Hogyan változtatja meg a divat az emberi testet? Az elmúlt hét év eléggé jól leírja a jelenséget. A divatfotósok már-már a szürrealizmus határait súrolják azzal, hogy hihetetlen, néha már felháborító ábrázolással illetik az emberi formákat. A végtelennek tűnő végtagok és gyurmaszerű pozíciók már rég túlmutatnak a fizikai határokon annak érdekében, hogy minél emlékezetesebb alkotást hozzanak létre.
A Posturing: Photographing the body in fashion a londoni Ground Floor Projektben nyomon is követi ezt a szexizmikus eltorzulást. Holly Hay fotós (AnOther és AnOther Man) és Shonagh Marshall kurátor által megálmodott kiállítás 20 divatfotós munkája segítségével mutatja be a mozgalmat, amiben a testet különleges gesztusokba és pózokba kényszeríti a 2010-ben indult új esztétika a divatfotózásban és napjainkban is tart.
Néhány éve felfigyeltem arra, hogy a testhez való közeledés egyre távolabb került a szexualizált képtől, és egy olyan megközelítés felé tendál, ami sokkal véletlenszerűbb és játékosabb, szürreálisabb. Ennek következtében máshogy kezdtünk el ránézni egy adott ruhára, néha meg sem tudtuk mondani, mit is viselt az adott modell.
A kiállított fotográfusok mind különbözően közelítettek meg egy-egy adott pózt, mégis abban egyeztek, hogy mindannyian túlmutattak a bemutatott ruhadarabon. Itt van például Lena C Emery szürreális pozitúrája, ami elasztikussá varázsolta a testet és kitolta a fizikum határait.
Pucér jógának hívjuk. Nincsenek ruhák azon a képen, vagyis inkább a széken vannak, mint a modellen. Szóval a kép fő témáját kivettük a középpontból.
Olyan művészek, mint Coco Capitan, Tyrone Lebon, Charlie Engman, Johnny Dufort, Marton Perlaki vagy Zoe Ghertner szintén kiállításra kerülnek, hiszen olyan magazinok hasábjain szerepelt már munkájuk hasonló témakörben, mint a brit Vogue, AnOther, i-D, Interview and The Gentlewoman.
Miközben a fotósok jeleskednek az emberi formák előrehaladott felfogásában, a nézőket kihívás elé állítják a test szerepének meghatározásában, a divatfotó felépítésében és annak a ruhadarab bemutatására gyakorolt hatásával kapcsolatban. Ez a kihívás tükröződik a kiállítás kurálásában is, amely öt témára oszlik: casting, styling, helyszín, props és az art direction.