2016 június 29-én végre valahára kicsi országunkba is ellátogatott a 2008-ban alakult, Los Angeles-i székhelyű szörfrock együttes, az Allah-Las. Európai turnéjuk harmadik állomásaként nem is találhattak volna stílusukhoz jobban illő klubbot, mint az A38 hajót, ahol érthető okok miatt (óriási érdeklődés), viszont legnagyobb bánatomra a főkoncertteremben lett megtartva az esti koncert, és nem a kevesebb helyet adó, de hangulatosabb “szabadtéri” színpadon.
Az előzenekar szerepét a budapesti Dope Calypso töltötte be. A kedves olvasótól ezúton szeretnék idézőjelesen elnézést kérni, mert bár a fiúk megérdemelnének jó pár mondatot, de tekintve, hogy magyar zenekarról van szó és a jó magyar zene igenis létezik, tessék elmenni egy koncertjükre, támogassátok őket a belépő megfizetésével, tapssal és örömmámoros őrjöngéssel.
Szerencsére az elmúlt éveket a kaliforniai srácok nem a Csendes-óceán bámulásával, a jól megérdemelt sikerek ünneplésével és a lányok kergetésével töltötték, hiszen ennyi idő alatt kiadtak összesen 2 EP -t és 2 LP -t.
Az új albumuk is már úton van, amely 2016 szeptember 9-én fogja megtörni a nyugati part hullámait Calico Review címmel, melyről ízelítőként hallhatunk három számot, mint a Strange Heat, a 200 South La Brea és az Autumn Dream.
A kis csúszással beállt zenekar indításként Worship The Sun albumukról játszották a No Werewolf című, talán egyik leghallgatottabb, legismertebb számukat. Teljesen profi módon fenntartották a közönség érdeklődését, a tracklist pontosan úgy volt összeválogatva, hogy egyszer sem lehetett azt érezni, hogy bármit is kihagynának a srácok, és szerintem egy rajongó sem ment úgy haza, hogy ne hallott volna legalább egyetlen egy olyan dalt, amiért jött.
A 501-415 című, alig két perc terjedelmű dalukkal szintén megmozgatták a néhány száz jelenlévőt, és ez számomra csodálatos látvány volt, tekintve, hogy elég színes hallgatóságot kovácsoltak össze.
Nagyjából a tetőpont a Sandy című számnál ütött be körülbelül a koncert felénél, amikor már mindenkit érezhetően elkapott a srácok hangulata.
A stúdiófelvételekről megszokott hangzást teljesen hozták a srácok, sőt talán kicsit intenzívebben átjött a nyugodt, lágy, nem őrjöngő, de mégis táncoltató dallamvilág. Ez a hangulat leginkább a Sacred Sands című, instrumentális dalnál figyelhető meg. Aki nem hallott még az Allah-Las-ról, annak bátran ajánlom ezt a dalt első hallgatásra, hogy világossá válljon a zenekar stílusa.
A srácok kreativitását és sokoldaluságát az is mutatja, hogy a visszatapsolás után az énekessel helyet cserélve, Matthew Correia dobos a mirofon mögé lépett, és sokkal jobban elénekelte az egyik számot. Összességében talán az ő hangját emelném ki mint számomra legjobban tetsző koncertelemet.
Az eseménynek helyt adó A38 hajó immáron már szokásos módon hozta a tőle elvárható profi körítést és hátteret, egy pillanatig se éreztem volna, hogy technikai részről csorbult volna a koncertélmény. Ezalatt nem csak a kiváló hangosítást és fénytechnikát kell érteni, hanem a nyári forróságban megfelelően klimatizált koncerttermet. Az az érzés pedig különösen felejthetetlenné varázsolta az estét, hogy a tengerparti hangulatot nem csak a zenekar adta, hanem a talpunk alatt ringatózó hajó is.