Tóth Krisztina az a hazai kortárs művésznő, aki sokoldalú és termékeny életpályáján formába önti az anyagot és a szellem táplálékát. Kezeivel megformálja az érzékeny üveget, szavaival elér az érzékeny lélekig. Húsz könyve után, idén megszületett egy új verseskötet.
ContextUs: Hogyan jellemezné a művészetét: az írói, költői, műfordítói, üvegművész énje áll hozzá a legközelebb?
Író vagyok, de mindig is fontosnak tartottam a kézművességet, a gyakorlati dolgokat. A műfordítás az irodalmi munka része. Kis nyelv vagyunk, a magyar költők és írók nemzedékek óta igyekeznek átültetni idegen nyelvű szerzők műveit a magyar irodalomba.
ContextUs: Hogyan, minek az inspirálására született meg az első novellás kötet, majd regény a versek után?
1989-ben jelent meg az első verseskötetem. Azóta húsz könyvet írtam, többek között gyerekkönyveket, regényt, novelláskötetet. Számtalan szerzőt fordítottam magyarra, főként francia nyelvből. Az első novelláskötetem 2006-ban jelent meg. Úgy éreztem, a versek zárt kerete nem engedi meg, hogy hosszabb történetet meséljek, én pedig erre vágytam: hogy átadjam a történeteimet a hetvenes és nyolcvanas évek Magyarországáról.
ContextUs: Hogyan kapcsolható össze az irodalom és az üvegművészet? Tud-e ihletet meríteni az egyikbe a másikból?
Amit én csinálok, az nem művészet, hanem kézművesség, ezt azért fontos hangsúlyozni. Mindkét esetben arról van szó, hogy az ember struktúrát teremt, hogy előre végiggondol egy szerkezetet és azt igyekszik megvalósítani, csak az anyag más. A gyakorlati tevékenységek közben egyébként nagyszerűen lehet gondolkodni.
ContextUs: Harmadik part, ez volt a 13-ai irodalmi beszélgetésnek a címe. Hogyan kapcsolódik a cím a témához?
Talán arról a titkos, csak a fordítók és olvasók által ismert és megteremtett partról van szó, ahol két irodalom tengere egymásba ömlik.
ContextUs: A spanyol nyelvel, kultúrával milyen kapcsolatban áll?
Nemrégiben Madridban is bemutatták a verseskötetemet. Ez már a második könyvem spanyolul, a Vonalkód néhány évvel ezelőtt jelent meg. Olvasom a kortárs spanyol szerzőket, igyekszem követni, ami fordításban megjelenik. Számomra a legkedvesebbek Juan Marsé, Javier Marias és Javier Tomeo.
ContextUs: Azok kedvéért, akik esetleg az új kötetét még nem vehették kézbe: mi jellemző az idén megjelent verses kötetére, és milyen koncepció alapján íródtak meg a versek? Nehéz a szerzőnek megítélni a célközönséget, de Ön szerint mely rétegnek szólhat?
Célközönségről nem tudok beszélni, hiszen egy verseskötet a legritkább esetben készül egy adott korosztálynak, leginkább csak a gyerekkönyvek. Nagyon sokféle olvasóm van, a fiatal korosztálytól az idősekig. A kötet központi témája az idő, az idő múlása. Ezt ragadják meg a versek hol elégikusan, hol humorral, iróniával. A versekben többször is megképződik egy konkrét történet, sokkal sűrítettebben persze, mintha novellában olvasnánk. Gyakoriak a parafrázisok is, amikor egy-egy költőelőd ismert versét írom át, párbeszédet teremtve az irodalmi hagyomány és a mai nyelv között.
ContextUs: Mikorra várható egy újabb szellemi termék? Regény, novella, verseskötet lesz? Mit lehet tudni a koncepciójáról?
A 217-e Könyvfesztiválra egy mesegyűjteményem jelenik meg, a 2017-es Könyvhétre pedig egy tárcanovella-kötet, a címe Párducpompa lesz. Ez egy olyan szó, amit a városban találtam mint graffitit, és a címadó novellában a falfelirat összekapcsolódik az alatta áthaladók sorsával.
ContextUs: Mikor és hol lesz látható és hallható a közeljövőben?
Legközelebb Krakkóban olvasok fel, a beszélgetőtársam Joanna Bator lengyel író lesz. Ezt követően Debrecenben hallhatnak legközelebb az olvasók, a Debreceni Irodalmi Napok vendége leszek november 16-án. A fellépések mindig fent vannak a honlapomon, úgyhogy akit érdekel, részletesen is tájékozódhat az eseményekről és az idegen nyelvű könyvekről.
