről, nem árt, ha az ember olyanból él, ami kapcsolódik a hobbijához. Az, hogy végül a social media lett a szakterületem, igazából egy természetes folyamat része. Nekem nagy szerencsém, hogy viszonylag hamar felismertem ezen felületek kikerülhetetlenségét. Aztán megtanultam használni őket, és most már egészen rutinosan tudom, hogy milyen termék és szolgáltatás milyen közönséghez szól, és hogyan lehet megszólítani a különböző fogyasztói rétegeket.

ContextUs: Ha már szóba került a szöveg… Jelenleg a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. aránytalanul magas támogatása leverte a biztosítékot a szakmánál. De több zenész is kifejezte nemtetszését ezzel kapcsolatban. Érdekelne a te véleményed is!

Aki ismer, pontosan tudja, milyen véleménnyel vagyok a jelenlegi politikai erőterek centralizáló törekvéseiről. (Most itt szerepelhetne egy hosszú sor ízes káromkodás, képzeljétek ide.) Meg úgy általában az ’elitről’ – aki egy kicsit is a kultúra világában mozgolódik, az hamar szembesül azzal, hogy milyen hátulütői vannak annak, amikor egy adott politikai oldal kezében van a művészet megítélése. Borzasztó, hogy manapság bármit fel mer használni a politika a saját érdekei szerint. Furcsa anarchia az, amikor egy hatalmas hagyományokkal rendelkező JAK (József Attila Kör – a szerk.) működése épp a „konzervatív” erők hatására lehetetlenül el. Ez szerintem elég sokat elárul ma arról, amiben élünk. Semmi sem az, aminek látszik.

Senkinek nem lenne baja ezzel az intézménnyel szerintem, ha igazságos lenne

és a működtetésében azok is részt vehetnének, akiknek az elmúlt években, évtizedekben rengeteget köszönhet a magyar irodalom. Az, hogy ez nem így történik, önmagában is szégyen, ezt szerintem nem is kell ennél jobban ragozni.

Amúgy meg rohadtul unom, hogy miközben ezeket a sorokat leírom, ellenzékiként csak liberális lehetek – amikor bárki olvassa ezeket a sorokat, automatikusan kategorizál. Miközben bennem elég alaposan keveredik már a konzervatív eszme a szabadság központúsággal. Nekem nem csak a jelenlegi rendszerrel van bajom, én örök ellenzéki vagyok. De kétségtelen, hogy rövidke életem során soha nem éreztem még annyira azt, hogy folyamatosan az értékrendemmel ellentétes dolgok történnek. Szerintem ma egy felvilágosult ember már nem oldalakban gondolkodik, az értékrendem nem egy valaki által összeszedett szabályrendszer, hanem az objektív megállapítások sora. Viszont annak ellenére, hogy nem hiszek a tiszta liberalizmusban, még mindig nem nagyon van jobb eszme ennél. A liberális gondolkodás nevében még soha nem öltek meg senkit. Az más kérdés, hogy én is tapasztalom, hogy a liberális eszmék mögött húzódó tehetetlenség viszont káros, ha én valami miatt csalódott vagyok, az éppen ez. Látom az okosabbnál okosabb társaimat megfulladni a tehetetlenségben, a beletörődésben. A saját sötét nyomorult világukban, amiből gyengék kimozdulni. Bár az utóbbi időben egyébként valamiféle feltámadást is kezdek érzékelni magam körül – meglátjuk.

Ahol keveredik minden, ami nekem fontos, az a vágyódás az ismeretlen iránt, és ez nem ellentétes a hagyományok tiszteletével. Ez a nyitottság mögött meghúzódó tetterő is, ahol szerethetem úgy a történelmem és a magyar sorsot minden gyászával együtt, hogy közben nem kell magamat jobbnak tartanom bármelyik másik nemzetnél. Közhelyek, de miért ne lehetne így gondolkodni?  Miért ne lehetne azt mondani, hogy a kultúra minden felett áll, még akkor is, ha nem lehet belőle pénzt csinálni? Hogy az irodalomban legyenek azok sikeresek, akik jók. Hogy ki a jó, azt mondhassák meg azok, akiknek nem számít az, hogy honnan kapják a fizetésüket.

ContextUs: Mennyire követed az írók/költők munkásságát? Van, aki példakép?

Nagyon eklektikus ez, nagyon sok közeli ismerősöm/barátom van benne a mostani kortárs irodalmi elitben. Inkább beszélgetek velük, ha tehetem, és akkor nem kell a gondolataik értelmezésével annyi időt elfecsérelni, mert rímek nélkül is megkapom őket. (nevet) Persze ha kötetük jelenik meg, elolvasom, irigykedem kicsit, aztán próbálok nem arra gondolni, hogy ilyet én úgyse tudok, és inkább csinálnom azt, amire képes vagyok. Mostanság kifejezetten elengedtem a magyar irodalmat. Nem azért, mert bajom van vele, csak rákattantam Murakami Harukira, szóval most csak őt olvasom. Amúgy is ilyen vagyok kicsit:  ha valakit megszeretek, kifacsarom, vagy megunom. De addig más nem érdekel.

ContextUs: Maradjunk az irodalomnál! Tavaly létrehoztál egy szerzői Facebook-oldalt, azt megelőzően, 2015-ben pedig egy Tumblr-oldalt is, ahol megosztod a verseidet és a személyes momentumaidat is. Költői pályán is gondolkodsz?

Igen, lesz kötetem, ez szinte biztos. Hogy pontosan milyen és mikor, azt még nem döntöttem el. Az elmúlt 5-6 évben felhalmozódott annyi gondolat, vers, sor és bekezdés, hogy azok közül már talán össze tudok karmolászni elegendőt egy ilyenhez. Viszont képtelen vagyok költőként gondolni magamra, én kreatív szövegíró vagyok – bármit jelentsen is ez. Ezzel remekül tudom mentesíteni magam a felelősség alól, hogy versenyeznem kelljen más költőkkel és írókkal.

ContextUs: Hány versed van már kész állapotban?

Van pár száz, aminek egy csekély része az, amit most perpillanat felvállalnék. Nagyon nehéz kérdés ez. Ehhez majd kelleni fog egy szerkesztő, aki helyettem ítélkezik.

ContextUs: A közösségi médiában futó platformjaidat végignézve, a trash mint műfaj is igen vonz.

Az internet pöcegödre mindig is az egyik kedvenc otthonom volt. Már akkor a szart kerestem az interneten, amikor még betárcsázós volt… Mindig ámulatba ejt, hogy bár sokszor gondoltam, hogy OK, ez itt az alja, de aztán nem. Az emberi lelemény gigászi méretű pro és kontra. Engem a kontra kicsit jobban érdekel, mint mást. Mea culpa.

Az Elefánt április 14-én mutatja be az új lemezét az A38 Hajó színpadán. Facebook-esemény ITT.

Fotók: Benke Hunor