Volt már floppy, bakelit, cédé, bor és videójáték is, ami még hiányzott a sorból, az a Kerekes Band Kábé23 című könyve. Színes-szagos és lapozgatható imázselem. Olyan, mintha a zenekar tagjai odébb csúsznának a kanapén, helyet kínálva az olvasónak, hogy közösen nézegessék az elmúlt éveket, és ahogy a fülszövegben is írják, „nevessenek együtt”. Csarnó Ákos és Fehér Viktor avattak be minket a kötet születésének kulisszatitkaiba. Elképesztő módon a zenekar brácsásának és dobosának mindenre van egy jó sztorija.
ContextUs: A Kábé23 mondhatjuk, hogy a Kerekes Band naplója, egy kézzel fogható mérföldkő. Azt írtátok, nem igazán tudjátok, hogy ezt a könyvet kinek is szánjátok: magatoknak vagy a közönségnek. Ez kiderült azóta?
Csarnó Ákos: Nekem. (nevet) Nagyon szeretem lapozgatni, sokat is olvastam már. Reméljük persze, hogy a közönség is nagy örömmel forgatja majd.
Fehér Viktor: Ezeket leginkább a koncertközönség fogja megvásárolni. Egyszer beszélgettem egy rajongóval, akiről kiderült, hogy öt éve minden koncertünkön ott van, de én sosem láttam. Azt mondta azért, mert ő mindig hátul áll. Esetleg megvásárolja a cédéket és lehet, hogy már egy könyve is van. Olyannal is találkoztam, aki vett vagy húsz cédét karácsony előtt, mert mindenkinek azt ajándékozta.
ContextUs: Miért éppen 23 év után adjátok ki a könyvet? Nem adta volna magát akkor inkább a 25?
CsÁ: Vagy a húsz. Másfél évvel ezelőtt merült föl, hogy jó lenne kiadni egy könyvet. Akkor már messze voltunk a húsztól és a Kábé23 körüli teendők elhúzódtak másfél évig, akkor pedig már nem akartunk tovább várni vele.
FV: A másik magyarázat pedig – amit Zsombi (Fehér Zsombor, zenekarvezető, furulya, ének – a szerk.) szokott mondani –, hogy mindenki az ötvenes, negyvenes és húszas évfordulóban gondolkodik, amik mind kerek számok. Nekünk legyen csak azért is egy prímszám!
Több mint 20 év történtét meséli el a Kábé23, a Kerekes Band könyve
Ezalatt a több mint két évtized alatt hozták létre azt a hangzást, amely összetéveszthetetlen a hazai és nemzetközi világzenei színtéren. A moldvai zene pulzálását idéző tempó kiegészülve riffközpontú furulya és koboz témákkal, másnéven Ethno Funk, amit a nyáron Kazahsztán legnagyobb zenei fesztiválján, a Spirit of Astana hatalmas színpadán is megmutattak sokezer embernek.
CsÁ: A zenekar is meg a prímek is csak önmagukkal és eggyel oszthatók. (nevet)
ContextUs: Nagymúltú zenekaroknak mintha kötelező lépés lenne kötetet kiadni, vegyük az Eddát vagy a Quimbyt! Éreztetek hasonló „kötelességtudatot”?
CsÁ: Ha egy jelzőt kellene mondanom a könyv megszületésével kapcsolatban, akkor a felelősségtudatosság lenne az utolsó, ami az eszembe jutna. (nevet) Nem volt rajtunk semmilyen nyomás. Senki nem firtatta, hogy miért nincsen már egy lapozható valami, egy könyv. A sajtónk meglehetősen jó volt és én régebben vezettem egy blogot, amin történeteket osztottam meg a zenekari életről.
Rájöttünk, hogy van alapanyagunk, hiszen a blogbejegyzések, az újságcikkek és interjúk szövegeiből összeállhat egy könyv.
FV: Erről az jutott eszembe, hogy mikor George Harrisont megkérdezték, miért támogatta a Brian élete című filmet komoly összegekkel, akkor azt válaszolta, azért, mert szerette volna látni a filmet. (nevet) Tehát egyszerűen azért adtuk ki a Kábé23-at, mert könyvünk még nem volt.
