Szálinger Balázs a Hévíz folyóirat főszerkesztőjeként nagy figyelmet fordít fiatalabb költőkre, maga is foglalkozik tehetséggondozással. A 2012-ben megjelent Köztáraság után négy évvel jelentkezett új kötettel a Magvető Kiadónál 360° címmel. Az új verseskönyvről, a magyar népességpolitikáról, valamint, mint az Előretolt Helyőrség-műhely egykori tagját, az írói csoportosulás jelenlegi helyzetéről kérdeztük.
ContextUs: A legutóbbi köteted, a Köztársaság megjelenése óta 4 év telt el, mire megjelent a 360°. Ezen időszak termését olvashatjuk az új kötetedben?
Igen, de a viszonylag hosszú kihagyáson belül is leginkább az utolsó félévben írtam ezeket a verseket. A Köztársaság befejezése után jó három-négy évig nem írtam verset – vagy olyat semmiképp, amit emberi fogyasztásra szánnék.
ContextUs: Volt prekoncepciód a kötet bármely darabjával kapcsolatban? Akár úgy is feltehetném ezt a kérdést, kissé naivan, hogy megtervezett kötetről beszélhetünk?
Igen, már az első versek megírása után eleve kötetben gondolkodtam.
ContextUs: A 360° egyik vonulata a Dunántúl, ezen belül is Zala megye föld- és kultúratörténeti vizsgálata. Személyesen téged mekkora mértékben, mennyi ideje foglalkoztat ez a kérdéskör?
A föld- és kultúratörténet nagyon. Több helyen olvastam, hogy a 360° afféle „Zala-kötet” lenne, hiszen magam is Keszthelyen születtem, de Isten látja lelkem: hat-hét versnél több nem érinti a környéket. Talán annyi se. Csak velem kapcsolatban talán túl kézre álló kód Zala, és a név szerint ki nem írt településeket vagy földrajzi helyeket elég könnyen gondolják valamiféle „zalaizmusnak” – pedig nem. Az elmúlt évek nagy élménye inkább Dél-Erdélyvolt: egyszerűen kíváncsi lettem arra, hogy mi van a szokásos Nagyvárad–Kolozsvár–Székelyföld-útvonalon túl. Végre eljuthattam az Al-Dunához, Ruszkabányára, a Retyezáthoz, a Pádisra és a kedvenc helyemre, az Almás-völgybe. Több ezekhez kapcsolódó vers van a kötetben, mint zalai.
ContextUs: A fenti kérdésben megfogalmazott tematikán belül van olyan terület, ami különösen érdekel?
Szerintem nincs ilyen. Hülyén fog hangzani, hogy mindent érdekesnek tartok költőileg, amit amúgy is érdekesnek tartok. De volt egy pillanat, amikor Bibó István hagyományánál, sőt „megtagadott hagyományánál” jobban kezdett foglalkoztatni az ornitológia és a geológia. Nyilván ehhez az is kellett, hogy az irodalmi sajtó divatot csináljon a közéleti/közérzeti költészetből. Ehhez másokkal együtt már régóta vonzódtam, és ami mondjuk 2009-10-ben még szitokszó, tettenérés és bűn volt, az hirtelen divattá vált. Naná, hogy egyre jobban kezdtek érdekelni a bogyók meg a tólengés.
ContextUs: Több versedben is hangsúlyt kap, hogy a bennük körbejárt területeken évszázadok, évezredek óta népcsoportok, közösségek váltották egymást; átvették vagy visszautasították, elpusztították a másik kulturális örökségét. Mennyiben érzed magad/családod érintettnek ebben a folytonos kultúrtörténeti változásban?
A vezetéknevem alapján szász, sváb felmenőim lehettek. De ilyenről már senki sem tudott a családban, ráadásul ugye írásképileg is elmagyarosodott a név.
Érintettnek nem érzem magam, és ez egyben maga az érintettség, hiszen nyilvánvaló, hogy valamikor valakim az apai ágról nem magyar volt, ma meg már ez nem téma. Igen, valami ilyesmiről is akart szólni ez a kis kötet.
Más ágakon kisnemesek is voltak a családban, akik egy időben talán pont az ilyen jöttmentekkel szemben határozták meg az identitásukat. Bennem itt él az összes felmenőm, szintézisük vagyok, de egyikük hatása se volt fontos az életemben, mert ugye a nemzedékek felejtenek.
ContextUs: A témakör több aktualitással is bír: a bevándorlás, a migráció és az elvándorlás Magyarországon, a magyar közbeszédben napi szinten felmerül. Miben látod a mai, kultúrák közti kommunikáció lehetőségeit, egyáltalán beszélhetünk-e erről?
Magyarország nem migrációs célpont, ide nem akar jönni senki, de tény, hogy a dunántúli falvak elnéptelenedése üres területek kialakulásával jár, ezek pedig nem maradnak mindig üresek.
Ha a politika képtelen megállítani a népességcsökkenést, akkor igazán felkészíthetné a társadalmat az egymás mellett élésre, mert egyszer szükség lesz erre a tudásra.
Nem értem, miért nem oktatnak például Baranya, Somogy és Zala határ menti járásaiban horvát nyelvet általános iskolában. Nem a nemzetiségi iskolákra gondolok, hanem az összesre.
ContextUs: Verseidben megjelennek (aktuál)politikai szólamok is. Hogyan vélekedsz a jelenlegi, hazai kultúrpolitikai, emlékezetpolitikai viszonyokat illetően?
