„A szegregáció az senkinek se jó! Oktatást, ne koplalást, minőségi oktatást!” – skandálták a negyedik Roma Pride résztvevői szombaton, a fővárosban.
Október 15-én, szombaton rendezték meg Budapesten a Roma Büszkeség Napját. Az idén negyedik alkalommal megvalósuló programot az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat és partnerszervezetei hozták létre. Európa 18 országában október 2-án tartották a Roma Pride-ot, de a hazai szervezők a népszavazás miatt jobbnak látták másik időpontra tenni.
Az esemény szombat délután kezdődött a Corvin közben, ahonnan a Blaha Lujza térre vonult a tömeg. Az időjárás kegyes volt a résztvevőkhöz, a kellemes őszi időjárást csak egy kis eső zavarta meg a menet során. A felszólalók beszédeiben kiemelt helyen az integráció, az oktatás fontossága és a szegregáció megszüntetése szerepelt a romák helyzetének javítása kapcsán.
Délután két és három óra között néhány száz ember gyűlt össze a Corvin közben. Önkéntes menetkísérők láthatósági mellényben, az eseményt biztosító rendőrök a tömeg szélén szétszórva, minden, ahogy egy nagyobb rendezvényhez és menethez szükséges. A hangulat viszont – talán a Corvin köz szűk tere miatt is – nagyon családias volt: régi ismerősök köszöntötték egymást – voltak, akik akármerre mentek, barátokba botlottak. Minden korosztály képviseltette magát, sokan családostul, kisgyerekkel érkeztek. A tömegben több csoport táblákkal jelezte, honnan érkezett: jöttek például résztvevők Komlóból és Baranyából is. Az esemény önkéntesei kis roma zászlókat és papírokat osztottak szét, az egyik papíron a menet során skandált rigmusok voltak, a másikon két József Attila-vers és a cigány himnusz.
A felszólalók, az 1956-os forradalomra is emlékezve, a Corvin közi Szabó Ilona – „Cinka Panna” – emlékműve előtti kis pódiumon mondták el beszédeiket. Szabó Ilona 17 évesen – és 4 hónapos várandósan – csatlakozott a felkelőkhöz, majd 1956. október 28-án, a Práter utcában lőtték agyon. Élettársát, a szintén roma származású Dilinkó Gábort, későbbi festőművészt, 7 év börtönbüntetésre ítélték.
A Corvin közben az elsők között felszólalók elmondták, ötvenhat roma hőseire is emlékezni kell, mert – bár az oktatásban és máshol sem nagyon hallani erről – ahogy a háborúnak és a holokausztnak, úgy a forradalomnak is voltak cigány áldozatai és hősei.
Az életre készültek, nem akartak mártírok lenni, de életüket adták a szabadságért, az országért
– hangzott el az egyik beszédben.
Száva Vince, az ÉKE Egyesület jogvédője rövid fohászban Isten áldását kérte az eseményre és a cigány nemzetre. Hangsúlyozta, hogy a roma büszkeség napja a szeretet és a roma-magyar nép összetartozásának napja is.
A Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium egyik egyetemi hallgatója az intézmény fontossága mellett állt ki. Kiemelte a kollégiumban folyó munkát, melynek során lehetőségük van az ott tanulóknak cigány nyelvet, táncot, történelmet, kulturális ismereteket tanulni. A szakkollégium hallgatója úgy gondolja, nagyon meghatározó a támogató környezet, hogy egy tanulni vágyó roma fiatal elérje céljait.
Setét Jenő, az esemény főszervezője is a tanítás fontosságára igyekezett felhívni a figyelmet:
a jó munkához a jó oktatáson át vezet az út,
és hozzátette azt is, hogy
mindenkinek joga van a minőségi oktatáshoz, és így céljai eléréséhez.
Utolsó mondatával jól összefoglalta az egész esemény legfőbb mondanivalóját:
Az iskola mindenkié!
Majd az egyik felszólaló ekképpen fogalmazott:
Cigányként magyarnak lenni, és magyarként cigánynak lenni ma nem olyan egyszerű Magyarországon.
Majd szót ejtett a lehetőségek hiányáról is, amelyek sokszor megfosztják a roma fiatalokat a tanulástól. Beszélt az integráció fontosságáról és a szegregáció káros hatásairól. Az egyik roma gyülekezet szónoka szerint
meg kell mutatni a világnak a roma értékeket, mert a világ nem a legpozitívabban áll a romákhoz. De Isten egy vérből teremtett minden embert.
Farkas Franciska roma származású modell, sikeres színésznő is megható beszédet mondott. Őszintén beszélt a felmenői szegénységéről és munkájukról.
A beszédek után a szervezők vezényletével elindult a tömeg, a transzparensek a magasba lendültek, a hangosbemondók és néhány hangosabb résztvevő segítségével „a szegregáció az senkinek se jó”, „ide tartozunk!”, „oktatást, ne koplalást, minőségi oktatást”, „a cigányok élete is számít” jelszavakat ismételték a résztvevők egészen a Blaha Lujza térig.
Ott Pósfai Zsuzsanna, A Város Mindenkié csoport szónoka beszélt a magyarországi lakhatási problémákról, valamint elmondta, rengeteg roma származású ember keresi fel őket, mert nehezen jutnak lakáshoz az őket érő diszkrimináció miatt.
A lakásszegénység nem a te szégyened, hanem a rendszer szégyene
– mondta.
Jónás Tímea, ápolónő, az Aranypánt-díj 2016. évi nyertese, a tudás hatalmáról beszélt, és arról, hogy
nem kell a cigány kultúrát magunk mögött hagyni,
az érvényesüléshez erre nincs szükség.
A beszédek után zenei produkciók következtek: zenélt az EtnoRom Együttes, BÁRÓ Zoli és a rapperek, Csík Benedek cimbalomművész, Csík Laci és zenekara, Dányi Krisztofer – Gipsy Swing és a Parno Graszt.
Fotók: Csoszó Gabriella/ FreeDoc, Dallos Jutka