Az Argo2 című filmhez floppy lemezen adtuk ki a dalainkat, volt limitált szériás Kerekes Band Tiszacipő, aztán volt saját borunk is – az egri Simon Pincészettel közösen. Most már van bakelitünk, meg kijött a Commodore 64 Remix című lemezünk is, és mindig keressük azt, ami új, ami más.
CsÁ: Igen, mindig keressük az árukapcsolási lehetőségeket.
Még számítógépes játék is készült a mi zenénkkel. Igaz, a mai napig nem tudtuk telepíteni. (nevet)
FV: Megkeresett egy programozó, aki egy versenyen indult el és Rózsa Sándor csodálatos élete címmel készít egy játékot – ami kicsit olyan, mint a Super Mario, csak itt Döbrögit kell rugdosni. A játékhoz pedig a mi zenénk szól, a Commodore 64 Remix.
ContextUs: A könyvetekben is kiemeltétek, hogy koncerteken sokat improvizáltok, így nincs két ugyanolyan verziója egy számnak. Hogyan tudtok öten egymásra figyelni és lekövetni a változásokat úgy, hogy megtartsátok az összhangot?
FV: Egyszerűen figyelünk egymásra. Ez a táncházas múltunkból ragadhatott meg, mivel ott volt egy dallam, amit annyiszor kellett lejátszani, hogy már sokszor beleőrültünk, ezért mindenki elkezdett variálni. Kicsit olyan ez, mint a pókháló: ha meghúzod valahol, jön vele a másik része is. Ha valaki elindul valamilyen irányba, akkor a zenekar követi. Emellett pedig – ugyan nem kötném össze a mi zenénkkel, de – a jazz szabadsága abszolút bennünk van. Alapvetően egyébként ugyanazok a dalok, csak mindig belecsempészünk egy kis ízt.
CsÁ: Én nem vagyok programzenész, sosem tanultam komolyzenét, sosem játszottam szimfonikus zenekarban, igazán kottát sem tudok olvasni és nem tudnék kétszer ugyanúgy előadni valamit. Az improvizációt a mi esetünkben úgy kell elképzelni, hogy mindenki az adott hangszeréhez (dob, furulya, bármi) mérten mindig az adott flow-nak megfelelően variál, cifráz.
FV: Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy Zsombor a karmester és mikor például Ákos vagy Námor Csabi (koboz – a szerk.) elkezd valami egészen mást, amit még mi sem hallottunk, akkor azt ő észreveszi és jelez, hogy „na, ez még menjen tovább!”
Akkor mindannyian elkezdünk figyelni, azt bontjuk le és követjük.
Lehet, hogy eredetileg csak három kört terveztünk, de nyolc lesz belőle, mert nekünk egy annyira új zenei élményt okoz.
CsÁ: Pontosan. Fontos az is, hogy a hallgató jól érezze magát és fizesse a sört, de mi is jól szeretnénk érezni magunkat. (nevet)
ContextUs: 150 oldalban mesélitek el, mi is a Kerekes Band, honnan jött és hová tart. Vannak veletek készült interjúk is a könyvben. Én azonban hiányolom azt a fejezetet, ahol arról beszéltek, hogy milyenek vagytok magánembernek, szerettek-e, teszem azt, biciklizni vagy síelni és belefér-e az életetekbe a zene mellett a család. Koncepció volt, hogy csak a zenekari lét legyen fókuszban?
CsÁ: Ennek is dupla magyarázata van. Egyrészt nem kaptunk ilyen kérdéseket. Úgy nézett ki, hogy alapként megvoltak a blogbejegyzések és az újságcikkek, emellett készült hét interjú velünk két újságíró által, akik ilyen témákra nem tértek ki. Másrészt pedig a zenekarról szerettünk volna beszélni, nekem nehezemre is esik a magánéletemről.
