Június 10-én, a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be Térey János gyűjteményes verseskötetét, az Őszi hadjáratot. A szerzővel Karafiáth Orsolya költő beszélgetett. Az est több meglepetést is tartogatott a közönség számára.
Karafiáth bensőséges vallomással nyitotta meg a beszélgetést; beszámolt arról, hogy pályakezdőként az ő számára Térey “az egyetlen csillag volt a horizontján”, ugyanis pályatársai az ő verseit ajánlották neki. Ezzel kapcsolatban kérdezte Karafiáth: Térey hogyan emlékszik vissza a kezdetek kezdetére. Visszaemlékezésében az este vendége elmondta, hogy első kötetéből, a Szétszóratásból az egyik legkorábbi szövegét a Debreceni Egyetem könyvtárának nagy olvasótermében írta fel egy olvasójegy hátuljára, viszont ezt a verset, az Évadot nagymértékben átdolgozta azóta – több évtized távlatából.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Jó társaság átírni mindig verseinket. Úgy fogom fel, hogy ameddig élek, az utolsó kézvonás joga az enyém [/perfectpullquote]
– tette hozzá Térey. Humorosan megjegyezte azt is, hogy egy gyűjteményes verseskönyv kiadása még egyáltalán nem halálszagú, nem utal búcsúzásra. Pusztán azért látta időszerűnek, mert úgy gondolta, egyre kevesebb verset ír, ahogy halad előre az idő.
Karafiáth felhozta a 2003-as Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig című korábbi válogatáskötetét, amely elég vegyes kritikai fogadtatásban részesült. Térey úgy látja, az embernek meg van a joga ahhoz, hogy akár 32-33 évesen (ennyi idős volt, amikor összeállította – a szerk.) közreadjon egy válogatáskötetet, azonban
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] úgyis a kiadó dönti el, hogy ez üzletileg számára megéri-e vagy sem, hogy a könyvpiac tekintetében ez mekkora mértékben ésszerű [/perfectpullquote]
– emelte ki.
Azt is megtudhattuk, hogy amikor a Paulus, első verses regénye megjelent, akkor gondolt arra először, hogy korábbi verseit érdemes lenne átírnia. Azt követően pedig arra igyekezett összpontosítani, hogy amit kiad a kezei közül, azon további változtatásokat ne kelljen később elvégeznie.
Térey felolvasta néhány versét, majd Karafiáth Orsolya felhívta Kemény Istvánt, akivel Térey már régóta ápol barátságot. Karafiáth előhozakodott azzal az irodalomkritikai belátással, hogy több párhuzam is fellelhető kettejük költészete között. Majd ennek kapcsán Kemény elmesélte, milyen körülmények között ismerkedett meg Téreyvel – megtudhattuk, hogy először a New York kávéházban találkoztak 1991-ben, azóta fűződött szorosabbra ismeretségük. Szóba került a Sárvári Írókör is, ahová Térey nem tartozott korábban, viszont szerzői köréhez gyakran csatlakozott később, akiknek a találkozóit Kemény lakásán tartották. Kemény anekdotázása után Térey tért vissza a színpadra, akivel közösen Karafiáth felidézte a szerző Poós Zoltánnal és Peer Krisztiánnal közösen szervezett projektét, amely keretein belül két koncert erejéig rappeltek egy bandaként.
Majd Marno Jánost hívta fel Karafiáth a pódiumra, akivel az Őszi hadjárat borítótervére tértek rá. Marno a Kávéforrás című Térey-verset választotta a könyv fülszövege számára, viszont a borító szerkesztői levágtak belőle hangsúlyos részleteket. Marno meglátása szerint azonban a fülszöveg és a borítóterv viszonya nem pusztán designkérdés, hanem értékteremtés is.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Nekem többek között azért fontos Térey János költészete, mert ő annak a nemzedéknek a tagja, amelyik közvetlenül a rendszerváltozás után kezdett el alkotni egy merőben új közegben [/perfectpullquote]
– mondta el Marno.
Valamint azt hozta fel, hogy szerinte a Kádár-korban a költészetnek, a művészeknek sokkal nagyobb presztízse volt, mint a mai évtizedekben. Megjegyezte, hogy „ebben fennmaradni fantasztikus”. Valamint kiemelte Térey Verlaine-fordításait is, mert szerinte valamilyen szinten hasonlít kettejük költészete, lírai ambíciói – főleg az, hogy költői nyelveiket hogyan tudják vonatkoztatni aktuális problémák kifejtésére, kiaknázására.
Ezen a vonalon indult tovább a beszélgetés Térey és Karafiáth között, melyben a szerző közéleti költészete, valamint – az irodalomkritika által is sokat tárgyalt – arrogáns, militánsabb megszólalásmódja került előtérbe, a Térey-versek egyik sajátossága.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Az Őszi hadjáratban a hadjárat leginkább, főképp a korai verseim megszólalójában tapasztalt arroganciára, katonás, feszes beszédstílus mögött szorongásra vonatkozhat, amit egyfajta félelem működtet: a felnövés félelme. Vidéki fiú a nagyvárosban, a társadalomba való beilleszkedés, a párválasztás rejtelmei – ez mind együtt, és egy fiatalember ezt erős hanggal ellensúlyozza, illetve leplezi. A hadjárat tehát ebben a kontextusban a lírai alany felnövésének krónikáját, egy észjárás történetét adja közre [/perfectpullquote]
– osztotta meg a közönséggel Térey.
Az este utolsó vendége, Sirokai Mátyás lépett a színpadra, aki szintén kifejezetten erre az alkalomra írt versét olvasta fel elsőként. Ugyanis az este vendégei kaptak egy feladatot Karafiáthtól a kötetbemutató előtt: írjanak egy verset Térey stílusában, vagy olyat, melyet a költészete ihletett. A felolvasás után Sirokai elmesélte, hogy Térey már említett, 2003-as válogatáskötetét már öt évvel korábban előjegyezte három-négy antikváriumnál, azonban a mai napig nem érkezett be hozzájuk példány. Viszont többet nem is kellett erre várnia, hiszen megjelent az Őszi hadjárat. Majd a szó a kettejük költészetének hasonlóságára terelődött. Sirokai meglátása szerint egyes verseik apokaliptikus látásmódja jelenthet leginkább hasonlóságot.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Térey költészetének egyik legnagyobb vonzerejének tartom a »nagyzenekari hangzást«, hogy egy olyan lírai nyelvet épített ki, ami több műfaji konstrukciót – drámát, regényt, lírát – elbír [/perfectpullquote]
– emelte ki Sirokai. Valamint elmondta, hogy a Térey-életműből meglátása szerint hiányzik egy olyan kötet, ciklus, amelyben a gyengédség, és a felfokozott líraiság kap helyet. Ennek egyfajta indikátorát Sirokai különben az egyik legfrissebb, Édes fiaim című Térey-versben látja.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Mindig arra szeretnék nézni, ami előre mutat: szeretnék a továbbiakban is regényeket és színdarabokat is írni, és olyan magyar színházakat, amelyek bemutatják majd ezeket, azonban verseket nehéz előre tervezni. Olyan hálózatok ezek, amelyek csak utólag állnak össze [/perfectpullquote]
– hangzottak el Térey zárógondolatai, majd Karafiáth Orsolya ajánlotta mindenki figyelmébe az Őszi hadjáratot, mint az idei Könyvhét egyik legizgalmasabb kötetkiadását.