Csaknem 800 éves, fából készült szobrokat tártak fel régészek Dél-Amerika legnagyobb prekolumbián városromjánál, Peru északi részén. A húsz figurális szobor egy kivételével remek állapotban maradt fönn. A leleteket szeptemberben fedezték fel a kutatók Csan Csan, az egykori csimu birodalom fővárosának romjainál.
A csimu kultúra 900 és 1450 között virágzott a mai Peru északi partvidékén. Az egykori csimu birodalom fővárosa, Csan Csan – amelynek neve azt jelenti, ragyogó Nap – Trujillo mellett található. A hajdanán csaknem 20 négyzetkilométer kiterjedésű várost 30 ezren lakhatták. Az 1986 óta a világörökségi helyszínek közé tartozó várost turisták ezrei keresik fel minden évben.
A 70 centiméter magas szobrokat a Nagy Csimu palota egyik szertartásterméhez vezető folyosó falába vájt hasadékokban tárták föl. A domborművekkel díszített folyosót, amelyet teljesen betemetett a föld, még júniusban fedezték fel.
Az ásatást vezető Arturo Paredes szerint a fekete színű szobrokon bézs színű agyagmaszk van. A hátukon egy kör alakú tárgyat, feltehetőleg pajzsot viselnek. A szakember szerint ezek lehetnek a Csan Csanban eddig feltárt legrégebbi szobrok.
A munkálatokban részt vevő egyik régész, Henry Gayoso szerint a folyosót négyzetek díszítik, akár egy sakktáblát, valamint a mai Peru északi partvidékén élő prehispán kultúrákban közös mitikus szimbólum is megtalálható benne.
A városban számos egyéb épület mellett 10 nagy, fallal körülvett, égetetlen téglából emelt épületegyüttes, úgynevezett ciudadela állt. A fellegvárakat az egymást követő uralkodók székhelyének tartják. Minden ciudadela királyi temetkezőhelyet, lakónegyedet, raktározási és újraelosztási célokat szolgáló épületeket, kerteket, és nagyméretű ciszternákat foglalt magában.
Restaurálás közben 240 éves titkos üzenetre bukkantak egy Krisztus szobor belsejében
A már említett két papírlap a közeli El Burgo de Osma katedrálisának káplánja írt. Joaquín Mínguez, aki 1777-es keltezéssel írta alá levelét, beszámolt arról, hogy a szobrot Manuel Bal faragta, valamint információkat közölt az adott korszak gazdasági, vallási, politikai helyzetéről. Leírta például, hogy milyen volt a püspökség termése, mik a gyakori betegségek – maláriás láz, tífusz.
A várost 1470-ben az inkák foglalták el, de az 1532-ben bekövetkező spanyol hódításig helyi közigazgatási központ maradt. Az eredeti komplexumból mára csak 14 négyzetkilométernyi terület maradt fenn, de erre is komoly fenyegetést jelentenek a környezeti behatások, a fosztogatás és a városok terjeszkedése. A területen csaknem 500 ember, köztük 50 régész dolgozik a lelőhely és kincseinek megóvásán.