FV: Én sok önéletrajzi könyvet olvastam és Monty Pythoné volt a kedvencem. Ugyanígy interjúkból állt és volt olyan része is, ahol mindenkinek kellett egy adott dologról öt mondatot mondania.
Ott döbbentem rá, hogy ők nem voltak együtt sülve-főve, reggeltől estig, hanem volt életük külön-külön is. Nekem ez kicsit imázsromboló volt.
De egyébként nálunk is vannak olyan történetek, amik esetleg hasonló hatást kelthetnek. Régebben például bevett volt, hogy ha megérkeztünk egy helyszínre, akkor Ákos fogta magát és eltűnt, hogy „akkor ő most körülnéz”. Egyszer volt, hogy hamarabb kezdődött a beállás és ő nem volt sehol, hívtuk, majd azt láttuk, hogy valahonnan lélekszakadva rohan vissza, mert meghallotta a furulyaszót. (nevet)
Fehér Viktor: Ha jó a zene, öröm aládobolni – Interjú
1995-ben kezdtem ütős hangszereken játszani. Akkor még csak moldvai dobon, illetve gyimesi gardonon. Ezek a zenék nem annyira a bonyolult ritmusukról szólnak, viszont nagyon jó alapot adott ahhoz, hogy megtanuljam, hogyan kell tánc alá zenélni. Természetesen sok dobos inspirált, de inkább a zenét szoktam hallgatni, mintsem a technikai megoldásokat.
CsÁ: A Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál volt, rengeteg árussal, szóval jó messze el lehetett sétálni azok mentén. Én meg, mikor meghallottam a zenekar hangjait, éppen halászlevet ettem az egyik barátommal. (nevet)
ContextUs: Mennyire volt nehéz felidézni a konkrétumokat az elmúlt két évtizedből? A ráhangolódás közös fénykép-nézegetésekkel, sztorizgatásokkal vagy ennél szigorúbb keretek között zajlott?
FV: Ez olyan, hogy ha megkérdezik tőled, mi történt veled általános iskolában, akkor biztosan van tíz olyan sztorid, amire emlékszel. Lehet, hogy nem azok a legjobbak, de emlékezetesek. A közönség most kapott mindenkitől egy top tíz élményt a zenekari életről. A következő könyvnél lehet, az lesz, hogy valaki bekapcsolja a diktafont és három órán át sztorizunk egymásnak.
Hiszen rengeteg minden csak úgy jut eszünkbe, ha valaki mond valamit és ahhoz kapcsolódunk mi is.
A Kábé23 az első könyvünk, a többi majd lehet, hogy másmilyen lesz.
ContextUs: Hogyan képzeljük el a munkafolyamatot?
CsÁ: A könyv projektet a zenekaron belül én vittem. Nekem jutott eszembe és vállaltam is, hogy intézem a szükséges háttérmunkát. Amikor az interjúkra került sor, akkor a srácok találkoztak az újságírókkal, nem volt több dolguk. Az elején egyébként nem ilyen könyvet képzeltem el, de teljesen elégedett vagyok azzal, ami lett belőle. Azért jó, hogy volt egy szerkesztőnk, mert a legnehezebb része mindig a koncepció összeállítása, a könyv gatyába rázása, amit egyedül nem tudtam volna megcsinálni.
FV: Azért örülünk, hogy ez létrejött, mert színes-szagos és jó kézbe venni, esetleg zenehallgatás közben lapozgatni. Olyan, mintha az olvasó is egy kicsit a tagja lenne a bandának, és be tudna nézni az öltözőnkbe.
ContextUs: „Azt, ami alkotót befogadótól elválaszt, előbbit pajzsra emeli, utóbbinak meg együtteses pólót ajándékoz drága pénzért.” – olvashatjuk a Kábé23 fülszövegében. Ez a könyv is egy „együtteses kötet”, ami be van árazva. Miért ellenzitek a hasonló promóciós termékeket?
FV: Ezt a szöveget a főszerkesztő írta, nem mi. De én ezt úgy látom, hogy ha valaki megvesz egy zenekaros pólót, azzal közösséget vállal, csakúgy, mint ezzel a könyvvel. Ez olyan szempontból több mint a zene, hogy azt nem tudod kirakni az ablakba, csak hallgatni tudod.
