Térey János: Államgép; A nővérszálló
Államgép
J. A.-variáns
Költő vagyok – szólj ügyészedre,
Hogy zabolázza vak dühét;
Írástudót hűbéri rendbe
Préselni mégse volna szép.
Ne legyen országom kelepce,
Te meg hajbókoló cseléd;
S az elme művét szét ne szedje
Egy műkedvelő szárnysegéd.
Mindenki művelje magának…
A honfijókedv bőven árad,
S az államgép úgy jól halad.
De senki bosszuló szeszéllyel
Vagy ellenőrző szenvedéllyel
Ki ne tépje a tollamat!
A nővérszálló
A nővérszálló vasízű vizét
Sosem felejti az éjszakányi hosszú
Platánsorok és buja,
Pártállami parkok városában.
Szobatársnője ízetlen, téli paradicsom;
Ő maga pihés őszibarack
Enyhe ütődéssel.
Néha beszabadul hozzájuk a fiú,
Mert kell az őrület,
Mint a mohának a harmat,
Kisváros novemberébe.
Anyaghibás, babakék vagy krémszínű csempék,
Tánczenei koktél demokratikus DJ-vel:
Mindenkinek valamit!
Normális emberek normális uszodában,
Közértben sorban állva pénteken.
A nővérszálló vasízű vizében
Oldódik gátlás és szorongás.
Ő például mondén táncosnőnek
Vagy nyugatnémet popsztárnak álmodja magát
Vasárnaponként, kimenő idején
Alul és fölül is csipkében.
Bár egy darabig senki se látja.
Aztán jön egy harapós újonc,
Egyszemélyes hadtest,
Akinek jólesik végigvadászni
Egy fitos lányokkal teli folyosót,
Mert kell az őrület,
Mint a mohának a harmat,
Kisváros novemberébe.