Előkerült A víg özvegy rádióoperett-változatának 1941-es felvétele, az egyedülálló hangdokumentumra a Filmarchívum által fenntartott Gramofon Online szerkesztői és kutatói bukkantak rá egy hanglemezhagyaték vásárlásakor.
A különleges felvétel meghallgatható a Filmarchívum Youtube-csatornáján. A Magyar Nemzeti Filmalap pénteki közleménye szerint az 1941-es hangfelvétel előkerülése szenzációsnak számít a magyar rádiózás történetének dokumentumai között, hiszen a Magyar Rádió hangarchívuma az 1945-ös ostrom idején egyetlen hangjáték – Az ember tragédiája 1938-as, üzletekben is árult, így fennmaradt előadása – kivételével teljes egészében elpusztult. Emellett csupán töredékek, néhány perces, röntgenfilmre vagy lakklemezre vágott házi felvételek maradtak meg, amelyeket az akkori középhullámú rádióadásokból otthon rögzítettek a megszállott rádióamatőrök.
Ezekből a vegyes minőségű szilánkokból és a filmhíradó tudósításából is világosan kiderül azonban, hogy a második világháború előtti időszakban hatalmas energiákat mozgósítottak egy-egy rádiós hangjáték kedvéért, amelyeket minden alkalommal „élőben”, keverés és mindenfajta utómunka nélkül rögzítettek a rádióstúdióban. Igazi bravúr volt ez a műfaj, amely időbeli terjedelménél fogva nem sok próbát engedhetett meg, ráadásul a rendezőnek, színészeknek és a zörejezőknek is egyazon stúdióban kellett dolgozniuk az egyetlen mikrofon szűk hatósugarában – írják az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Az első rádiójátékokról nem készült hangfelvétel, később azonban már egyre többet felvettek a PVC alapú, hajlékony, úgynevezett Decelith-lemezekre, amelyeket 1936-tól kezdett gyártani egy német celluloidgyár.
Ezek képezték a Magyar Rádió hangarchívumának legértékesebb részét, hiszen a felvételek sok esetben csak egy példányban készültek.
A most előkerült hangfelvétel sem teljes, mégis hiteles képet ad a háborús évek rádiókultúrájáról. Az 1941-ben felvett lemezeken A víg özvegy 140 perces rádióoperett-változatának mintegy fele maradt fenn. A felvétel a színházi közvetítésekhez hasonlóan eredetileg háromrészes volt. A fennmaradt 74 percnyi hanganyag egybefüggő, a cselekmény a második felvonás közepén ér véget a 28. lemezoldalnál. A közismert Lehár-operett rendezője az 50 éve elhunyt Németh Antal volt, aki ezekben az években a Magyar Rádió drámai osztályát is vezette.
A hangjáték szereplői az akkori idők legnagyobb énekes színészei, akik közül sokakról ez a hangjáték az egyedüli fennmaradt hangzó dokumentum. Ilyen a férfi főszerepet alakító Laurisin Lajos is, aki a németek 1944-es bevonulásakor a Magyar Rádió irodalmi osztályának fődramaturgi székében épp az akkor eltávolított Németh Antalt váltotta.
A női főszereplő Honthy Hanna volt, akit ebből az időből szintén csak legfeljebb filmről ismerhetünk. Egyedülálló színpadi karrierjének első évtizedeiről jóformán csak fényképek maradtak fenn. Emellett számos operaházi és prózai színész is játszik a hangjátékban, amely az 1941-es karácsonyesti bemutatót követően még kétszer, 1942-ben és 1943-ban is szerepelt a rádió műsorán.
A közlemény szerint ma már megválaszolhatatlan kérdés, hogy a 14 darab Decelith-lemez hogyan kerülte el a Budapest ostromakor bekövetkezett pusztulást, vagy hogy hová tűnhetett a rádiójáték hiányzó másik fele.