Az más kérdés, hogy nincsen húszféle pólónk és nem olyanok vagyunk, mint a Kiss, hogy a koncert után már megveheted az egyik gitárt vagy Sting, akinél húsz perc alatt összeállítanak egy cédét az aznapi koncertfelvétellel.
De ez a könyv a mi léptékünkkel egy kőkemény imázsépítés.
ContextUs: Ez a mondat azt is felveti az olvasóban, hogy nem szeretnétek, ha a közönségetek a csodálóitok lennének, akik egy magasabb szinten, „az elérhetetlen művészekként” kezelnének titeket. Ti hogy látjátok ezt?
FV: Ha én úgy mutatkoznék be mindenhol, ahogy bemutatkozhatnék, hogy „Fehér Viktor, kétszeres Fonogram-díjas, arany- és platinalemezes előadó”, akkor lehánynám saját magamat. Ezzel szemben vannak előadók, akik kikérik maguknak, hogy ők előadóművészek. Szerintem egyikünk sem vágyott ilyenfajta csodálatra, még akkor sem, ha az elért sikerek simán predesztinálhatnának erre. Nem várjuk el a rajongást, mi egy olyan banda vagyunk, akivel a koncert után le lehet ülni sörözni – vagy inkább borozni. Nemrég volt nálam egy rajongó, mert vett egy cédét, megkérdeztem, kér-e kávét és beszélgettünk egy fél órát.
Kerekes Band – Voodoo Child Slight Return (Jimi Hendrix) Official Video
The rock anthem of Jimi Hendrix, Voodoo Child cover with Hungarian folk instruments: flute, koboz (like oud) and three strings viola supported by drum and ba…
CsÁ: Lehet, hogy ezzel többet tettél, mint kétszáz könyvvel. Egyébként én sem látom senkin, hogy önmagát előadó művész lenne. (nevet) Nekem az okoz örömet, ha látom, hogy az emberek jól tudják érezni magukat, táncolnak a zenénkre és ki tudnak szakadni a hétköznapokból arra a másfél órára. Ezért jó zenésznek lenni.
FV: Nekem az egyik legjobb barátom kapitány a WizzAirnél. Mondta, hogy ő csak akkor kapitány, mikor fel van öltözve, ha viszont a közértbe megy, akkor nem.
Mi is csak akkor vagyunk zenészek, mikor fent vagyunk a színpadon.
CsÁ: Múltkor kötöttem egy biztosítást a motorra és mikor bementem, láttam a szemben ülő hölgy tekintetén, hogy nem tudott hova tenni. Mondtam a nevemet és akkor rájött. Látta, hogy nem harapom le a fejét és sokkal felszabadultabbá vált utána. Szóval nincsenek semmiféle sztárallűrjeink. Én szeretem a hosszúkávét tejjel. (nevet)
Kerekes Band – Cpt. Space Wolf (Official Video)
Official Music video for Kerekes Band, ‘Cpt. Space Wolf’ taken from the new album ‘Folklore Man’ OUT NOW: Music video by Kerekes Band performing Cpt. Space W…
FV: Még az jutott eszembe, hogy a nyolcvanas években volt egy interjú Koncz Gáborral, amiben elmesélte, hogy egy “random ember” meghívta egy pohár sörre. Elfogadta a meghívást, leültek, majd a férfi azt mondta neki: “Gabikám az a különbség közted és a többi művész között, hogy a többieket tiszteljük, de téged szeretünk is”. Ez pedig azért lehetett így, mert ő bárkivel leült sörözni.
ContextUs: A könyvben külön oldalakat szántok zenészek, táncosok, alapítók és tulajdonosok üzeneteire és szép szavaira a bandáról. Miért éppen őket választottátok?
CsÁ: Ők igazából nem a könyvhöz szóltak hozzá, hanem korábban, a zenekar működéséről tettek egy-két sommás megállapítást. Úgy gondoltuk, hogy nem lenne rossz beletenni ezeket, mert rólunk szól és nem mi mondtuk.
