Vannak filmek, amik fontosak, hogy elkészüljenek, és vannak jó filmek – ez a kettő nem mindig esik egybe –, és Terry George legújabb rendezése, Az ígéret inkább az előbbi kategóriába sorolható: releváns látni, fontos tudni róla, annak ellenére, hogy feledhető alkotás.
Történelem és történet
Az örmény népirtás máig az egyik legkényesebb 20. századi történelmi esemény – már ami a külpolitikát illeti. A főleg az I. világháború alatt zajló genocídium – a szó maga még nem is létezett akkoriban – az Oszmán Birodalom területén történt, elszenvedői pedig a keresztény vallású örmény kisebbség voltak.
Jelenkori problematikusságát az adja, hogy Törökország vezetése a mai napig nem ismeri el a történteket népirtásként, az áldozatok számát túlzónak tartja, valamint egyszerűen a háborús helyzet következményének tudja be.
Bár számos állam történelmi tényként kezeli a népirtást, ez folyamatos feszültségekhez vezetett Törökországgal, például Barack Obama saját választási ígéretét is megszegte (elismeri a népirtás tényét), diplomáciai okokból később mégis csak atrocitásként hivatkozott rá – ellentétben például Ferenc pápával. Ebben a kellemetlen és konfliktusos politikai jelenben készült el Az ígéret – amely bár semmilyen szinten nem tekinthető kiemelkedő alkotásnak, mégis betartja, amit ígért.
Az ígéret – Szinkronos előzetes (12E)
Az ígéret – Bemutató dátuma: 2017. augusztus 17. Az Oscar-díjas Terry George (Hotel Ruanda) megtörtént eseményeket feldolgozó, nagyszabású történelmi filmje …
A film története az Oszmán Birodalom utolsó éveiben, közvetlenül az I. világháború kitörése előtt bontakozik ki. Mikael (Oscar Isaac), egy kis örmény falu gyógyszerész famíliájának tagja, nagy tervekkel indul Konstantinápolyba: a birodalmi akadémián orvosnak tanulna, hogy elsőként fejlessze tovább a családi szakmát.
Ennek érdekében eljegyzi a falu egy tehetős lakójának lányát, hogy a hozományból fedezhesse tanulmányait. Mikael ígéretet tesz, hogy tanulmányai után visszatér és összeházasodik a lánnyal.
Konstantinápolyban, Kelet és Nyugat határán persze máshogy alakulnak a dolgok, és Mikael belezuhan a történelem és a nagyváros mélyvízébe; megismerkedik Anával (Charlotte Le Bon), a Párizsban tanult, de örmény származására büszke lánnyal, aki párjával, egy világhírű újságíróval (Christian Bale) tartózkodik a városban. Mikael és Ana egymásba szeretnek, miközben – a háború kitörésével – a birodalomban teljes erővel szabadul el az örmény kisebbség elleni gyűlölet, ami mindannyiuk ott tartózkodását veszélybe sodorja.
Unalmasan szeretni
Az ígéret – vállalása szerint – két szinten zsonglőrködik az eseményekkel: egyrészt szerelmi háromszögbe helyezi a nézőt és egy kevésbé (el)ismert történelmi eseményt próbál bemutatni – és pontosan ez a kettősség oltja ki egymást dramaturgiailag.
Bale, Isaac és Le Bon szerelmi háromszöge teljes érdektelenséggel és hiteltelenséggel vonul végig a filmen.
Az egydimenziós karakterek valójában csak történelmi és nemzeti sztereotípiák mentén nyerik el értelmüket, így a közöttük lévő érzelmek is ugyanilyen laposak maradnak.
