Az utóbbi évek tendenciáit figyelembe véve a horror mint műfaj jelenléte egyre markánsabb a mozikban. A 2017-es év egyik leginkább várt horrorjaként aposztrofált Az egyetlen pillanatával sem okoz csalódást.
Előzetes elvárások
Itt kell megjegyeznem, hogy nem olvastam a King magnum opusának tartott regényt, mégis nagyon izgatottan vártam a filmet. Lelkesedésem egyrészt az egyre igényesebb és rétegzettebb horrorfilmek (Tűnj el!, A boszorkány) megjelenésének, másrészt a pazarul elkészített, a Youtube-on rekordszámban megtekintett előzetesnek volt köszönhető. Ami azonban leginkább felkeltette az érdeklődésemet, hogy mennyire lesznek meghatározóak a horror elemek, illetve ebbe a műfajba hogyan fog illeszkedni a gyerekek felnőtté válás története. Ugyanis a film 13-14 év körüli fiatalokról szól, akiket egy Derry nevű kisváros csatornarendszerében bujkáló bohóc, Pennywise (Bill Skarsgård) riogat. 27 évente bukkan fel, és főleg gyerekekre feni a fogát. Pennywise a Vesztesek Klubja (így hivatkozik magára a baráti társaság) mind a hét tagjának megjelenik valamilyen formában, ők pedig egyesült erővel erednek a gonosz bohóc nyomába.
IT Trailer (2017)
Official „It” Movie Trailer 2017 | Subscribe ➤ http://abo.yt/kc | Bill Skarsgård Movie #Trailer | Release: 8 Sep 2017 | More https://KinoCheck.de/film/tj5/it-2017 When children begin to disappear in the town of Derry, Maine, a group of young kids are faced with their biggest fears when they square off against an evil clown named Pennywise, whose history of murder and violence dates back for centuries.
Derry, a borzalmak városa
A cselekmény lassan indul be, a ráérős felvezetés azonban alkalmas a háttértörténetek bemutatására, illetve a hét fiatal motivációinak megismerésére. Ennek köszönhetően viszont
nemcsak a kvázi főhősnek tekinthető Bill, hanem a többi szereplő is középpontba tud kerülni, amely kulcsa az egész film sikerességének. Ugyanis a remekül megírt párbeszédek és karakterek adják ezáltal tud kiemelkedni a tucathorrorok közül.
Nem beszélve arról, hogy a gyerekek dialógusai (egy-két erőltetett beszólástól eltekintve) nagyszerű hangulatfestő elemként funkcionálnak, amely el is kél a véres és ijesztő jelenetek között. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy Andy Muschietti alkotása az Állj, mellém (Stand by me, Rob Reiner, 1986) című, szintén King-adaptáció egyfajta folytatásaként is értelmezhető.
Amíg ott a barátság, az összetartozás kerül az előtérbe, az Azban ez kiegészül a kisvárosból való elvágyódással, a kamaszkori szerelemmel, és a szexualitás megjelenítésével is. Mindezekből pedig már körvonalazódik, hogy egy felnőtté válás történet is rejlik az alkotásban. Pennywise karaktere mintegy a kamaszkori félelmek, vagy az otthonról, iskolából hozott traumák kivetüléseként is értelmezhető bizonyítva, hogy az iskola vagy akár a saját otthonunk valósága még egy alakváltó bohócnál is iszonyatosabb lehet. Adott egy, az apja által molesztált lány, az anyja által burokba zárt hipochonder fiú, a nagyobbak zaklatásától rettegő kissrácok stb., vagyis olyan motívumok is fellelhetők az Azban, amelyek kiemelik a tucathorrorok közül.
Kevés eszköz, több kreativitás
A rendező munkáját dicséri az is, hogy nagyszerűen keveri a gyerekek vidám jeleneteit a Pennywise által uralt hátborzongatóakkal.
Negatívumként annyi róható fel, hogy hiába ötletesek az ijesztő jelenetek, mégis egy idő után önismétlődőnek hatnak, illetve a film utolsó harmadában egy picit meg is bicsaklik az amúgy addig remek tempójú cselekmény.
Mindettől eltekintve igen üdítően hat Pennywise alakváltozatainak ábrázolása, a kevés számítógépes trükk alkalmazása, a divatos kézi kamera használatának csekély volta, vagy a klasszikusoktól vett motívumok (a lefolyóból több tíz liter számra kiömlő vér a Carrie-t, a kifacsarodva megjelenő bohóc az Az ördögűzőt juttathatja eszünkbe), illetve a kisvárosi atmoszféra és a nyolcvanas évek megteremtése mind-mind hozzájárul a film sikerességéhez. És persze a sokat emlegetett, ikonikus figurává vált Pennywise megformálása legalább olyan jelentős, mint az előbb felsorolt pozitívumok. Bill Skarsgård fantasztikusan kapja el a figurát, a mimikája lehengerlő, karaktere egyáltalán nem válik ripaccsá, sőt rendkívüli módon ideglelővé képes tenni azt.
A gyerekszereplők közül érdemes kiemelni a legjobb dumákat kapó, Ritchie-t alakító Finn Wolfhardot, illetve a hipochondert játszó Eddie-t játszó Jack Dylan Grazert, de senki sem vall szégyent a gyerekszínészek közül, igazán jól működik közöttük az összhang.
Annyit már tudni lehet, hogy lesz folytatás, és minden bizonnyal a most fiatalként megjelenő karakterek felnőttkori énjei lesznek fókuszban. Addig is itt van a 2017-es Az, amely egy nem létező alműfajban, az „ifjúsági horrorban” játszik, és amely gyerek-, valamint horrorfilmként is magas minőséget képvisel.