Kerekes Band – Ethno Funk (Official Video)
Kerekes Band’s innovative musical style which incorporates Hungarian folk music with funk, jazz, rock, psychedelic and electronic genres. Put it simply: danc…
FV: Azokkal, akiktől az idézetek vannak, dolgoztunk már közösen – Kelemen László kivételével – vagy van valamilyen kapcsolódási pont.
ContextUs: Nem gondoltatok arra, hogy a közönségtől kapott levelekből/üzenetekből is válogassatok?
CsÁ: Ez egy jogos kérdés. Az az igazság, hogy a két véglet között – amik a „letépem rólad a gatyát” és a facebookos „köszönjük, nagyon jó volt” tartalmú visszajelzések közé esnek – nem igazán kapunk semmit. Nincsen átmenet, így meg nehéz lenne bármit is kiválasztani és belerakni a könyvbe.
FV: Igaz, nem a Kábé23-hoz kapcsolódik, de olyan már volt, hogy kellett írni egy zenekari ajánlót, amibe egy rajongónak a rövid üzenetét raktam bele, amiben leírta, hogy öt éve jár a koncertekre és ez volt a legjobb.
Nem akartam várni arra, hogy majd egy kritikus ír rólunk három jó mondatot, mivel a nézői véleménynél hitelesebb nincs is.
Egyébként én már kaptam eléggé elborult leveleket, amik közt volt pár eléggé random és nagyon vicces is, de ezekből maximum egy humoros oldal születhetett volna a könyvben.
ContextUs: Milyen visszajelzések jöttek eddig a kötetre?
CsÁ: Annyit kaptam, hogy „Nagyon jó!” Nem is azért írtuk, hogy elhalmozzanak minket dicséretekkel, ha megveszik, az már önmagában egy elismerés. Persze megjelent néhány könyvesboltban, de mi az elejétől kezdve úgy álltunk hozzá, hogy majd koncerteken eladjuk őket a cédékkel együtt. Zsombornak kellett egy fél év, mire megtanulta, hogy „You can buy CD!”, most gyorstalpalóval ez is menni fog. (nevet)
FV: Nem véletlen, hogy ennyi zeneipari könyv jelent meg, ugyanis az emberek már nem vesznek fizikai hanghordozót.
A könyv pedig valami, ami még elkel, hiszen egyelőre többen olvasnak valódi könyvet, mint e-bookot.
CsÁ: Elérhető ugyan online változatban is, de ez nem az a fajta könyv, amit az ember online vagy a telefonján olvasgat, hanem mindenképpen kézbe kívánkozik. Mikor átküldtem a többieknek PDF-ben, akkor Viktor nem is volt hajlandó elolvasni a képernyőt nézve.
ContextUs: Mivel nem a mainstream vonalhoz tartoztok és nem állnak tízezrek a koncertjeiteken, közvetlenebb, hűségesebb közönséget tudhattok magatokénak?
FV: Volt egy műsorunk Ferenczi Gyurival, aki azt mondta, hogy a zenekarunknak az az előnye, hogy nem korlátoz minket a mainstream média. Lehet, hogy ha bekerülnénk ebbe a vonalba, akkor duplájára vagy triplájára nőne a közönségünk, viszont akkor elvárnának bizonyos dalokat a koncerteken.
Így pedig megvan az a szabadságunk, hogy mi válogatjuk össze azokat a dalokat, amiket szívesen játszunk. Nem kell ott legyen egy adott tíz dal a repertoárban, ha akarjuk régebbi, keveset játszott dalokból állítjuk össze a set listet. Egyébként ebben a lájkvilágban – amiben tízezer jónak számít, négyszáz meg nem annyira – nem lehet sem a rajongókat, sem a zenét mérni.