Hiába a tehetséges színészek összeválogatása, Mikael alapvetően népmesei egyszerűséggel próbál kitörni a falusi létből, ám ezen a motiváción túl semmit nem tudunk meg róla, a film első harmadát pedig gyakorlatilag értetlenül és zavartan végigpislogja. Ezzel el is nyeri Ana szerelmét, aki párizsi neveltetésével, tánctudásával, és művészeti aspirációival, maga a megtestesült Nyugat (mert arrafelé, Kelettel ellentétben, ugye, ilyenek az emberek), mindeközben persze büszke örmény, ami kimerül annyiban, hogy kérdés nélkül marad hátra a rászorulókon segíteni – és persze lenge, keleties táncot is képes lejteni. A háborús helyzet – és valamennyire Mikael személyének – ellenpólusa Bale Chris Myers-e, aki hős amerikaiként szolgálja az igazat és az objektív sajtót, kevés érzelemmel, de rendíthetetlen moralitással dörmögi végig a történéseket.
Az örménygyűlölet kibontakozása és a népirtás, gyakorlatilag csak a hátteret szolgálja hőseink szerelmi vívódásához, a háborús konfliktus motiválja távolodásaikat és közeledéseiket. A három főszereplő viszonyának egyetlen mentsége, aminek köszönhetően a film sem fordul át igazán csöpögős giccsbe, hogy a forgatókönyv alapvetően higgadtan kezeli az érzelmileg kaotikus helyzetet, már-már szimpatikus érettséggel. Nincsenek nagy érzelmi kitörések, túl olcsó romantika és féltékenység: gyakorlatilag mindhárman elfogadják a kialakult helyzetet, és kiegyensúlyozottsággal vesznek benne részt.
System of a Down
Nagyjából minden információ, ami a soktényezős történelmi helyzetből eljut hozzánk, a főszereplők által képviselt egyszerű “nemzetkaraktereken” lett átszűrve. Az örmények kitartó és harcos népség, az amerikaiak és a film végén felbukkanó franciák a humanizmus megkérdőjelezhetetlen szolgái, Ana pedig, a két világ lehető legbájosabb ötvözete. Egy jelenet erejéig még egy csapat “pökhendi német” is feltűnik, akikkel Chris Myers persze egyből összetűzésbe kerül.
Ami igazán zavaróvá teszi a szerelmi szálat, hogy szinte minden időt és drámai erőt elszív a politikai konfliktustól, amiről így alig tudunk meg valamit.
Az ígéret szinte csak vizuálisan ábrázolja az örmény népirtás egyes történéseit, de sem komolyabb történeti kontextusba nem helyezi, sem összefüggésekre nem igyekszik rámutatni.
Mintha csak figyelemfelkeltésnek szánták volna: „Kedves néző, erre gúglizz rá, ha hazaértél…”
Ami persze – amennyiben megtörténik – nem lebecsülendő, de talán nem túlzás elvárni, hogy az alkotás a filmes eszköztár komolyabb használatával operáljon és gondolkozásra késztessen. Emlékezetes vizuális megoldásokról sem lehet a film kapcsán beszélni, a rendezés nem kísérletezik, inkább a megszokott, az európai emlékezetre könnyen hatást gyakorló képekkel dolgozik (pl. vagonokba zsúfolt emberek képe). Mindehhez pedig egyetlen örmény származású színészt sem sikerült beválogatni a szereplőgárdába.
Egy betartott ígéret
Terry George rendezésének egyetlen igazi erénye a bátorsága. A film egyik kulcsjelenetében, a James Cromwell alakította amerikai nagykövet szájából kertelés nélkül elhangzik, hogy ami történik, az szisztematikus emberirtás. Emellett a film utóiratában le is írják az örmény népirtás kifejezést, ami a film szinte csapnivaló gyengesége ellenére erős politikai vállalás.
Az utóbbi években szerencsénk lehetett néhány olyan filmhez, ami a történelem kevésbé kibeszélt fejezeteiről szól, mint például Az ölés aktusa, ám sajnos Az ígéret inkább az örmény népirtás Schindler listája lett, mintsem egy új Saul fia.
