Elérkezett az idő, hogy a modern is klasszikussá vált. A Magyar Nemzeti Galériában látható Modern idők képzőművészeti kiállítás az újkor művészetének egy csodás szeletét tárja a nagyközönség elé – mi pedig meg is ragadtuk az Art Week nyújtotta alkalmat, hogy megtekintsük a tárlatot!
Vibráló időutazás a jövő felé
A Modern idők kiállításon az 1896-1945 évek közötti időszakot öleli fel, amelyen csaknem 400 műtárgy látható (festmények, szobrok, érmék), és ami a legnagyobb gyönyörűség: mind magyar művészek keze munkája!
A tárlat erősen indít, belépve ugyanis rögvest szemtanúi lehetünk Zách Klára tragikus halálának – a kiállítás mellett a szecessziós részt is Körösfői-Kriesch Aladár mesterműve harangozza be. Ez talán a legigézőbb terem: az Aranykor (Vaszary), Dante találkozása Beatricével (Gulácsy Lajos) közre ölelik a valaha Andrássy gróf asztalát díszítő kerámiákat és porcelánokat (Rippl-Rónai József).
Nem véletlenül kapta ez a szegmens az „Égi és földi paradicsom” alcímet.
A következő termek a pompás Schiffer-villa szobáit idézik, a középpontban Rippl-Rónai „kockás” festményével (Schiffer-villa pannója). Ha össze kéne foglalni: élénk, vibráló színekkel, merész formákba foglalt, érdekes ecsetkezeléssel ábrázolt lánytestvérek egész sora. A hatást kiegészítve a festmények mellett fekete-fehér fotókat is kihelyeztek, amelyeken a művek az eredeti helyeiken láthatók.
Támadnak a Nyolcak!
A változás előszelét leginkább a „Nyolcak” arcképei hozzák. Czigány Dezső, Czóbel Béla és Pór Bertalan munkái a leginkább szembetűnőek, de mindegyik képből árad a szenvedély, a megfogalmazódott, de még meg nem valósított vágy a fejlődésre.
A látogatónak azonban nem kell sokáig várakoznia: a modernizmus szó szerint egy fordulásra van innen. „A művészet forradalma” foglalja magába az avantgárd és a Bauhaus iskolát is, amelyekben sok magyar művész találta meg múzsáját.
A „Kísérletező ifjúság” pedig az erre épülő, következő generáció alkotásaiból mutat ízelítőt.
Trauner Sándor, Kepes György, Vajda Lajos, Pátzay Pál festményei mintha ugyanazt mondanák, mindössze másképpen: „újjal védjük a régit”. Az ajtó, amire a kísérletezők csupán ráleltek, nekik szélesre nyílt. Egy különös, valahol mégis vonzó világ tárul elénk új, ismeretlen, olykor furcsa formákkal, anyagokkal, színekkel és megformálási módokkal. Az út végére úgy érezni: igen, megérkeztünk.
Ma is tanultunk valamit
Az Art Week keretéen a Modern idők hagyományos kiállítás, kevés interakcióval, ám az aktivitás hiányát remekül kiegyensúlyozzák a válogatott mesterművek. Gyönyörű alkotások, egy korszak krémjének válogatása, amelyeket így, együttesen nem láthatna a nagyközönség.
Az interpretáció szabadsága mindenkinek törvényes joga
A képlet nagyon egyszerű: ami személyes, az jobban megmarad. Azt pedig már az elején leszögezném, hogy ez nem az a fajta tárlatvezetés volt, ami csak attól interaktív, hogy a végén megkérdezik, van-e kérdésünk. Az maradjon csak az egyetemi előadók reszortja! Az Interaktív vezetések a fekete négyzet körül című tárlatvezetés eléggé családias körben zajlott, ugyanis nagyjából tízen vettünk részt rajta.
Biztosra mondhatom, hogy százszorta érdekesebb és tanulságosabb, mint bármilyen iskolai előadás az adott témából! Ha fel akarjuk kelteni a fiatalság érdeklődését a festészet iránt – nos, íme a hely, amit nem hagyhatunk ki!