ContextUs: Egyedülállóak vagytok többek között a népzenei motívumok használata miatt is. Egy komment megragadta a figyelmemet az egyik videó alatt: „Én is most fedeztem fel őket, elképesztően jók. Zenei nagyhatalom vagyunk. Egy újabb kincs a zenei palettánkon. Ilyenkor érzem milyen jó magyarnak lenni.” Mennyire érzitek magatokat kincsnek, a kultúra közvetítésében fontos tényezőnek?
CsÁ: Harminckilenc évvel ezelőtt szólított édesanyám drága kincsemnek. (nevet) Mikor megszületett a Pimasz című lemez, akkor is kértünk rajtunk kívülálló véleményeket a zenénkről, és a Ghymes Együttes írta azt, hogy „A népzenészek egy része a zenét múzeumba zárná, a másik pedig hazavinné”.
Szóval lehet ezt Seuso-kincsként kezelni és vitrin mögött nézegetni vagy lehet tésztaként, amit meg kell gyúrni, foglalkozni kell vele és teremteni belőle valami újat.
Én valahol egy kulturális missziónak tekintem, amit mi csinálunk, de Liszt Ferenccel nem mérném össze magunkat.
FV: Én azért nem hiszek a misszióban, mert akkor az nagyon nyögvenyelős lenne számunkra, azt csak nagyon komolyan lehet csinálni. Így viszont sokaknak befogadhatóbb, hogy nem akarjuk izzadtságszagúan továbbvinni a „kincsnek” tartott elemeket és megreformálni a népzenét. Az egy elő dolog és nem is kell változtatni rajta. Majd az idő eldönti, hogy át fog-e hagyományozódni a zenénk és lesz-e egy új generáció tíz év múlva, akik majd 16 évesen ott lesznek a koncerteken. Nekik már benne leszünk a zenei anyanyelvükben, akkor pedig elérte a célját a missziónk (ami nem is volt).
Kerekes Band feat. Mégötlövés – Mr. Hungary (Official Video)
Official Music video for Kerekes Band, ‘Mr. Hungary’ taken from the album ‘What The Folk?!: Directed by Studio-X Rendező, vágó: Derzsy András Kreatív produce…
CsÁ: Olyanfajta küldetéstudattal nem rendelkezünk, mint Loyolai Szent Ignác, aki létrehozta a jezsuita rendet. De amit szeretnénk közvetíteni, azt közvetítjük
FV: Zsombor szokta mondani, hogy „attól még, hogy nem gondoljuk komolyan, ez nagyon is komoly”. Erről megint egy Monty Python-hasonlat jutott eszembe.
Azt olvastam a könyvükben, azon vitatkoztak egy jelenettel kapcsolatban, hogy egy kecske vagy egy birka viccesebb-e.
Hajtépésig és egymás szidalmazásáig ment a vita. Mi ugyanígy össze tudunk kapni egy-egy hangon vagy kiálláson, esetleg azon, hogy a Mr. Hungary című számban miért pont a Laci név szerepel. (nevet)
CV
A kétszeres Fonogram-díjas Kerekes Band útja a fülledt hangulatú moldvai, gyimesi táncházaktól a világzenei nagyszínpadokig több mint 20 évet ölel fel. Ezalatt a több mint két évtized alatt hozták létre azt a hangzást, amely összetéveszthetetlen a hazai és nemzetközi világzenei színtéren. Ez pedig nem más, mint a moldvai zene pulzálását idéző tempó kiegészülve a riffközpontú furulya és koboz témákkal, másnéven Ethno Funk.
Az 1995-ben Egerben alakult zenekarnak eddig 8 sorlemeze jelent meg, amelyből három aranylemez, egy platinalemez lett, kettő pedig elnyerte a Fonogram-díjat. Pimasz című bemutatkozó lemezüket az angol Songlines magazine 2005 legjobb lemezei közé választotta, Back to Folk lemezük pedig az európai világzenei chartlista 6. helyéig jutott. 2008-ban a Kerekes Bandet Magyarország kulturális nagykövetévé választották. Eddig 25 országban léptek fel Jamaicától Kazahsztánig, Írországtól Bulgáriáig. A zenekar adta az Argo2 című közönségfilm zenéjét.