Nem vagyok jó véleménnyel róla. Hiányolom például a teljes ügynöklistát vagy mások mellett Bibót a hivatalos 56-képből. De ez már politikai kérdés, én nem akarok politizálni. Ha mondandóm van ebben a témában, az a dolgom, hogy versben vagy drámában írjam meg.
ContextUs: A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) és az általa grundolt Előretolt Helyőrség Íróakadémia működése a mai napig rendszeres kultúrpolitikai viták tárgyát alkotja. Tudtommal az Előretolt Helyőrség-műhely tagja voltál. Mint egykori résztvevő, hogyan látod a csoportosulás jelenlegi működését? Kapsz felkérést tőlük együttműködésre?
Az Előretolt Helyőrség egy folyóirat volt, aztán hogy az megszűnt, a könyvsorozatban élt tovább.
Bánt, hogy szitokszó lett, mert ehhez kapcsolódik a pályakezdetem sok remek alkotóéval együtt, és büszke is vagyok rá. Rengeteget kaptam Orbán János Dénestől, hihetetlenül értett a fiatalokhoz.
Aki ismerte a kilencvenes években, annak ezt magyarázni se kell. A KMTG-ben lévők nagyrészt barátaim vagy közel álltak hozzám, rengeteg közös élményünk volt. Sosem fogom megtagadni vagy nyilatkozatban kritizálni őket. Ugyanakkor, bár Pesten vannak egy ideje, azért nem a fénykorát éli kapcsolatunk. János hívott, de nem mentem. Gondolom, hasonlót kellett volna csinálnom, amit a Hévíznél is csinálok más mellett, kevesebb pénzért, lelkesen. De nem tetszett, mert nem volt konszenzus az indulás mögött.
A KMTG lehetett volna egy nagy öröme is az irodalmi életnek. Ugyanakkor örülnék, ha az ott tanuló húszévesek nem lennének megbélyegezve.
Volt egy dühítő jelenetem, egy aluljáróban összefutottam valakivel, aki azt mondta, gyanúsan hallgatok és lapítok KMTG-ügyben, és biztos többen kíváncsiak lennének rá, mit mondok. Főleg mert OJD sok nyilatkozatban pont rám hivatkozik, hogy mennyire megtanított, kinevelt engem. Azt kérdezte, és kérdezik többen, hogy miért nem határolódtam el. Azt mondtam neki, hogy három évig, havonta egy erősebb fizetésnyi összeget kaptam volna – és hogy nem elég elhatárolódás-e, hogy nem nyújtottam ki ezért a pénzért a kezem. Miközben átlagban nem keresek ennyit. Vagy ha igen, azért elég sokat kell dolgoznom. Nem elég látványos-e, hogy pont az egyik mintatanítvány nincs benne a buliban, miközben ő maga is foglalkozik tehetséggondozással? Nem, mert valószínűleg egy Facebook-poszt kellett volna. És ez elég sz_r. Szerintem nem ez a lényeg, hanem hogy az ember hogyan döntött: igen vagy nem.
ContextUs: Olvastad az Enumeráció című antológiájukat?
Nem olvastam. Hallottam, hogy János az előszavában idézi tinikoromban írott rettenetes verseim, hogy ezen a szinten vett kézbe egy fiatalt, és aztán költőt csinált belőle.
ContextUs: Kiket ismersz, kikhez volt szerencséd a legfiatalabb szerzőik közül?
Dezső Kata 2014-ben a Hévízben jelent meg először, jó másfél év munka után. Úgy tudom, János szerint is ő az egyik legtehetségesebb az Íróakadémiában. Ősszel könyve jelenik meg, és nagyon remélem, nem lesz hátránya abból, hogy KMTG-s.
ContextUs: Visszakanyarodva az alkotásaidhoz: mostanában posztoltad a Facebook-oldaladon, hogy a Becsvölgye című drámád szövegkönyve a tudtod nélkül, legnagyobb meglepetésedre jelent meg. Mit tudhatunk a darabról?
Kedvenc saját darabom, egy krimi-vígjáték, a pécsi színházban mutatták be talán két éve, Anger Zsolt rendezte. Egy zalai faluban játszódik, sok helyi ízzel, sajátossággal foglalkozik. Fáj, hogy Zalaegerszegen nem kerülhetett színpadra.
ContextUs: Min dolgozol jelenleg? Mikor várható megjelenés tőled?
Drámát írok Deákról: régi álmom volt egy Deák- és egy II. Lajos-dráma. Fecsegtem erről Román Katának, aki a Katolikus Rádiónál dolgozik, mondtam neki, hogy nagy téma, és félek belekezdeni. Ő azt javasolta, hogy mielőtt belefogok, írjak belőle rádiójátékot, a részükre. 8×25 perces lesz, ami kétszerese egy drámának. Igaza lett, sokkal szabadabban kezdtem neki! Rengeteget segített Molnár András történész, a zalai levéltár igazgatója, aki a legismertebb Deák-kutató.
Szóval a rádiójáték szövegkönyve elkészült, és a csúcstámadás előtt állok, szeptemberben meglesz a dráma is. Zalai történet, Sümegen, Kehidán és Egerszegen játszódik, de pesti vagy Pesthez közeli bemutatót szeretnék. Nem a kiegyezés-féle, hanem a reformkori Deákot látjuk, 1843-ban játszódik, egy nagyon mocskos választási kampányról szól. Remek színészek szerepelnek a rádiójátékban, többek között Mucsi Zoltán, Csányi Sándor és Rátóti Zoltán. Fesztbaum Béla rendezi, ami szintén megtisztelő. És lesz azért jövőre más meglepetésem is, de erről inkább még hallgatnék.
